Közélet

Hello, röfik: veszélyben a teljes magyar sertésállomány

Több jel utal arra, hogy a sertéspestis már régebben megjelent Magyarországon, noha a hatóság tagadja ezt. Ám nehezen elképzelhető, hogy a betegség korábban megállt a magyar határnál. Az, hogy eddig nem volt regisztrált eset a Fidesz-közeli vállalkozóknak is jól jött.

Nemes Imre, a Nébih (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal) elnökhelyettese egy márciusi konferencián, az afrikai sertéspetisről szóló előadásának végén a következő kérdéseket tette fel:

  • Hol és mikor találjuk meg az első fertőzött állatot?
  • Házisertés vagy vaddisznó lesz?

A hivatalos válasz azóta megszületett: az afrikai sertéspestis (ASP) vírusát mutatta ki egy Heves megyében elpusztult vaddisznóban április 21-én a hivatal laboratóriuma.

Azonnal reagált erre a híre a nemzetközi piac: Szerbia, Japán, Tajvan, Szingapúr és Dél-Korea is kitiltotta piacáról a Magyarországról származó sertéshúsokat és sertés eredetű termékeket.

Romániában és Ukrajnában már tavaly a magyar határnál regisztrálták a vírust, de nálunk – hivatalosan– mégsem bukkant fel. Mintha Magyarországot akkurátusan megkerülte volna a járvány, vagy megtorpant és egy helyben ácsorgott volna az országhatárnál.

miközben Magyarország egyre növelte a sertéstelepek számát.

Az országos főállatorvos a múlt hónapban írta elő a védekezési feladatokat: az Ukrajnával határos fehérgyarmati járásban nyolc települést érintő megfigyelési körzetet alakított ki. A megfigyelési körzet nem lehet kisebb, mint a kitörés helye –  vagyis az észlelt fertőzés – körüli 10 kilométeres sugarú kör, ahol a kór szinte biztosan jelen van. Jó néhány magyar település fekszik közel a romániai Mikola községhez, ahol még január közepén mutatták ki a pestist. Az ukrajnai Rafajnaújfalu pedig mindössze nyolc kilométerre van a magyar határtól, itt január második felében lőttek ki ASP-vel fertőzött vaddisznót.

Képünk illusztráció
Fotó: MIT / Komka Péter

Mi ez a betegség, és hogy működik?

Az ASP kórokozója egy rendkívül erős DNS-vírus.  A környezeti hatásokkal szemben annyira ellenálló, hogy az ólak padlóján, a szalmában napfénytől védett helyen hetekig fennmarad, ugyanúgy, ahogy a nyers vagy félkész sertéshúsból készült termékekben. Még lefagyasztva is évekig megőrzi fertőzőképességét.

A vírus mind a vad-, mind a házisertésre halálos, az állatok a testváladékaikkal közvetlenül fertőzik egymást. Az ember a ruházatán, szerszámokon, eszközökön, járműveken viheti tovább a kórokozót. Vagyis: a vadak élőhelyéről a sertéstelepre akár cipőtalpon vagy autókeréken is be lehet vinni a vírust, és onnantól nincs megállás. A potenciálisan vírushordozó termékeket és eszközöket elvileg meg lehet állítani a határon, de a vadat nyilván nem. Hatékony védőoltás nem létezik. A járvány megfékezésének egyetlen lehetősége az állomány teljes elpusztítása.

– Fontos viszont, hogy emberre nézve teljesen ártalmatlan a vírus, és kizárt, hogy valaha is ilyen változata alakuljon ki, mint történt ez a madárinfluenza esetén – mondta a 24.hu-nak Kemenesi Gábor virológus. Az élelmiszerbiztonsági hivataltól azt kérdeztük, mióta kapnak a Nébih laboratóriumai sertéspestis gyanújával és tüneteivel elhullott állatokból mintákat. Az illetékes konkrét választ nem adott, így felelt: „Az afrikai sertéspestis bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség, így amennyiben az állattartó, vagy az állatorvos számára az ASP gyanúja felmerül, mindig kell, kellett mintát küldenie”. Beszámolt arról is, 2017-ben több mint ezer házisertés vizsgálata történt meg, míg vaddisznók esetében ez a szám több mint 8500. Felvetésünkre közölte azt is: szinte kizárt a tévedés lehetősége a korábbi vizsgálatok alkalmával.

