Kultúra

Világunk elszaródása, Napóleon bolond leszármazottja és az utolsó akcióhősök – ezekről olvastunk áprilisban

Havonta jelentkező olvasónaplónkban a szerkesztőség tagjai írnak aktuális olvasmányélményeikről. Ezúttal olvastunk vitriolos tanmesegyűjteményt a techcégek hanyatlásáról és a digitális csapdáról, könnyed hangvételű regényt egy csodálatos bolond tokiói látogatásáról, Agatha Christie-krimit, amelynek a legnagyobb rejtélye kollégánk számára megoldatlan maradt, illetve eszement Vian-történetet koktélzongorákról, fatális jégkorcsolyabalesetekről és a szerelemről.

Jankovics Márton

Cory Doctorow: A nagy elszaródás (Lumen, 2026, 352 oldal)

Ahogy nagy idők nagy embereket kívánnak, úgy új típusú válságok idején új szavakra van szükség. Talán nem véletlen, hogy az elburjánzó techcégek okozta rossz közérzetet épp egy sci-fi szerzőből lett blogger, Cory Doctorow tudta egyetlen szóba sűríteni. Az „elszaródás” (angolul „enshitification”) elsőre ugyan könnyed szlengnek tűnik, pedig valójában egy hibátlan terminus technicus, amely mögé Doctorow egy teljes kritikai elméletet húzott fel arról, hogy navigáltuk magunkat a mai digitális csapdahelyzetünkbe, és miként kellene kikászálódnunk önmagunk okozta rabságunkból.

A cikk tartalmából

Olvasónaplónkban az alábbi könyvekről írunk még:

  • Endó Súszaku: Csodálatos bolond
  • Nick de Semlyen: Az utolsó akcióhősök
  • Agatha Christie: Halloween és halál
  • Daniel Clowes: Monica
  • Boris Vian: Tajtékos napok
A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk?
a folytatáshoz!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik