Az utóbbi napokban igencsak felforrósodott a palesztin–izraeli helyzet. Egy 19 éves izraeli tizedes elrablása nyomán sorra omlanak össze azok az akadályok és fékek, melyek a két nép viszonylag békés együttélését voltak hivatottak biztosítani. Ehud Olmert izraeli miniszterelnök elrendelte az izraeli hadsereg bevonulását, a tankok offenzívára indultak a Gázai övezetben.
Mindeközben a túszejtő palesztin szervezet gyakorlatilag egy tapodtat sem enged a követeléseiből: a túszért cserébe palesztin foglyok százait akarja. A magyar szakértők szerint az izraeli erőfitogtatás mögött valójában a Hamasz-kormány megbuktatása áll. Az izraeli katonai események azonban a január óta kómában fekvő Ariel Saron, korábbi izraeli miniszterelnök örökségét is veszélyeztetik, akinek az utolsó jelentős politikai tette a Gázai övezetből való egyoldalú kivonulás volt.
Túszmentés tankokkal
Elszabadultak az indulatok a palesztinok és az izraeliek között. Június végén palesztin fegyveres csoportok (a Mahmúd Abbász palesztin elnök vezette Fatah mozgalom fegyveres szárnyának számító al-Aksza Mártírjainak Brigádjai, a kormányzó Hamasz fegyveres szárnyai, az Iszlám Dzsihád és a Népi Front Palesztina Felszabadításáért nevű szervezet) a rámalláhi tanácskozáson visszavonták az Izraellel szemben vállalt tűzszünetet, és megfogadták, hogy megtorolják a palesztin nép elleni merényleteket. A válasz nem maradt el: az elmúlt hetekben az Izraelt rakétákkal támadó palesztin fegyveresek ellen az izraeli hadsereg számos légitámadást hajtott végre a Gázai övezetben, melynek során több mint egy tucat palesztin vesztette életét. „A támadás a különböző palesztin frakciók fegyverszünetéről szóló egyezmény megsértését eredményezi” – reagált az izraeli csapásokra Mahmud Abbász palesztin elnök, s nemzetközi közbenjárást kért annak érdekében, hogy visszatartsák Izraelt a tervezett nagy offenzívától.
A palesztinok azonban nem álltak meg a szóbeli figyelmeztetésnél: június 25-én egy 7-8 tagú palesztin kommandó egy 19 éves izraeli tizedest rabolt el. Az akciót a palesztin kormányt adó Hamasz-mozgalom fegyveres szárnya, az Ezzedin al-Kasszám Brigádok, a Népi Ellenállási Bizottságok és az Iszlám Hadsereg elnevezésű, eddig ismeretlen palesztin csoport vállalta közösen magára, s cserébe az Izraelben bebörtönzött nők és gyerekek szabadon bocsátását követelték. Az izraeliek számára pedig alighanem csak olaj lehetett a tűzre, hogy míg a Hamasz-kormány miniszterelnök-helyettese, Naszredin al-Saer az izraeli katona azonnali szabadon engedését követelte, addig a palesztin kormány maga egy vállrándítással elintézte a dolgot: nem tudja, ki rabolta el az izraelit, gondoskodjanak az izraeliek a testi épségéről.
Ehud Olmert izraeli miniszterelnök a katona elrablásáért amúgy a Palesztin Hatóság elnökét, Mahmúd Abbászt és Iszmail Haníjét, a Hamasz-irányítás alatt álló palesztin kormány vezetőjét tartja felelősnek.
Megtorlás
A tizedes kiszabadítására irányuló mentőakció meglepő lépésekkel járt: az izraeli hadsereg először lezárta a Gázai övezetbe vezető utakat, a humanitárius segélyeket, gyógyszerszállítmányokat sem engedve be, légitámadásokat indított, majd a terület határán páncélosegységeket vont össze, s megindította az offenzívát a Gázai övezetben. Sőt, az izraeli csapatok elfogták a Hamasz-kormány 8 miniszterét és az iszlamista mozgalom számos vezetőjét, akiknek – egy izraeli katona elrablásáért és egyéb terrorista cselekmények vádjával – a bíróság elé állítását már bejelentette az izraeli miniszterelnök.
A G8-csoport, az Európai Unió, a Vatikán és Kína nyugalomra szólította fel az izraelieket és a palesztinokat, s az ENSZ és a Nemzetközi Vöröskereszt is bírálta a zsidó állam hadműveleteit. Az Amnesty International emberi jogi szervezet pedig kijelentette: a Gázai övezetben indított izraeli támadások háborús bűncselekménynek számítanak, és sértik a nemzetközi emberiességi törvényeket. Ennél aktívabb segítségnyújtás azonban nem érkezett a nemzetközi politika színteréről.
Erőfitogtatásról volna csupán szó?
Az izraeli reakciók mindig is agresszív formát öltöttek – reagált a történtekre az egykori palesztin kulturális miniszter, Jasszer Abd-Rabbou az Al-Ahram című egyiptomi napilapban. „Az izraeliek mindenképpen ki akarják szabadítani a katonájukat, s arról sem kell elfeledkezni, hogy Olmert kormánya még új, s nem akar gyenge színben feltűnni” – hangzik Abd-Rabbou véleménye.
„Izrael egyrészt a Hamasz-kormány legitimitását akarja aláásni, másrészt pedig katonai erőfitogtatásról van szó” – fogalmazott a FigyelőNet kérdésére Csicsman László Közel-Kelet-szakértő. A történtek arra is rávilágítanak, hogy a Hamasz-kormány még a saját katonai szárnyait sem képes ellenőrizni. Kérdés azonban a szakértő szerint, hogy az izraeli hadsereg hogyan tudja elhagyni a Gázai övezetet presztízsveszteség és eredmény nélkül, hiszen nem sikerült az elrabolt katona kiszabadítása, s csupán pusztításokat végzett a Gázai övezetben.
Hasonló véleményen van Deák Péter veszély- és válságkutató, mondván, Izrael katonai eszközökkel próbál politikai nyomást gyakorolni a Hamasz-kormányra, s azt akarja elérni, hogy az kikerüljön a hatalomból. A hivatalos offenzíva megindításához kellett egy „casus belli”, hiszen bármilyen terrorszervezet által elfogott katona ügye sérti az adott állam presztízsét, s ez okot adhat a kiszabadítására. Ez a tény ugyan megmagyarázza Izrael inkább demonstratív jellegű katonai akcióját, de semmiképpen sem jelenti azt, hogy Izrael a Gázai övezet visszaszerzését akarná. „Az izraeli offenzívának nem célja a Gázai övezet visszafoglalása, csupán katonai hadművelet végrehajtásáról van szó” – hangsúlyozta a FigyelőNetnek Deák Péter.
Izraelre senki sem figyel?
Iszmail Hanije palesztin miniszterelnök ugyan a nemzetközi politikai színtérre próbálja vinni a dolgot, ám sem az EU, sem az Egyesült Államok nem mutat érdeklődést, s mindenért a Hamasz-kormányt tartják felelősnek – magyarázta Csicsman László. Bár a hétvégén újabb aláírásokra került sor – a palesztin mozgalmak, az Iszlám Dzsihád kivételével –, megállapodtak a nemzeti egyetértési dokumentum szövegéről, amely hallgatólagosan elismeri Izrael létezését, ám a gyakorlatban ez egyelőre vajmi keveset ér. Viszont biztató fejleménynek tűnhet, hogy miután a Hamasz politikai szárnya hallgatólagosan elismerte Izraelt, ez megnyithatja az utat a béketárgyalások előtt.
A megállapodás gyökeres változást jelent a kormányzó Hamasz radikális palesztin mozgalom korábbi álláspontjához képest, amely 1987 végi –1988 eleji megalakulása óta elutasította Izrael Állam létezését. Csicsman László azonban nem igazán optimista a jövőt illetően: Izrael ugyanis jelezte, addig nem foglalkozik ezzel a megállapodással, amíg a Hamasz kormányon van, azaz számára a lemondás az egyetlen járható út. Deák Péter úgy látja, a mostani patthelyzet tovább tarthat, hiszen a nagyhatalmak más „fontosabb” ügyekkel vannak elfoglalva, mint például az észak-koreai rakétakísérletekkel. Deák Péter szerint továbbra is „helyben maradásra” kell számítani, ám ennél tovább nem durvulhat a helyzet.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