Az ASP-vírusról elég keveset tudnak a kutatók, eredetére is csak elmélet létezik, miszerint nagytestű, vérszívó atkák, úgynevezett óvantagok közvetítésével vándorolt a vadon élő afrikai sertésfajok egyedei között, de rájuk nem bizonyult végzetesnek. Az Európában is honos vaddisznó viszont fogékony és érzékeny rá. A mostani járvány egy afrikai sertéstakarmány-szállítmánnyal érkezett Grúziába 2007-ben, de ott sem a szállítmány fertőtlenítésével, sem a kór megjelenésével nem foglalkoztak kellő mértékben, ezért a betegség kiszabadult a vadállományra.

Innentől elvész a kontroll, Eurázsia összes vaddisznóját nem lehet ellenőrzés alatt tartani, a betegség évente körülbelül 50-100 kilométert megtéve terjed nyugat felé.

– Európában rendkívül sok vaddisznó él, a populációk összeérnek, tehát időszerű volt egy komolyabb járvány megjelenése – állítja a virológus.

Szaporodó, rejtélyes tűzesetek

Egy forrásunk arra hívta fel a figyelmet, hogy a pestis terjedése óta, vagyis az elmúlt években gyakori lett a sertéstelepek spontán leégése. És csakugyan: 2014 óta négy hazai sertéstelep is tűzben semmisült meg,  hízókkal együtt. A Győr-Moson-Sopron megyei Lázi településen például a szomszédos magtár (aminél gyúlékonyabbat elképzelni is nehéz) sértetlen maradt, csak a disznók pusztultak el. Érdeklődtünk az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságnál,  amelynek illetékessége a tűzeset keletkezésének helyét, idejét, az ehhez vezető folyamatot, az esetleges személyi felelősséget megvizsgálni. A hatóság válasza szerint a négy eset közül kettőnél indult úgynevezett tűzvizsgálat,  de egyiknél sem lehetett „egyértelműen megállapítani a tűz keletkezésének okát”.

Az afrikai sertéspestis vírusa, illusztrácó
Fotó: AFP / Science Photo Library

Véres tetemek, negatív leletek 

Néha olyan gyors a betegség lefolyása, hogy nem is jelennek meg szemmel látható elváltozások, de ez a ritkább. Jóval gyakoribb, hogy az állatok magas láz, gyengeség, vérzés kíséretében pusztulnak el néhány nap alatt. Jellemző a vérzés a füleken, a has alján, a combokon; a bőr vöröses-lilás elszíneződése, hányás, véres-habos orrfolyás, vércsíkos vagy véres hasmenés. A belső szerveken is bevérzések láthatók. Úgy tudjuk, több erdész, vadgazdálkodó és állattenyésztő volt már, aki úgy gondolta, ASP tüneteivel elhullott disznókat, sőt egész kondákat talált – Vas megyéből, Tolnából, Hevesből, Nógrádból is érkeztek ilyen jelzések.

Bár néhány szakmai lap, például az Erdőzúgás Magazin és a Magasles blog már hónapokkal ezelőtt jelezte, hogy az ASP bent van az országban, ezt a Nébih szisztematikusan tagadta.

A  bejelentők rendre azt a választ kapták, hogy a vizsgálatra beküldött szövetek és zsigerek nem afrikai sertéspestissel fertőzöttek, valami más okozhatta az elhullásukat.

Megkérdeztük a hivatalt, milyen irányban és tempóban terjedhet tovább a betegség, mire a NÉBIH azt felelte: „A részletes járványügyi nyomozás még tart, így ezt nem lehet megmondani. Nagy valószínűséggel a magasabb vaddisznósűrűségű területek felé fog terjedni a betegség.” Közölték azt is, a vaddisznóban megállapított betegség miatt házi sertéseket nem semmisítenek meg, a vaddisznóállomány gyérítése pedig vadászattal történik.

