Közélet

Mivel lehet változásra kényszeríteni egy országméretű weboldalt?

Több száz cég kezdte el bojkottálni a Facebookot. El tudnak érni valamit, vagy a legnagyobb közösségi oldal már túlnőtt rajtuk is?

A koronavírus-járvány és a nyomában járó gazdasági visszaesés miatt a létező társadalmi problémák pattanásig feszültek, és mivel több már nem tudott tovább feszülni, elpattant.

A legnagyobb változást George Floyd meggyilkolása után tapasztalhattuk. Nem Floyd volt az első fekete férfi, akit a rendőrök öltek meg, de még csak nem is az első, aki azt mondta a halála előtt a rendőröknek, hogy nem kap levegőt. Volt, aki nem vette komolyan, volt, aki nem teljesen értette meg, de a feketék és latinók elleni rendőri erőszak olyan mélyen van jelen az amerikai kultúrában, hogy nehéz nem tudomást venni róla. Floyd halála viszont áttörést hozott: hirtelen sokakat kezdett el érdekelni az, amiről eddig is tudtak.

Fotó: John Lamparski /NurPhoto /AFP

Ráépülve a járványra

A Floyd halálát követő tüntetéssorozat abban a helyzetben indult el, amikor Amerikát egyszerre támadta egy helyben rendkívül rosszul kezelt világjárvány és a gazdasági válság okozta hatalmas munkanélküliség. Aki tudott, otthon maradt, és ezért volt a szokásosnál feszültebb, aki nem, az folyamatosan az egészségét kockáztatta. És voltak, akiknek a millió számra megszűnő munkahelyek miatt már nem is volt hova menniük. A feszültségből kiszakadó tüntetéssorozat az Egyesült Államok történetének legnagyobbja lett, és mint a legtöbb hatalmas népi megmozdulást, ezt is komoly változások követték.

Miért most borult lángba Amerika?
George Floyd nem az első, aki a feketék elleni rendőri erőszak miatt vesztette az életét, halála még csak nem is az első olyan eset, amit a világ végignézett. Mi változott most, hogy ekkora tüntetéseket láthatunk Amerikában?

Több helyen valódi rendőrségi reformokat vezettek be, amire azért adódott lehetőség, mert a rendőrség többnyire állami vagy városi irányítás alatt. A szövetségi kormányzat viszont az ellenkező irányba indult el. Donald Trump láthatóan úgy gondolja, hogy egy vert helyzetben – amelyben nemcsak a rosszul kezelt járvány és a gazdaság borzasztó állapota dolgozik ellene, de egy olyan népi mozgalom is, amely az ellentétét gondolja a világról, mint ő – egyetlen lehetősége van a győzelemre: ha addig megy az ellenkező irányba, ameddig csak tud.

Ez és a rendőrség brutális fellépése tovább hergelte az indulatokat, és még dühösebb embereket zavart az utcára. Amihez hozzájárult, hogy az Egyesült Államok már régóta nem úgy néz ki, mint akik vezetik: egyre színesebb, egyre nagyvárosibb és egyre liberálisabb, miközben a választási rendszer továbbra is alapvetően a vidéknek és a fehér konzervatívoknak kedvez.

A változások

Nyilvánvaló, hogy egy ekkora megmozdulássorozatot nem lehet figyelmen kívül hagyni, szerte az országban dőlnek le a konföderációs szobrok, és írják át vagy veszik le műsorról, esetleg törlik a problémás tévéműsorokat. Sokan érzik úgy, hogy a számonkérés már túl messzire is megy, miközben a konföderációs szobrokat nagyrészt egy hasonló, csak ellenirányú mozgalom emelte a XX. század elején, a fehér nacionalizmus népszerűsítésére.

Azért állítunk szobrokat, hogy később majd ledöntsük őket
A tüntetések nyomán ismét fellángolt a szobordöntési láz Amerikában és világszerte. De vajon mi áll a rongálások hátterében?

A most áldozatul eső tévésorozatokat sem ma kezdték el kritizálni, és az sem először téma, hogy a kisebbségi szereplők hangját kisebbségi színészek adják a rajzfilmekben.

