A találkozón a képviselők meghallgatták Anna-Marie Lizint, a belga szenátus elnökét, aki egyben a titkosszolgálatok tevékenységét felügyelő parlamenti bizottság ügyvezető elnöke is, valamint Jean-Claude Delepiere-t, a bizottság elnökét. “
Nem voltak túl kedvezőek a benyomásaink – vélte Kósáné Kovács Magda, aki közölte: a tábornok információinak egy része egyelőre feltételezéseken alapul. A magyar képviselő asszony mellett tagja még az ideiglenes EP-bizottságnak Schöpflin György (Fidesz-MPSZ), póttagja pedig Lévai Katalin (MSZP) és Szent-Iványi István (SZDSZ). Kósáné az MTI brüsszeli irodájához eljuttatott MSZP-tájékoztatás szerint hangsúlyozta: nagyon valószínű, hogy a tábornok a későbbiekben újra a bizottság vendége lesz.
A két belga vendég Kósáné megítélése szerint “rokonszenves fellépésük ellenére némi ingerültséget váltott ki a képviselőkben”. “Azzal nem megyünk előre, ha a belga belbiztonság politikai és parlamenti felelőse egyfolytában azt ismételgeti, hogy a külföldi titkosszolgálatok iránt kell, hogy legyen Európa-szerte kormányzati bizalom. S hinnünk kell, hogy ezek a szolgálatok nem élnek vissza a lehetőségeikkel” – vélte a magyar képviselő.
A belga vendégek kiemelték, hogy a 2001. szeptember 11-i egyesült államokbeli terrortámadás után ezt a bizalmat ki kellett terjeszteni az amerikai titkosszolgálatra is. “Ez azonban nem jelentheti, hogy a titkosszolgálatok, illetve a belbiztonsági szervek politikai és szakmai vezetőinek innentől kezdve hályog van a szemén” – vélekedett Kósáné. “Nagyon nagy baj lenne, ha a bizalomtól nem látnánk, nem hallanánk. Azt még meg lehet érteni, ha nem beszélünk, ám akkor ki kell jelenteni, hogy itt és most erről a biztonság további kockáztatása nélkül nem beszélhetünk.”
“Lizin asszony … azt ígérte, hogy amint bizottságuk befejezi a munkáját, és elkészíti a jelentést, akkor többet lehet majd tudni” – fejtette ki Kósáné Kovács Magda. – “Kevésbé vagyok optimista. Most éreztem tapintható közelségben a sokszor koptatott közmondás szerint, hogy nem zörög a haraszt, ha… Sok minden történt, s az is nyilvánvaló lett, hogy a politikának nem eminens érdeke félresöpörni a harasztot. Nem tudom, lesz-e elég erő a bizottságban ahhoz, hogy a nyilvánvaló jelektől eljusson a konkrétumokig.”