Nagyvilág

Miért most borult lángba Amerika?

George Floyd nem az első, aki a feketék elleni rendőri erőszak miatt vesztette az életét, halála még csak nem is az első olyan eset, amit a világ végignézett. Mi változott most, hogy ekkora tüntetéseket láthatunk Amerikában?
Korábban a témában:

Május 25-én egy rendőr a földre kényszerítette George Floydot, miután egy hamis húszdollárossal próbált fizetni egy minneapolisi boltban, és az eladók rendőrt hívtak. Nem tudni, hogy a 46 éves fekete férfi tudott-e arról, hogy hamis pénzzel fizet, csak azt, hogy belehalt a brutális előállításba. Az esetről hamarosan megjelent egy videó az interneten, amin az látszik, hogy egy fehér rendőr, Derek Chauvin csaknem kilenc percig térdel a földre fektetett Floyd nyakán, aki közben arra panaszkodik, hogy nem kap levegőt, majd elveszti az eszméletét. Három másik rendőr közelről végignézte a szenvedését, noha több járókelő figyelmeztette őket arra, hogy a férfi már nincs magánál.

Hiába könyörgött a nyakán térdelő rendőrnek, az rajta maradt, míg meg nem halt
Minneapolisban a járvány kezdete óta nem látott méretű tüntetések kezdődtek, miután rendőri intézkedés közben meghalt egy 46 éves fekete férfi.

A rendőrségi jelentésben az szerepelt, hogy Floyd a kórház felé vezető úton halt meg, egészségügyi okból. Egy független szakértő által végzett boncolás szerint azonban a „tartós nyomás okozta fulladás” okozta a halálát – közölte hétfőn a család ügyvédje. A rendőröket a videó megjelenése után kirúgták, de még négy napig nem emeltek vádat velük szemben.

Eközben megdöbbentő méretű és erejű tüntetéssorozat kezdődött az Egyesült Államok több városában.

Fotó: Scott Olson /Getty Images /AFP

A sokadik eset

George Floyd nem az egyetlen, aki a feketékkel szembeni erőszak áldozata lett a hetekben. Ott volt Ahmaud Arbery, akit egy apa-fia páros lőtt agyon Georgiában, miközben futott, mert hasonlított valakire, aki szerintük korábban behatolt egy üres, építés alatt lévő épületbe.

Ott volt az a videó is, amelyet egy madárlesre érkező fekete férfi vett fel New York közepén. Egy befektetési banknál dolgozó fehér nő rövid vita után azt kiabálta a végig nyugodtan viselkedő férfinek, hogy kihívja a rendőröket, és azt mondja nekik, hogy megfenyegette őt. A vitát az okozta, hogy a férfi megkérte a nőt, ne engedje el pórázról a kutyáját, mert az kötelező, a kutya pedig elzavarja a madarakat. Ez az eset szerencsére nem végződött erőszakkal, a felvételt az tette igazán keserűvé, hogy a hisztérikusan viselkedő nő éreztette, mit jelenthet, ha jelzi a rendőröknek, hogy egy fekete férfi fenyegeti őt.

És ott van azoknak a sora, akik hasonló módon haltak meg, mint Floyd, ám haláluk ha kiváltott is tiltakozást, messze nem ilyen horderejűt. Adódik a kérdés, hogy miért ez a valóban megrendítő és különösen jól dokumentált gyilkosság vezetett ilyen erős reakcióhoz. A politikai eseményeket nehéz kilóra lemérni, az emberi tragédiákat pedig még nehezebb, ezért pontos ok-okozati összefüggéseket is nehéz felállítani, de több olyan ok van, ami hozzájárulhatott a mostani tüntetéssorozat kiterjedtségéhez.

Fotó: Albert Llop /NurPhoto /AFP

A fegyverek

Az első a fegyverviselés és az Egyesült Államok kapcsolata. A háromszázmilliós országban több lőfegyver van, mint ahány állampolgár. A lőfegyver viselését az alkotmány második kiegészítése garantálja, de összefügg a politikai hagyománnyal is. A koronavírus-járvány ideje alatti kijárási tilalmak nemcsak azért nem igazán működtek az Egyesült Államokban, mert az emberek fegyelmezetlenek voltak, és nem volt központi szabályozás, hanem azért sem, mert az amerikaiak alapvetően bizalmatlanok a saját kormányukkal.

