A Moszkovszkije Novosztyi hasábjain Andrej Krusinszkij szerint Magyarországot ma “1956 kísértete járja be”, de, ami eredetileg tragédiának tűnt, az most bohózatként ismétlődik meg. “Az idő múltával, még Kádár János kormányzása alatt szigorúan békés úton kezdtek valóra válni azok az értékek, amelyekért a magyar értelmiségiek 1956-ban küzdöttek.” Krusinszkij szerint a 2006-os “spontán lázadás” éppen az “1956-os eszmék e győzelmére” adott választ lát. De az “üresjáratú bársonyos forradalom” kudarcra van ítélve, mert nem élvezi az Egyesült Államok támogatását – vonta le a következtetést.
A pokol “kilenc bugyra”
A szerző, aki a szovjet kommunista pártlap, a Pravda 1956. novemberében, a magyar felkelés elfojtása után Budapestre küldött tudósítójának fia, a “pokol kilenc bugyraként” idézte fel a „terrort”, amely a szovjet intervenciót megelőző kilenc napot áthatotta: “A lázadók rohammal bevették a budapesti rádió épületét, a városi pártszékházat, az osztrák határon át harcosok özönlöttek be a második világháborút túlélt SS-tagok közül, mindenfelé vadásztak a pártaktivistákra, az utcai lámpák akasztófává váltak, és a szovjet nagykövetség előtt karóra tűzött fejek jelentek meg”.
Krusinszkij további idézeteket is közöl apja 1956. november második feléből származó budapesti tudósításaiból arról, “hogyan használták ki a lázadás szervezői a dolgozó nép elégedetlenségét és az értelmiség nemzeti érzelmeit, miképpen bujtogatták (a lázadást) külföldről, és milyen kegyetlen volt az ellenforradalom”. Mint írta, “visszatekintve nyilvánvaló az ellenség agyafúrt játéka, amely az egyszerű lakosok önző érzéseire épített… Ha célpontként a kommunizmust jelölik meg, akkor a fegyveres akciókig terjedő felhívások nyomán Oroszországra és a nagy honvédő háború eredményeire fognak lőni.”
Megemlékeztek a forradalomról
A Tragédia és bohózat című írást a Moszkovszkije Novosztyi fényképpel is illusztrálta arról, hogyan “akasztották a kommunistákat 1956 októberében Budapest utcáin”. Ezzel szemben a nyugati stílusú Vedomosztyi Kende Péter fejtegetését közölte, aki ebben végső soron 1956-ra vezeti vissza a szovjet rendszer összeomlását. A The Moscow Times Charles Gáti könyvét ismertette (Elveszett illúziók: Moszkva, Washington, Budapest és a magyar felkelés) mellékletében.
Az állami Rosszija televízióban, jóval csütörtök éjfél után, egy budapesti orosz-magyar kerekasztal két résztvevőjét, Mihail Svidkojt, az orosz kulturális felügyelet vezetőjét és Szilágyi Ákos esszéírót interjúvolta meg egy harmadik: Nyikolaj Szvanyidze, a Zerkalo (Tükör) című műsor házigazdája.
