Nagyvilág

A szűz testőrei sem tudták megvédeni Kadhafit

Nasszer volt a példaképe, szűz lányokból álló Amazon Testőrsége védelmezte, kiépítette az „iszlám szocializmust". Portré Kadhafiról.

Moammer Kadhafi 1942. június 9-én született a Szirt város környékén lévő sivatagos vidéken egy földműves család legkisebb gyermekeként. Hagyományos vallásos nevelést kapott, s iskolatársai egy kis csoportjával militáns forradalmi sejtet szervezett, amelynek végső célja a hatalomátvétel volt. Példaképének Gamal Abdel Nasszert, a szomszédos Egyiptom elnökét tekintette, akinek jelszavai és céljai között szerepelt az arab egység megteremtése is.

Tábornok helyett ezredes lett

1961-ben politikai tevékenysége okán eltávolították az iskolából. Ezután jó eredménnyel végezte el a jogi szakot, majd 1963-ban felvételt nyert a bengázi katonai akadémiára. Itt néhány barátjával a nyugatias királyság megdöntésére szervezett titkos csoportot. 1965-ben befejezte a katonai iskolát, és az Egyesült Királyságba küldték további kiképzésre, a Royal Military Academy Sandhurst katonai akadémiára. Egy évvel később rádiós tisztként tért vissza hazájába.


Kadhafi életút a képre kattintva!
Fotó: AFP

1969. szeptember 1-jén tisztek egy kis csoportja Kadhafi vezetésével államcsínyt követett el Idrísz király ellen, amíg az Törökországban tartózkodott gyógykezelésen. Az új uralkodó Idrísz unokaöccse, a koronaherceg lett. Azonban hamar kiderült: a tisztek nem tudnak osztozni az új királlyal a hatalmon, s még aznap házi őrizetbe került, hivatalosan elmozdították trónjáról, és kikiáltották a Líbiai Arab Köztársaság létrejöttét. Kadhafi ennek alapján használja a Forradalom Testvéri Vezére és Útmutatója nevet. Ugyanakkor nem nevezte ki magát tábornoknak, hanem elfogadta ünnepélyes előléptetését ezredessé. Saját szavaival: ahol egy ezredes vezethet egy országot és a hadsereg főparancsnoka lehet, ott “a hatalom a nép kezében van”.

Kiépítette az „iszlám szocializmust”

Új rendszerét az arab nacionalizmusra épülő közvetlen, népi demokratikus jóléti államnak képzelte el. Az általa “iszlám szocializmus”-nak nevezett államfelfogás a kis magántulajdont engedélyezte, a nagyobb üzemeket állami kézben tartotta. Új iszlamista törvényeket hozott, betiltva az alkoholt és a szerencsejátékokat. 1975 és 1979 között jelent meg három kötetben az eszméit összefoglaló Zöld könyv. 1970-ben bezáratta a brit és amerikai katonai támaszpontokat, 1973-tól államosította a külföldi olajvállalatokat. 1977-ben létrehozta a Líbiai Arab Szocialista Nagy Népi Közösséget (Államot).

Kadhafi az arab egység szószólójává vált, az arab államok egységes arab nemzetbe való tömörülését szorgalmazta. Támogatta a pániszlám törekvéseket (tágabb együttműködés az iszlám országok között). 1972-ben bejelentette az arab köztársaságok (Líbia, Egyiptom, Szíria) föderációjának megalakulását, a három állam azonban nem tudott megállapodni az egyesülés feltételeiről. 1974-ben Tunézia elnökével, Habib Burgibával írt alá egyesülési megállapodást, de ez is életképtelennek bizonyult, a két ország között hosszú távú ellenségeskedés alakult ki.


Kadhafi életút a képre kattintva!
Fotó: AFP

Támogatta a Palesztinai Felszabadítási Szervezetet (PFSZ), de megromlott a viszonya Egyiptommal, amikor az 1979-ben békét kötött Izraellel. Legfőbb támogatója volt az 1972-es müncheni olimpián mészárlásba fúló emberrablást elkövető Fekete Szeptember terrorcsoportnak, az Egyesült Államok pedig közvetlen felelősséggel vádolta az 1986-os berlini diszkórobbantásért, amelynek 3 halálos áldozata és több mint 200 sérültje volt, köztük több ott állomásozó amerikai katona.

Romló viszony a Nyugattal

A nyugati világ és Líbia közötti fennálló feszültség Ronald Reagan elnöksége alatt érte el a csúcspontját, aki kísérletet tett a líbiai diktátor leváltására, s a “Közel-Kelet veszett kutyájának” nevezte Kadhafit. 1986 márciusában, a líbiai felségvíznek deklarált Szidra-öböl ügyében fennálló vita idején az Egyesült Államok líbiai olajszállító hajókat támadott meg. Április 15-én Reagan elnök elrendelte Tripoli és Bengázi bombázását, megtorlásul a tíz nappal korábbi berlini merényletért.

Az 1990-es évek közepétől Kadhafi közel-keleti kapcsolatépítésbe kezdett, a palesztin-izraeli konfliktussal kapcsolatban egy kétnemzetiségű állam mellett állt ki. Két évvel a 2001. szeptember 11-i terrortámadás előtt Líbia biztosította a Nyugatot az al-Kaida elleni harcban való partnerségéről. Később, első muszlim vezetőként ítélte el a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokat, sőt, véradásra szólította fel a líbiaiakat az amerikai áldozatok javára. Felhagyott a terroristák támogatásával, önként bevallotta, hogy Líbia tömegpusztító fegyvereket állít elő, majd fel is számolta azokat, és 2,7 milliárd dollár kártérítést fizetett a Lockerbie-merénylet áldozatai hozzátartozóinak. Cserébe Líbia lassan visszakapcsolódhatott a nemzetközi vérkeringésbe, és újra külföldi befektetések célpontjává vált. 2006. május 15-én az Egyesült Államok bejelentette a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételét és Líbia eltávolítását a terrorizmust támogató államok listájáról.

Szűzek védelmezték

Moammer Kadhafi testőrei a gyengébbik nemből kerülnek ki. A líbiai vezető körülbelül 30-40 „harcos amazont” tartott maga körül a nap 24 órájában, akik gyilkolásra vannak kiképezve. Az „angyalokat”, akik számára a Kalasnyikov olyan kiegészítő, mint más nőnek egy Gucci-táska, Kadhafi saját kezűleg válogatta ki. A legtökéletesebb testőrök kiválasztása érdekében a diktátor többször is tesztelte a speciális kiképzésben részesült, szűz lányokat, akik közül csak a legprofibbak maradtak fenn a rostán. Azt a pletykát viszont teljes mértékben cáfolta, hogy az őrzés-védés mellett az “angyalok” a szexuális igényeit is kielégítették.

Olvassa el az fn24.hu cikkét Kadhadi női testőreiről>>>

Elsöpörte az Arab tavasz

2011. február közepén Líbiát is elérte az arab világban felerősödött tiltakozási hullám, a Kadhafi távozását követelő ellenzékiek néhány napon belül több várost elfoglaltak. Kadhafi azonban közölte, hogy helyén marad, s kész a mártírhalálra, ugyanakkor bevetette a hadsereget az ellenzéki előretörés feltartóztatására. Kadhafi ellen – aki korábban “az arab uralkodók doyenjének, az afrikai királyok királyának és minden muszlim imámjának” nevezte magát – 2011. június 27-én a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) emberiesség elleni bűntettek miatt elfogatóparancsot adott ki.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik