A dzsihadisták előrenyomulása olyan gyilkolási hullámot indított, hogy egyes humanitárius csoportok egyszerűen abbahagyták a halottak számolását, hogy ne zavarják össze a közvéleményt – írja a Daily Beast amerikai hírportál. Bármilyen háború esetében az indokolatlan barbár megnyivánulások azok, amik uralják újságok címlapjait és pörögnek a hírügynökségek irodáiban. De mikor be szeretnénk mutatni, milyen pusztítással járt a konfliktus, annak a civil áldozatokról szóló komor statisztikák a legszörnyűbb szemléltetői.
Irakban már több mint tíz éve, a 2003-as Egyesült Államok által vezetett invázió óta zajlanak az ellenségeskedések, melyeket a civil lakosság is különösen megszenvedett. A háború elején az amerikaiak “Shock and Awe” légi hadjárata zúdult az emberekre, majd sokakat betegségek gyűrtek le az ország infrastruktúrájának összeomlása után, mások a Szaddám Husszein megbuktatását követő brutális törzsi harcok miatt vesztették életüket.
Mindeközben a különböző szervezetek – a háborúellenes aktivisták nemzetközi csapatai vagy a helyi ENSZ irodák – arra törekedtek, hogy pontos nyilvántartást vezessenek a halálos áldozatokról. Minden esetet feljegyeztek és nap mint nap beszámoltak a mészárlásokról. Az Iszlám Állam dzsihadistái azonban egy olyan zavaros időszakban özönlötték el Irakot, hogy a statisztikák, a háborús időszak alatt először, nem tudtak lépést tartani a gyilkosságokkal.
“Pár éve kezdtük el ezt a dolgot, de most már egyszerűen nem tudjuk kezelni” – mondta az AFP-nek az iraki hírügynökség vezetője, Jean-Marc Mojon. “Könnyebb volt, mikor az autóba rejtett bombák halottjait számoltuk Bagdadban. Ha most egy 2014-es összesítéssel kellene előállnunk, nem tudnánk pontos adatokkal szolgálni. Ha az adatszerzési kritériumainknak megfelelően járnánk el, nagyon alacsony számot kapnánk, és nem is tudnánk alátámasztani a haláleseteket.”
Fotó: Europress/AFP/Haidar Hamdani
Abbahagyták a statisztikák készítését
Mojon és kollégái (a hírügynökségek közül egyedüliként) részletes táblázatot vezettek a civil áldozatokról és katonai veszteségekről. Az ISIS júniusi támadásai óta azonban azzal szembesültek, hogy lehetetlen ellenőrizni a napi mészárlásokról érkező jelentések pontosságát, így adataikat már csak belső célokra használják.
Az ENSZ iraki segélymissziója (UNAMI) is hasonló gondokkal küzd. “Amióta a fegyveres konfliktus eszkalálódott, a valóstól jócskán elmaradó értékekkel tudunk csak dolgozni” – mondta Francesco Motta, az UNAMI emberi jogi hivatalának igazgatója. “Még többszáz jelentést kapunk azokon felül, melyek hitelességét már megvizsgáltuk, de nem rendelkezünk annyi hozzáféréssel az incidensek helyszínéhez, hogy mindet ellenőrizni tudjuk.”
Kevesebb feljegyzés, mint ahány valódi haláleset
A mindennapos bombázások és tűzharcok közepette a valóságosnál kevesebb halálesetről születik feljegyzés, néha csak az egyedül dolgozó helyi újságírók által. Ez azért alakulhatott így, mert egyrészt a hírügynökségek nem rendelkeznek elég erőforrással, másrészt az ISIS médiához való hozzáállása is súlyosbította a problémát. A nagy nyilvánosságot kapó amerikai újságírók mellett az Iszlám Állam számos szíriai és iraki riporter haláláért is felelős.
A Bagdadól távol eső városokban és vidéki településeken történt halálesetek nyilvántartásánál a hírügynökségek a helyi újságok cikkeire kell, hogy hagyatkozzanak. A legrosszabbak azonban az ISIS által már elfoglalt részek. Az Irak egyharmadát kitevő területről nem egyszerű bármilyen adathoz is hozzájutni.
Nem lenne szerencsés, ha az áldozatok nyilvántartásáért felelős rendszer pont most omlana össze. Ugyanis, az iraki kormány és az ISIS közösségi oldalakon tevékenykedő propagandistái is előszeretettel hivalkodnak azzal, hány harcost tettek el láb alól az ellenség soraiból. Most, hogy egyre kevesebb a helyi forrásuk, a független szakértők nem tudják majd mi alapján megmegcáfolni az ilyen állításokat.
