Lassan ott tartunk, hogy ha bármilyen terrortámadás történik Nyugat-Európában, a szálak szinte mindig Belgiumba vezetnek. Azon belül leginkább Brüsszelbe.
Molenbeek-Saint-Jean (flamandosan: Sint-Jans-Molenbeek) hosszú évek alatt vívta ki a 19 városkából álló Brüsszel Józsefvárosának kétes hírnevét. Molenbeek egészen ősi település, több mint ezer éves. A kora középkorban felkapott búcsújáróhely volt, majd a 13. században csatolták Brüsszelhez. A vidékies jellegét az ipari forradalommal veszítette el, és a zsúfolt, mocskos lakókörnyezet miatt hamar a Kis-Manchester név ragadt rá.
Közben megépült a Brüsszel-Charleroi-csatorna és egyre több bevándorló melós költözött ide Franciaországból és Dél-Európából. Aztán szép lassan lehanyatlott és eltűnt innen az ipar, de a zsúfolt, nyomorgó lakókörnyezet maradt. Afrikából és a Közel-Keletről új bevándorlók érkeztek, és munka híján a bűnözés és a kilátástalanság ütötte fel a fejét. Az itt lévő cégek közül volt olyan, amelyik a bűnözés miatt menekült el a majdnem 100 ezres Molenbeekből.
Most pedig ott tart a város, ahol a part szakad: hét embert őrizetbe vettek, kettőt meg is vádoltak hétfőn a belga hatóságok a párizsi merényletek miatt, és egy Volkswagent is itt találtak meg, amit korábban a merényletek helyszínén láttak. Molenbeekből származott Ayoub el-Khazzani, aki korábban a Brüsszel-Párizs expresszen támadt az utasokra, majd lefegyverezték. Mehdi Nemmouche is itt élt, ő tavaly egy brüsszeli zsidó múzeumban lövöldözött. A marokkói Hasszán el-Haszki is itt lakott, ő pedig a 2004-es madridi vonatrobbantások egyik kitervelője volt. És a mostani merényletek felelőseiről még nem is beszéltünk, így a főszervező Abdelhamid Abaaoudról vagy az Abdeslam-fivérekről.
Molenbeeket az tette fel igazán a térképre, amit Jan Jambon belga belügyminiszter mondott, miután kiderült, megint innen származik egy merénylő:
Molenbeekben a problémák még mindig jelen vannak. A következő napokban először meg akarom érteni, hogy ami máshol működik, Brüsszelben miért nem. Hogy ki akarom-e pucolni Molenbeeket? Mindenesetre meg kell fontolnom, miért maradt ez a város problémás. Majd meglátom, mit tudunk tenni, de egy dolog biztos: a továbbiakban nem fogadhatjuk el ezt a helyzetet.
Jambon nyilatkozatának meg is lett az eredménye, a világ összes lapja Párizs után Brüsszelbe küldte a riporterét, hogy megértse, miért lett Molenbeek Európa terroristakeltetője. A legtöbb cikk arra jut, hogy Molenbeek falai graffitisek, munkásai állástalanok (30,9 százalékos a munkanélküliség), gyerekeit elnyeli a bűnözés, de a muszlim többségű, nagyon multikulti város nem a pokol legmélyebb bugyra. Az Independent szerint kifejezetten megjelent a dzsentrifikáció: menő kávézók nyílnak, loftlakásokat építenek, patent szállókat nyitnak, ráadásul egyre vastagabb a középosztály.
Persze sok szám mást mutat, Szíriába semelyik európai országból nem utazott harcolni annyi ember lakosonként, mint Belgiumból (440 fő). A toborzás céljára kiváló a Molenbeekben található 22 mecset (bár az Iszlám Állam már inkább a neten toboroz vagy a börtönökben). Az 1970-es évektől ráadásul Szaúd-Arábia komoly pénzeket ölt a nyugat-európai, az iszlám vahabita, keményvonalas ágát reprezentáló mecsetek építésébe. Khalil Zeguendi, a muszlimok integrációját elősegítő aktivista szerint jobban kéne – akár kamerákkal – ellenőrizni ezeket a mecseteket.
De a kameráknál mélyebb programra van szükség:
A tény, hogy sok ember úgy érzi, sose fog semmi sikerülni neki, nincs esélye a társadalomban, és irigykedik másokra – ez termékeny talajt jelent a toborzásnak” – mondta Bilal Benyaich, a radikális iszlám kutatója.
Persze a teljes lakosság reménytelen részének csupán a töredéke adja a fejét emberölésre vagy épp szíriai harcra (őket a tavaly lebuktatott Sharia4Belgium csoport toborozta). Ebben annak is szerepe lehet, hogy ugyan a többség belgának se tekinti őket, de volt otthonukban, pl. Marokkóban ők már nem számítanak marokkóinak sem.
Egy nevét nem vállaló belga nő, aki az Uccle nevű városrészben él, nyilatkozott a 24.hu-nak. Elmondta, hogy nincs túl jó hírneve Molenbeeknek, amit zömmel bevándorlók és fiatalok laknak, és sokan legettózzák emiatt. Az Észak-Afrikából származó fiatalokat pedig kiköpi a társadalom, nem kapnak munkát ugyanúgy, ahogy Párizs elővárosaiban sem. “Molenbeek néhány része egy kissé be-ne-menj jellegű terület a rendőrségnek, én se járok arra sose” – írta forrásunk, aki szerint Észak-Brüsszel a radikálisok igazi melegágya. Hozzátette, “voltaképp nappal semmi sem történik itt…, de azért érzed a vibrálást.”
Ugyanakkor annak ellenére, hogy mindenhonnan negatív kép sugárzik a városrészről, sokat tesznek azért, hogy felzárkóztassák azt. A Brüsszelben élő Judit is minden héten ide jár piacra, sőt, közel is lakik Molenbeekhez. A következőket írta a 24.hu-nak:
Kb. 300 méterre lakom onnan, piacra is oda járok minden héten, úgyhogy egy részét jól ismerem Molenbeeknek. Ez az egyik legszegényebb része a városnak, és magas a munkanélküliség, de közben rengeteg jó dolog is történik. Tavaly például Molenbeek volt egy évre a frankofón, Belgium kulturális fővárosa, és egész évben kiállítások, előadások, rendezvények voltak, nagyrészt molenbeeki művészek részvételével. Holnap is megyek oda, az egyik fő téren szerveznek gyertyagyújtást a politikai erőszak áldozatainak emlékére Párizsban és mindenhol a világon.