Fotó: Giulia Spadafora /NurPhoto /AFP

A politikai és üzleti élet viszont látványosat ugrott, hogy minél hamarabb meg tudjon felelni a „kulturális forradalom” elvárásainak. Ez sem annyira borzasztó dolog, hiszen évek óta tudni bizonyos márkákról, hogy rasszista logókat vagy szlogeneket használnak, így például rendszeresen követelik, hogy cseréljék le, mondjuk, az Uncle Ben’s termékek csomagolását. De a hatalom, akár politikai, akár gazdasági, alapvetően a kényszerre reagál – ezért csak akkor lép, amikor a követeléseket már nehéz ignorálni.

Ezzel párhuzamosan elkezdődött egy olyan online harc is, amin keresztül könnyebben megérthetjük, hogyan működik a világ, amelyben élünk. A múlt héten egészen meglepő méretű bojkott indult a Facebook ellen. Először csak néhány ruházati cég kezdte visszavonni a reklámjait a közösségi oldalról, mostanra több százan csatlakoztak, köztük olyan nagy cégek, mint a Coca-Cola, az Unilever, a Starbucks, a Clorox és a Diageo, és rengeteg reklámcég döntött úgy, hogy nem vásárol hirdetést a Facebookon.

A Facebooknak nem a pénz miatt fáj igazán a nagy hirdetők bojkottja
Kérdés, hogy a hirdetők mekkora nyomást tudnak helyezni a vállalatra.

Moderációs kérdések

A #StopHateForProfit nevű mozgalom aktivisták kezdeményezéséből indult, akik elkeseredtek azon, hogy George Floyd halála után a cég mennyire nem tudott mit kezdeni a szélsőjobboldali tartalommal. Az indulatok már a 2016-os választás óta érnek, a baloldal ugyanis fontos kommunikációs elemként használta azokat a híreket, amelyek szerint a Facebook szinte semmiben nem akadályozta, hogy az orosz kormány fizetett hirdetésekkel próbálja minél jobban megosztani az amerikai társadalmat.

Mindenki tudja, aki valaha megnyitotta a Facebookot, hogy a cég nem erős moderációban. A bojkottban részt vevő cégek alapvetően azt hozták fel problémaként, hogy nem szeretnének a pénzen vásárolt reklámjaikkal olyan tartalmak mellett megjelenni, amelyek kirekesztők vagy egyenesen rasszisták. Ugyanakkor jó néhány cég csak egy hónapra bojkottálta a Facebookot, ami elég álságos megoldásnak látszik, mások viszont bizonytalan időre, és nemcsak a Facebookról, hanem az Instagramról és a Youtube-ról is levették a hirdetéseiket.

A bojkottnak nincs vezetője, és nem is teljesen szervezett, a mögötte álló civil szervezetek alkotta koalíciót lehet a leginkább azonosítani a követelésekkel. A #StopHateForProfit összeírt egy listát, tíz dolgot követelve a Facebooktól, például vezető beosztású, civil szervezeti háttérrel bíró menedzser felvételét a céghez, aki értékelné és kezelné a Facebook kirekesztés ellen hozott intézkedéseit, és azt is szeretnék elérni, hogy legyenek konkrét, élő személyek, akikkel fel lehet venni a kapcsolatot, ha valaki kirekesztést tapasztal az oldalon. Egyelőre, megbeszélésük után csalódást keltőnek tartják a Facebook reakcióját.

Zuckerberg is megjelent

A cégek egy része azt is követeli, hogy a Facebook auditálja, milyen bejegyzések mellett jelentek meg a hirdetéseik, és a nemkívánatos megjelenésekért fizesse vissza a pénzt.

A bojkott mostanra ott tart, hogy Mark Zuckerberg, a cég vezérigazgatója is leült egyeztetni a szervezőkkel, ám ez sem vezetett eredményre. Zuckerberg eleve sztoikusan kezelte a bojkottot, egy kiszivárgott levél szerint a problémát nem gazdasági, hanem reprezentációs jellegűnek tartja, ezért arra számít, hogy a cégek vissza fognak jönni hirdetni. Ennek a megközelítésnek nyilván nem örültek a szervezők.

Fotó: Drew Angerer /Getty Images /AFP

A Facebook vezetése beleegyezett, hogy felvegyenek egy embert, aki a kirekesztő tartalmakat vizsgálja, de szó sem volt arról, hogy vezető beosztású legyen. Azt is megígérték, hogy publikálják a két éve készülő nagy átvilágítást, amelynek során azt vizsgálta egy külső cég, hogyan kezeli a Facebook a kirekesztő tartalmakat, de egyelőre nem tudni, hogy a jelentésben szereplő ajánlásokat egyáltalán elfogadja-e majd a cég.