Hasonló dolog történt idén nyáron, mikor az ostromlott iraki hatóságok azt nyilatkozták, 5000 dzsihadistával végeztek június és július folyamán. A nagy valószínűséggel túlzó számra az ISIS is hasonló nagyítással reagált. Azt állította, 1700 katonát végzett ki Tirkit közelében, de a valóságban az áldozatok száma körülbelül 170 lehetett.
Fotó: Europress/Getty Images/Joseph Galanakis
Iraki Body Count
A 11 éve működő Iraki Body Count (IBC) a legnagyobb online adatbázist vezeti az iraki civil áldozatokról. A nagyrész brit önkéntesekből álló csapata az iraki cikkeket böngészve gyűjti öszze az ehhez szükséges informáciükat, anélkül, hogy a harctérre kellene menniük. Hamit Dardagan, az IBC többi alapítójával együtt azt tapasztalta, hogy a helyi médiában megjelent hírek sokszor szélsőségesen spekulatívak, azért a hibás adatok azonosítása és kivágása nagyon sok időt igényel. De már volt rá alkalmuk bőven, hogy tökéletesítsék a tények és a fikció megkülönböztetéséhez szükséges technikájukat.
Az AFP-nek is megvan a maga taktikája. Esetenként három szemtanúnál, vagy három jelentésnél kevesebbel nem éri be. Ha megbízható forrásokról van szó, akkor kettő is megteszi. Kivételes körülmények esetén, ha a hírek fontos személyiségtől érkeznek, vagyis olyantól, aki felelősségre vonható, ha a megadott információ helytelen lenne, egyetlen forrás is elfogadható. Amikor több jelentés áll az AFP rendelkezésére, általban azzal dolgozik, amelyik a legkevesebb áldozatról számol be.
Az ENSZ módszere több rugalmasságot hagy a csapatának. “Annyi forrást gyűjtünk be, amennyit csak lehetséges, aztán kiválasztjuk küzülük a leghitelesebbet” – magyarázza Francesco Motta. Ha nincsenek megelégedve a forrásaikkal, próbálnak kiegészítő információt szerezni. Ha ez sem sikerül, akkor nem számolnak az esettel.
A nyáron kezdődő mészárlásokig az AFP, az UNAMI és az IBC irodái közel ugyanolyan eredményre juottak. 2003 óta az iraki civil áldozatok száma mindhármuknál 110 és 150 ezer fő között mozgott. Azóta az IBC lehagyta a társait, 15883 halálesetet gyűjtött össze november végére, míg az ENSZ statisztikája kicsivel több mint 9500 esetről azámolt be. Az AFP 7000 áldozatnál tartott szeptemberben, mielőtt még felfüggesztette volna a tevékenységét.
Az IBC eltérő eredménye, eltérő módszertanának köszönhető. Ők számolnak azzal, hogy a mindennapos harcokról csak egy-egy helyi újságíró tudósít és nem igényelnek megerősítő forrásokat. Továbbá számvetésüknél kevés az esélye, hogy több halálesetet gyártsanak, vagy üres lyukak hozzanak létre a nyilvántartásukban. “Egyből gyanakodnál, ha valaki azt állítaná, 20 ember halt meg egy autóbomba robbanásakor, de csak egy újság tudósítana róla” – magyarázta Peter Bagnall, akit legtöbb kollégájához hasonlóan a háborúellenessége, valamint a brit jelenlét vitt arra, hogy csatlakozzon az IBC-hez.
Fotó: Europress/AFP/Haidar Hamdani
Ünnepi lövöldözések, becsületgyilkosságok
De az IBC egy kicsit engedékeny a “háborús veszteségek” fogalmának definiálásánál, mivel beleszámítja a becsületbeli gyilkosságok és az ünnepi lövöldpzések áldozatait is. Néhányan még a háború elején azt állították, hogy az iroda ideológiai meggyőződése befolyással van az ítélőképességére. “Régebben sokat kritizáltak minket” – emlékszk vissza Dardagan. “De csak azért, mert háborúellenesek vagyunk, még nem jelenti azt, hogy ne tudnánk számolni.”
Még a lehetséges buktatók ellenére is, az IBC modellje tűnik a legmegfelelőbbnek a közel-keleti konfliktuszónákban való információgyűjtéshez. Az ENSZ a nyári gázai összetűzések során is zömében a helyi újságírókra hagyatkoztt az áldozatok számbavételénél. A világszervezet Szíriában 140 ezer halálos esetet rögzített, de idén januárban felhagyott a nyilvántartással. A civil szervezetek és a külföldi újságírók általában távol maradnak Szíriától, a helyi lakosokra hagyva az adatok összegyűjtését.
Eközben Irakban a civil áldozatokról érkező jelentések napi rendszerességgel záporoznak: 24 embert öltek meg november 28-án, 29 halott 29-én, 17 egy napra rá, majd 31 december elsején…
