Tűzvész után
A francia bevándorlók helyzete nem először kerül a napirendre. Augusztus elején több mint egy tucat színes bőrű, észak-afrikai bevándorló vesztette életét több egymást követő tűzesetben, mely ráirányította a figyelmet a bevándorlók életkörülményeire. Az utcára vonuló afrikai közösségek és baloldali szervezetek akkor együtt sürgették a kormányt, hogy javítson a bevándorlók lakhatási körülményein.
Szegénynegyedek
A zavargások egy héttel ezelőtt, csütörtök este kezdődtek a 28 ezres lélekszámú, többségében afrikai bevándorlók által lakott Clichy-sous-Bois-ban azután, hogy a rendőrség által betörés miatt üldözött fiatalokat halálos áramütés érte egy trafóházban, ahol menedéket kerestek. A hivatalos szervek tagadják, hogy üldözték volna a három fiatalt, akik közül kettő életét vesztette, társukat pedig súlyos állapotban szállították kórházba. A környék az itteni erőszak miatt egyébként is rossz hírű, a második és harmadik generációs fiatalok közt igen nagy a munkanélküliség, sikertelen beilleszkedési kísérletük a társadalomba diszkriminációt és kirekesztettséget szült.
Másnap este a tűzoltóságnak 40 esetben kellett kivonulnia a fiatalok által előidézett gyújtogatásokhoz, a randalírozók szeméttárolókat, gépkocsikat gyújtottak fel, sőt egy lövést is leadtak a rendőrökre. Péntek éjjel tizenhat személy könnyebben megsérült.
Szombat estére a helybeliek néma tüntetését követően bizonyos mértékben csillapodott a helyzet, de vasárnap ismeretlen tettesek könnygázgránátot dobtak a helyi mecsetbe, s ez ismét elszabadította az indulatokat. Bár rendőrségi gránátról volt szó, a belügyminiszter, Nicolas Sarkozy cáfolta, hogy a rendfenntartó erők hajították volna az imahelyre az eszközt.
Riválisok a kormányban
Az azóta mindennapossá váló s több mint fél tucat kisebb régióra, kerületre átterjedő zavargások, összecsapások, illetve a probléma kezelésének módja megtörte a kormány egységét, melyet elemzők már a jövő évi elnökválasztás előszelének tartanak. Az államfői poszt két legfőbb esélyese ugyanis, Dominique de Villepin miniszterelnök és Nicolas Sarkozy belügyminiszter nem csak eltérően kezeli a helyzetet, de egymásnak is odamondogatnak, s a sajtó érdeklődését is igyekszik mindkettő a maga javára fordítani. A gyorsabb és határozottabb fellépés Sarkozy nevéhez fűződik, aki meghirdette a zéró tolerancia elvét és több esetben is csőcseléknek nevezte a randalírozó fiatalokat, akiktől meg kívánja szabadítani a környéket.
A magyar származású politikus nyilatkozata – mely sokak szerint csak tovább bőszítette a randalírozókat – nem csupán az ellenzék köreiben váltott ki heves ellenkezést. Szót emelt kollégája ellen a BBC beszámolója szerint Azouz Begag esélyegyenlőségi miniszter is, aki szerint a belügyminiszter megszólalása csak tovább növeli a feszültséget. Igaz, Sarkozy támogatói viszont azzal vádolják a szintén külföldi származású Begagot, aki a miniszterelnök fontos politikai szövetségese, hogy a 2006-os elnökválasztás előtt tudatosan próbálja rombolni Sarkozy megítélését és népszerűségét, növelve ezzel Villepin esélyeit.
A kanadai látogatását a belpolitikai események miatt elhalasztó Villepin így érthetően jóval mérsékeltebb hangon szólalt meg, s hívta fel a figyelmet arra, hogy el kell kerülni egy-egy kerület megbélyegzését.”Nem szabad összekeverni egy romboló kisebbséget, a beilleszkedni vágyó fiatalok többségével” – utalt parlamenti felszólalásában a kormányfő Sarkozy szavaira. Hogy valójában ki mit tesz a konfliktus kezeléséért, azt még nem tudni, csupán annyi bizonyos, hogy a miniszterelnök és kormánya ígérete szerint prioritásként kezeli az ügyet.