13 százalék

A bojkott szervezői azon is kiakadtak, hogy a cég kommunikációs főnöke, a volt brit miniszterelnök-helyettes Nick Clegg közölte, hogy már 87 százalékos pontossággal hajtják végre az érvényben lévő kirekesztésellenes szabályaikat.

Milyen lenne, ha a Ford közölné, hogy a biztonsági öveik 87 százalékos arányban működnek?

– tette fel a kérdést a bojkott egyik szervezője. Ugyanakkor ez a talán nem is olyan rossz arány rámutat a Facebook alapvető problémájára: egyszerűen túl nagy. A Facebook akkorára nőtt, hogy az elnökjelölti vitákon ugyanúgy külön blokkot kapnak a vele kapcsolatos szabályozási viták, mint mondjuk a Közel-Kelet.

Ha a Facebook 99 százalékos pontossággal törölne minden kirekesztő üzenetet, akkor is milliónyi esetben tévedne naponta. A cég majdnem kétmilliárd felhasználója 17 milliárd üzenetet küld el naponta, ez döbbenetes mennyiség. Hiába van a cégen belül rendszer ezek kezelésére, ha nincsen rá kapacitás.

A javaslatcsomagból egyébként is az derül ki, hogy a bojkottáló cégek – annak ellenére, hogy úgy viselkednek, mintha a Facebook nem foglalkozna a kirekesztő és rasszista tartalmakkal – azt kifogásolják, hogy mennyire hatékonyan kezelik a problémás bejegyzéseket.

Másfelől az is egy lehetséges olvasata a bojkottnak, hogy a nagy cégek egy olyan év után követelik vissza a hirdetési pénzeiket, ami kifejezetten rosszul alakult a számukra. De ha nem akarunk cinikusak lenni, akkor az is érthető, hogy egyetlen cég sem szeretne például a Soros Györgyöt támadó bejegyzések mellett hirdetni.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás /24.hu

Nem jelentős összeg

Eddig nem tűnik igazán jelentős fenyegetésnek a bojkott, már csak azért sem, mert a több száz közül alig néhány van a száz legnagyobb Facebook-hirdető között. Ráadásul a közösségi oldal alapvetően nem is a nagy cégek gigahirdetéseivel keresi a pénzét, ezek a töredékét adják teljes bevételének. A Facebook inkább a kis cégek hirdetéseiből és termékeinek árusításából él, Zuckerberg ezért tudta eddig is könnyen lerázni a válláról a nagy cégek tiltakozását.

Hagyományosan pedig a nagy cégek tiltakozása az, ami a nagy médiavállalatokat változásra tudja bírni. Így bukott meg például a Fox News legnépszerűbb műsorvezetője, miután több nő zaklatással és erőszakkal vádolta. De a Facebook más, mint egy nagy médiavállalat, inkább hasonlít egy országra.

Olyan országra ráadásul, amilyenhez hasonlót még senki sem látott, ezért nem tudjuk pontosan, milyen szabályok szerint kellene működnie. Az országokban a rendőrség lép föl, ha valaki erőszakot tapasztal. De hogy nézne ki a Facebook-rendőrség? Elképzelések vannak, konkrét, kiforrott tervek nincsenek. Az oldal gyakorlati működése még alakul, ennek bizonyítéka az a legfelsőbb bíróság is, amelyet a vitás kérdések kezelésére hoztak létre.

Sajó András: Nem a Facebookkal van gond, hanem azokkal, akik használják
A Facebookot ellenőrző bizottság tagjává választották Sajó András jogtudóst is, akit a testület munkájáról kérdeztünk.

De azért a politikai elit is dolgozik azon, hogy megpróbálja szabályozni a Facebookot. Az amerikai elnökválasztási kampány alatt többször előkerült, hogy érdemes lenne feldarabolni a hatalmas techcégeket, mert úgy nem lennének képesek az életünk minden pillanatát leuralni.

Ezzel együtt valószínűleg nem a mostani megmozdulás lesz az, ami jelentős változásokat ér el. Éppen azért nem, mert a Facebook már akkora, mint egy ország – és egy országot csak olyan megmozdulások képesek felrázni, amilyeneket mostanság az Egyesült Államok utcáin láttunk.

Kiemelt kép: Uli Deck /DPA /AFP

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.