Kedd reggel a török légierő egy vagy két vadászgépe lelőtte az orosz légierő egy Szu-24 bombázóját a szíriai-török határ közvetlen közelében. Bár az orosz fél még vitatja, hogy a bombázó megsértette-e Törökország légterét, a török hadsereg a lövés után hamarosan közzétett egy térképet, amelyen bejelölték a saját és az ellenséges gép irányát. Ebből úgy tűnik, hogy az orosz gép legalább kétszer sértette meg a török légteret.
Mi történhetett?
Az orosz légierő az elmúlt napokban tovább fokozta a bombázásainak intenzitását a szíriai felkelők ellen. Bár a hivatalos verzióban továbbra is Iszlám Állam és helyi al-Kaida szervezet, az al-Núszra Front van megjelölve célpontként, mint a mostani eset is mutatja (ha valaki nem hinne a nyugati és szíriai ellenzéki bizonyítékoknak),
A mostani incidens helyszíne egy főleg szíriai türkmének (a szomszédos Törökországhoz nyelvében és kultúrájában is közel álló muszlim kisebbség) által lakott vidéken történt, ahol egyik terrorista szervezetnek sem volt nyoma korábban. Az elmúlt hetekben ebben a térségben intenzív katonai offenzíva folyik, hogy a szíriai kormányerők kijussanak a török határig, és legalább egy közúti határátkelőt visszaszerezzenek a több száz kilométeres határszakaszon.
Mint Szíriában máshol is, ez a művelet is úgy nézett ki, hogy orosz bombázók – a szíriai légierő mellett – végezték az ellenség felpuhítását, majd a kormányerők a szárazföldön is támadást indítottak.
A helyzet két okból viszont más volt.
Egyrészt a helyi türkmén lakosság sokkal szorosabb kapcsolatban áll a török oldallal mind a többi, arab felkelőcsoport, elsősorban a közös történelmi múlt és kultúra miatt. Hasonló a helyzet az Irakban élő turkománokkal, akikkel kapcsolatban Ankara mindig fokozott érzékenységet és támogatást mutat. A mostani offenzíva alatt Törökország már többször figyelmeztette a napokban a másik oldalt, hogy kiemelt figyelemmel kíséri a határ túloldalán folyó műveleteket.
A másik tényező, amit talán az oroszok félreértékeltek, az a török oldal hajlandósága a katonai eszkalációra. A hírek szerint a lelövés előtti tíz percben öt alkalommal figyelmeztette a török légierő az oroszt, hogy pontosan mire, azt nem tudjuk, de a közzétett térképből látszik, hogy az orosz bombázó folyamatosan a határ közvetlen közelében repült. Az is látszik, hogy a Szu-24-es tényleg nem hajtott végre komoly légtérsértést, hanem a török határ egy kiszögelését repülte át egyszer. Majd másodszor és utoljára.
Ugyanakkor az jól ismert tény, hogy a török légierő legalább a 2012 júliusi saját gépelvesztése óta nem ismer viccet. Akkor a szíriaiak lőttek le egy török felderítőgépet a nyílt tenger felett. Ezután a török kormány növelte a készültségét, szigorította az esetleges válaszlépéseket. Az incidens után a török légierő több szíriai helikoptert és drónt is lelőtt, majd az orosz légierő megjelenése utáni első berepülési incidens után súlyos következményeket helyezett kilátásba arra az esetre, ha megismétlődne a légtérsértés.
Mindezek alapján elmondható, hogy az orosz gép lelövése egyáltalán nem volt meglepetés. A várható következmények ismertek voltak, a török légierő haditechnikailag képes volt rá, szíriai légierő esetében már előfordult, az orosz légierő már kapott figyelmeztetést. És most sajnálatos módon be is következett.
Következmények?
Az eseményeknek innentől két szála lesz. Az egyik mikroszinten folytatódik. Az egyikük állítólag már meghalt, egy videofelvétel máris kering a neten a haláláról, amint a foglyul ejtőik kivégzik (a szerző nem nézte meg a felvételt, csak leírták neki az eseményeket), de itt még nem sok minden világos, például, hogy a pilóta a katapultálás előtt vagy után, vagy tényleg a felkelők kezétől halt meg. Egyáltalán nem mindegy, mert az további orosz döntésekre hatással lehet.
Az orosz beavatkozás kezdetekor öt pontban szedtem össze, hogy milyen új jelenségekkel kell számolnia Moszkvának a beavatkozás miatt. A második pont orosz pilóták elvesztése, brutális kivégzése volt. Az orosz légierő nem rendelkezik olyat fejlett kutató/mentő-rendszerrel, mint az USA, így sokkal nehezebb dolguk van megtalálni és visszahozni egy vagy több elveszített pilótát. Mivel támadó és szállító helikopterekkel egyaránt rendelkeznek Szíriában, valószínűleg megpróbálják (de valószínű, hogy már el is kezdődött egy ilyen művelet, csak nem tudunk róla) kimenekíteni, akit lehet. Ha a másik pilóta még életben van és túléli az első órákat a felkelők kezében (amikor az szíriai rezsim ellen érzett bosszúvágy miatt a legnagyobb az esélye a kivégzésének), és nem tudják az orosz mentő alakulatok visszaszerezni, akkor valószínűnek tartom, hogy előbb utóbb átjut Törökországba, ahol majd egy látványos vagy csendes pillanatban visszaküldik Oroszországba.
A szíriai türkmének, mint említettem, szoros kapcsolatban vannak a határ túloldalán a török féllel, legyen az a hadsereg vagy a titkosszolgálatok. Ha nem az ő vagy a kurd felkelők kezébe, hanem valamilyen más csoporthoz kerül az orosz pilóta, akkor jó eséllyel „eladnák” az Iszlám Államnak. Ilyet már láttunk korábban is Szíriában. Hogy ott milyen sors, kínhalál várna rá, azt mindenki el tudja képzelni.
Az események másik szála a nagypolitikát érinti. Végül is egy atomhatalom és egy NATO szövetséges került konfliktusba, ráadásul Törökországé a szövetség második legnagyobb hadserege, amely ráadásul modern, tapasztalt, jól fegyverzett és hosszú közös határa van Oroszországgal.
Moszkvának nem érdeke eszkalálni ezt az incidenst, több okból. Egyrészt egy Törökországgal való konfliktus elvonná a katonai erejét Ukrajnából és Szíriából. Ankara például lezárhatja a Boszporuszt az orosz hadihajók elől és akkor a szíriai orosz kontingens utánpótlása igen kétségessé válik. Egy ilyen eszkaláció előbb vagy utóbb érintené a NATO-t is, amely tagja Törökország.
A másik ok, hogy Törökország maga sem érdekelt a konfliktus kiélezésében. A két fél katonai és gazdasági kapcsolatai jónak mondhatók, a korábbi orosz berepülés után erősítették az egyeztetést (még akkor is, ha ez most furcsán hangzik). Törökország maga is egyre komolyabban fontolgat egy beavatkozást a szíriai török határ egy másik, kb 80 km-es szakaszán, azaz nem hogy nem érdekelt az eszkalációban, hanem középtávon is inkább a koordináció erősítésében érdekelt.
Szíria kapcsán az elmúlt hetekben szokatlanul erős diplomáciai erőfeszítések voltak. Bécsben 2011 óta először ült asztalhoz az összes érdekelt külföldi hatalom (itt elsősorban Irán megjelenése volt fontos). A párizsi terrortámadás után az orosz diplomácia konstruktív volt a tárgyalóasztaloknál, és közös francia-amerikai-orosz csúcstalálkozó körvonalazódik. A szíriai konfliktus, és a jókor időzített orosz katonai beavatkozás részben kihúzta Putyin elnököt az eddigi elszigetelődésből, kénytelen-kelletlen, de a nyugatnak szüksége van rá és most – ettől tűnik történelminek a pillanat – minden adott a közös szíriai fellépéshez.
Ez túl nagy ár lenne ahhoz, hogy egy gép – valószínűleg jogos – elvesztése miatt Moszkva inkább megint a konfrontáció útjára lépjen.