Érdeklődtünk arról, mennyire életszerű, hogy csak Heves megyében bukkant fel a pestis, miközben az nem határmenti terület. A NÉBIH szerint ez elképzelhető: „A Magyarországhoz legközelebbi esetek eddig az ukrán-magyar határnak az ukrajnai oldalán voltak. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Ukrajnához közeli területein rendeltük el a legszigorúbb intézkedéseket, de már korábban is jeleztük, hogy Ukrajnából illegálisan behozott fertőzött élelmiszerek esetén az országban bárhol megjelenhet az ASP. Feltételezhetően ez következhetett be Heves megyében is, pontosabb információnk azonban a részletes járványügyi nyomozás után lesz”.

Név nélkül

Több forrásunk feltételezi, hogy a vírus régóta jelen van Magyarországon, ők azonban szeretnék elkerülni a személyük azonosítható legyen. A Nébih egyik munkatársa azt állítja: titoktartási nyilatkozatot írattak alá vele, és azt követelték, járuljon hozzá, hogy a felettesei ellenőrizzék a telefonhívásait.

Ami tény: a vírusnak semmi oka rá, hogy huzamosabb ideig vesztegeljen az ukrán vagy épp a román határnál. Sőt, több körülmény – a betegség terjedési módja és sebessége, valamint a rengeteg, tipikus tünetekkel  elhullott állat – is arra mutat, hogy a bejelentéskor a pestis már rég bent lehetett az országban, és a hatóságnak tudnia kellett róla.

De mi érdeke fűződne ahhoz egy kormányszervnek, hogy amíg csak lehet, visszatartson információkat egy ilyen járványról? Például az, hogy az uniós tagállamokra kötelező akcióterv szerint az ASP hivatalos bejelentése után rövid időn belül

  • a fertőzött állományokat, és a velük kapcsolatba kerülhetett más állományok összes példányát sürgősen le kell ölni;
  • a tetemeket meg kell semmisíteni;
  • a felszámolt állományok tartási helyét ismételten fertőtleníteni,
  • a sertésforgalmazást és felvásárlást regionális vagy országos szinten korlátozni,
  • az élőállatok, a sertéshús és a sertéshúsból készült félkész és késztermékek exportját leállítani.

Némi enyhülést jelenthetne az úgynevezett regionalizáció, amikor nem kell az ország teljes területére elrendelni az exporttilalmat, csak a bizonyítottan fertőzött körzetekre. Az is halvány reménysugarat jelenthetne, hogy a korlátozás nem tart örökké: 3 hónappal az utolsó áldozatul esett sertéstelep fertőtlenítését követően feloldhatják. De ez csak az Európai Unión belül szokás. Az általános tapasztalat az, hogy az Európán kívüli államok – például Kína és Japán – nem alkalmazzák a regionalizációt, valamint késve, vagy egyáltalán nem oldják fel a fertőzött országokra vonatkozó korlátozást.

Ha viszont így járunk (és ez már biztosra vehető), akkor szinte a teljes külpiacát elveszti a magyar sertéshús, ugyanis főleg a Távol-Keletre termelünk.

„A családi vállalkozások sikere”

Mindenesetre azzal, hogy a hivatal „nem talált” egészen eddig egyetlen gyanús esetet sem, sokat segített a magyar cégeknek, amelyeknek komoly üzleti károkat okozott volna, ha kiderül: a sertéspestis pusztít idehaza.

Ez az ágazat ráadásul a magyar kormánynak különösen fontos: a Fidesz-kormány elkötelezett amellett, hogy Magyarországot újra disznóban gazdag országgá tegye. A NER-kultúra központi, kultikus eleme a sertés, valamint a hagyományos disznótermékek. És ez nemcsak abban mutatkozik meg, hogy a kormány olyan prominensei, mint Németh Szilárd, Fazekas Sándor vagy maga Orbán Viktor rendszeresen és szenvedélyesen tesznek hitet a sertéshús mellett. Hanem abban is, hogy a kormány nem sajnálta disznóhústermelésre költeni magyar adófizetők pénzét.