Az Egyesült Államokban inkább szerződéses partnerként, mintsem autoritásként tekintenek az államra, amelynek bizonyos feladatokat kell végrehajtania. Természetesen ez annál igazabb, minél távolabbi a kormányzat, a helyi önkormányzatokban és a tagállami irányításban az amerikaiak jobban bíznak, mint a szövetségi kormányban. A fegyverviselés tradíciója részben pont innen fakad: azért van ennyi fegyver, hogy az állampolgárok meg tudják védeni magukat és a tulajdonukat (ne szoruljanak az államra), sőt legyen erejük akár az állammal szemben is.

Bizalmi deficit

Ez a bizalmi deficit nem tesz jót az állampolgárok és a rendőrök kapcsolatának. Mivel a rendőrség okkal feltételezheti, hogy az állampolgárok nagy részénél fegyver lehet, keményen reagál minden – akár csak potenciális – fenyegetésre. Ezért láthatjuk azokat a jeleneteket, amikor az autós igazoltatásnál a sofőr le sem veheti a kezét a kormányról, amíg a rendőr az ablaka mellé nem ér.

Mára az amerikai rendőrök jobban felszereltek, mint bármikor. Ez a mostani tüntetéssorozatot megelőző legnagyobb hasonló (a brutális rendőri fellépés által kiváltott) konfliktussorozat, a baltimore-i tüntetések során is látszott. A rendőrök katonának vannak öltözve, és ha valaki katonának öltözik, akkor feltehető, hogy katonaként is fog viselkedni.

Fotó: Roberto Schmidt /AFP

A rendőrség militarizációja, az arcmaszkok és a páncélozott járművek használata nemcsak az állampolgárokat idegeníti el a rendőröktől, hanem a rendőröket is az állampolgároktól. A klasszikus rendőri feladatokat pedig olyankor is katonai eszközökkel oldják meg, amikor erre semmi szükség.

Munkanélküliség és halál

Egy másik fontos okot szinte hetente hallhatunk a hírekben. A koronavírus-járvány két fontos következménye az Egyesült Államokban, hogy százezer ember már meghalt, negyvenmillió pedig elvesztette az állását. A koronavírus sokkal nagyobb arányban szed halálos áldozatokat a feketék és a latinók között, mint a fehéreknél. Ennek több oka van az egészségügyi rendszer diszfunkcionalitásától addig, hogy a feketék nagyobb arányban élnek egészségtelenebbül, és szegényebbek, mint a fehérek.

A negyvenmilliós szám ráadásul csak azokat veszi figyelembe, akik először kértek munkanélküli segélyt, így az állástalanok tömege még nagyobb, és nincsenek benne azok sem, akiknek csökkentették a fizetését, vagy akkor is be kell menniük dolgozni, ha félnek, hogy elkapják a vírust. Az amerikai munkaerőpiac rugalmasabb, mint az európai államokban megszokott, de ez azzal jár, hogy kevésbé valószínű, hogy az állam gondoskodni fog valakiről, ha elveszti az állását, vagy megnehezíti a leépítéseket.

Ehhez társul az előző két és fél hónap, amikor az Egyesült Államok a koronavírus-járvány epicentruma lett, és az emberek nagy része a négy fal közé kényszerült, vagy ha ezt nem engedhette meg magának, akkor egy súlyos járvány közepette kellett dolgoznia, átfogó védelmi terv nélkül.

Nem volt terv

Az Egyesült Államok ugyanis borzasztóan kezelte a koronavírus-járványt.

Azok, akik 2016-ban Donald Trumpra szavaztak, sejthették, hogy választásuknak lehet jó és rossz oldala is. Az elnöktől mindenki azt várta, hogy valami új következik majd, és meg mer lépni olyan dolgokat is, amelyeket az elődei nem. Meg is lépte, gyakran eredménnyel: a Kína elleni gazdasági harc inkább volt siker, mint kudarc, és az afganisztáni, majdnem két évtizedes háború is közelebb van a lezáráshoz, mint bármikor.

Fotó: Brendan Smialowski /AFP

De arra is lehetett számítani, hogy Trump rosszul fog teljesíteni egy természeti vagy gazdasági katasztrófa esetén. Arra viszont senki nem gondolt, hogy szinte a semmiből az utóbbi fél évszázad egyik legdurvább természeti és gazdasági katasztrófája következik majd Trump elnökségének negyedik évében.

Az elnök addig halogatta a járvány kezelését, amíg csak lehetett, és amikor már nem lehetett tovább halogatni, minden energiáját a járvány kezelése nélküli gazdasági nyitásra fordította, miközben a felelősséget – hasonlóan a mostani zavargások ügyében mutatott álláspontjához –  igyekezett az államok kormányzóira hárítani. Emiatt nem született hatékony állami terv a járvány kezelésére, és így arra sem, hogy miként induljon be újra a gazdaság.

