“A mai napon a parlament az ausztrál nép nevében felelősséget vállal és bocsánatot kér azért a politikáért és gyakorlatért, amely kényszerrel elválasztotta az anyákat újszülöttjüktől, életre szóló fájdalmat, szenvedést okozva nekik” – mondta Julia Gillard beszédében, amelyet a média történelminek nevezett. A parlament nagytermében elhangzott bocsánatkérést több mint nyolcszázan állva, üdvrivalgással fogadták, sokan könnyeztek.
“Fájlaljuk ezt a szégyenteljes gyakorlatot, amely megfosztotta önöket, anyákat alapvető jogaiktól és attól a felelősségüktől, hogy szeressék gyermeküket, és gondoskodjanak róla” – tette hozzá.
Gillard 5 millió ausztrál dollár (4 millió euró) összegű segélyt ajánlott fel kormánya nevében az érintetteknek és a biológiai családok újraegyesítésére. A levéltárak is kapnak 1,5 millió dollárt a témával kapcsolatos emlékek gondozására.
A bocsánatkérést az a héttagú szenátusi bizottság javasolta, amely a kárhoztatott több évtizedes gyakorlatot vizsgálta. Ez megállapította, hogy a kényszeradoptálás főként 1951 és 1975 között folyt, és mintegy 225 ezer csecsemőt szakítottak el anyjuktól.
A nem házas anyákat nyomásgyakorlással, becsapással, fenyegetéssel vették rá, hogy mondjanak le gyermekükről, akit az állam házastársaknak adott örökbe, arra hivatkozva, hogy ez a gyerek legfőbb érdeke.
Az ausztráliai katolikus kórházak – a kórházi ágyak 10 százaléka van az egyház kezelésében – 2011-ben már bocsánatot kértek a kényszer-örökbeadásért, és sürgették a szövetségi államok kormányait, hogy vállalják a pénzügyi felelősséget ezért a gyakorlatért.
A kényszeradoptálás csaknem tízezer gyermekkel 1972-ben tetőzött, majd gyors csökkenés következett, egyebek között a fogamzásgátló szerek és az abortusz következtében. A kései 60-as években a kényszeradoptálás a nem házas anyák körében elérte a 60 százalékot.
Ausztráliában a kormány másodszor kért bocsánatot egy társadalmi csoporttól. 2008 februárjában Kevin Rudd akkori miniszterelnök az össznépesség mintegy 2 százalékát kitevő őslakosokat követte meg. 1910 és 1970 között ugyanis mintegy százezer őslakos gyereket szakítottak el szüleiktől és helyeztek el állami intézményekben vagy családoknál azzal az indokkal, hogy az őslakos közösség pusztulásra van ítélve, ezért jobb, ha a gyerekeket integrálják a társadalomba.