Az állam több százmilliárd forintot fordított az elmúlt években sertéstelepek fejlesztésére. A leglátványosabb sertésberuházást a Fidesztől nem éppen fényévekre levő Csányi Sándor nevéhez köthetjük, aki 2014-ben Orbán „egyedi döntése” nyomán épített gigavágóhídat. A mohácsi „kiemelt nemzeti jelentőségű” mészárszék  kifejezetten exporthús termelésre jött létre, évente egymillió sertés levágására alkalmas. Csányi aztán egy időre kiszállt a disznóbizniszből,  hogy 2017-ben újra visszataláljon hozzá.

És persze itt van Mészáros Lőrinc is.

Amikor a felcsúti gazdagodásvirtuóz, Orbán Viktor személyes jóbarátja mangalicatelepet nyitott, maga a miniszterelnök mondott meghatott beszédet, amelyben így fogalmazott: „Örülök a családi vállalkozások sikerének.” (Majd ugyanazzal a lendülettel felavatta a saját feleségének, Lévai Anikónak érdekeltségébe tartozó marhatelepet is, ami 430 milliós állami és uniós beruházás volt, de ez mellékszál.)

Orbán Viktor miniszterelnök, Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója, Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester, Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter és Mészáros Beatrix, a Búzakalász 66 Felcsút Kft. ügyvezető igazgatója a kft. bányavölgyi mangalicatelepének avatásán a Fejér megyei Alcsútdobozon
Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd

A vő, Tiborcz István is érdekelt a sertésbizniszben, és mint a közelmúlt sajtóhíreiből nyilván emlékszünk, szinte közvetlenül a pestis hazai kitörése előtt Kósa Lajos családja is kedvet kapott a disznótenyésztéshez, a debreceni főfideszes édesanyja megvásárolt egy fél sertéstelepet.

De mi ebben a ráció? Ki száll be a sertéspestis terjedése miatt az összeomlással fenyegetett ágazatba?

Van kapcsolat?

A Nébih illetékését megkérdeztük, van-e a hivatal vezetőinek bármilyen informális vagy formális kapcsolata kormánytagokkal, illetve sertésexportban érdekelt kormányközeli cégekkel? – A kormánytagokkal szakmai és formális kapcsolata van a Nébih vezetőinek. A sertésexportban érintett céggel, a sertéságazat érdekvédelmi szervezeteivel, más ágazatokhoz hasonlóan, természetesen van szakmai kapcsolatunk. Folyamatosan együtt dolgozunk az ágazat érdekében – írja a hivatal a lapunknak küldött válaszában.

Mondjuk az, aki még gyorsan akar nagyot kaszálni. Amíg a környező országokban az ASP miatt súlyos visszaesés volt tapasztalható, Magyarország  igen nagyot ment a malacpiacon: a sertéshús exportja még a tavalyi évben is meredeken emelkedett. A térségben mi számítottunk eddig a legstabilabb disznókereskedőnek, tekintve, hogy hivatalosan nálunk nem létezett a járvány – más szavakkal, a versenyelőny révén a sertéspestis európai jelenléte kifejezetten kedvező volt a számunkra. A magyar sertés főleg távol-keleti piacokat is hódította meg: Kína, Tajvan, a Fülöp-szigetek és Japán is ott szerepel a megrendelőink közt. És összességében azért elmondható, hogy akik az elmúlt években nagyban beszálltak, nem a Titanicra vettek jegyet. Mert akik

  • fel tudtak készülni, hogy egyszer csak be kell zárni a boltot és új kalandba vágni,
  • a beruházásaikat jórészt az állam fedezte, ráadásul
  • felmarkolják a megsemmisített példányok után az e célra elkülönített, százszázalékos állami kártérítést,

többet nyerhetnek, mint amennyit buknak.

Mindez a kisebb sertéstermelőkre, családi gazdaságokra így nem igaz. Természetesen ők is kapnak majd kártérítést a leölt állatok után, de a legnagyobb káruk az, ha utána ott állnak majd üresen az ólak. És  nem tudnak mit kezdeni, hiszen évtizedek óta sertéssel foglalkoznak, ehhez értenek, erre rendezkedtek be.

Ám a kártérítést előíró rendeletből az üresen állás és az elmaradt haszon tétele kimaradt. Mintha csak a gyorsan váltani tudó, állami pénzeket pörgető nagyberuházások járhatnának jól.

Kiemelt kép: MTI / Kálmándy Ferenc

Ajánlott videó

Olvasói sztorik