Ellenreakciók

Trump jól működő, erős gazdaságot örökölt Barack Obamától. Ugyanakkor megválasztása mégiscsak ellenreakció volt Obama elnökségére, és arra, amit az amerikaiak nagy része status quónak, a fennálló, eddigi privilégiumokat támogató, elitista rendszernek tekintett. Csakhogy Trump már 2016-ban is azért lehetett elnök, mert az amerikai választási rendszer nem követte le azt a változást, amin az amerikai népesség keresztülment.

Amikor az USA választási rendszere megszületett, a cél az volt, hogy a kisebb földdel rendelkezők ellensúlyozni tudják a nagybirtokosok hatalmát. Ez mostanra úgy alakult át, hogy a kisebb népsűrűségű, jellemzően inkább fehér vidéknek nagyobb a politikai befolyása, mint az urbanizált, liberálisabb városi polgárságnak. Pedig a társadalom pont a fordított irányban változott: miközben a vidék elnéptelenedett, a városi polgárság száma nőtt, az Egyesült Államok pedig egyre jobban urbanizálódott. Az államoknak kiosztott elektorok száma viszont nem változott, így a néptelenedő vidék politikai súlya megnőtt. Így nyerhette meg Trump az elektori választást úgy, hogy összesen kevesebb szavazatot kapott, mint Hillary Clinton.

Tehetetlen düh

Trump viselkedése és politikája joggal idegesítette az elmúlt három évben a politikai ellenzékét. Mindeközben viszont valójában ők vannak többen, csak ezt a tényt a jelenlegi választáson sem fogja tükrözni a választási rendszer, miközben a hivatalban lévő elnök előnnyel indul bármilyen kihívóval szemben. Ez az elkeseredett, tehetetlenségből fakadó politikai düh mindenkiben ott lehetett, aki most, hasonlóan Trump három négy ezelőtti támogatóihoz, változást szeretne elérni.

A tehetetlenség ráadásul a konkrét ügyben is előkerül. Nehéz általános megállapításokat tenni arról, mennyire erős a feketékkel szembeni intézményes rasszizmus az Egyesült Államokban. Ahogy a mostani tüntetések során is láttunk olyat, hogy a rendőrök együtt térdeltek a fekete tüntetőkkel, és olyat is, hogy autóval hajtottak a tömegbe, úgy a helyi rendőrségek között is óriási különbségek vannak.

Azt viszont nehéz lenne elvitatni, hogy a feketék rendőrökkel szembeni percepciója teljesen más, mint a fehér amerikaiaké. Elég Ta-Nehisi Coates fiának írt, könyvben kiadott üzenetét elolvasni ahhoz, hogy tudjuk:

az amerikai feketék életében vannak olyan pillanatok, amik egy fehér ember életében nem fordulnak elő. Ilyen az, amikor megtanítják a gyerekeiknek, hogyan viselkedjenek, ha igazoltatja őket a rendőr, és nem akarnak meghalni vagy börtönbe kerülni.

Tüntetők állják el a felsorakozott rendőrök útját a George Floyd halála miatt rendezett tüntetésen Long Beach-en. Fotó: Apu Gomes /AFP

A számonkérés hiánya

És az is tény, hogy hiába rendszeres a feketékkel szembeni rendőri túlkapás, hiába volt tucatnyi országosan, sőt világszerte ismert ügy, ezeknek több mint 90 százalékában nem hogy ítélet, még vádemelés sem született. Egyetlen egy rendőrt ítéltek el a 2014-es fergusoni tüntetések óta. Miközben, ahogy arról írtunk, Minneapolisban is sokadszorra fordul elő hasonló eset, és a most megvádolt rendőröket ugyanazok az ügyvédek védik, akik már elérték egy fegyvertelen állampolgár életét kioltó egyenruhás felmentését, egy másiknak az ügyében pedig épp fellebbeznek a büntetés ellen.

A legvégső ok pedig, hogy noha az Egyesült Államok politikailag megosztottabb, mint valaha, a tüntetések valószínűleg működnek. Vannak gyengeségeik, mert a média mindig inkább az erőszakot és a kifosztott boltokat fogja mutatni a békés demonstrációk helyett, ha nem ég a város, az az üzenet sem fog átmenni, hogy mennyire súlyos a tüntetések mögötti politikai szándék. Ami persze önmagában nem garancia a változásra, hiszen a feketékkel szembeni rendőri erőszak nem Trump hibája, és az első fekete elnök alatt sem sikerült megszüntetni.

Kiemelt kép: MTI /AP /Alex Brandon

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.