Rendkívül fontos, hogy pontos legyen a szerződésünk, mert az egyik politikai garnitúrával írjuk alá, de egy másikkal dolgozunk majd együtt. E szavakkal írta le az egyik nyertes pályázó képviselője annak a csörtének a lényegét, amelyet a Jeremie-tenderen győztes (Pénzhely-keresés – Figyelő, 2009/43. szám) kockázatitőke-alapok az állam reprezentánsaival vívnak. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) által kiírt tenderen összesen 31,5 milliárd forint uniós forrást osztottak szét 8 alapkezelő között, hogy azt magánbefektetők tőkéjével megfejelve ígéretes kis- és középvállalkozásokba fektessék (Nyertes nyolcas – Figyelő, 2009/42. szám).
„Lehet itt szkanderezni, de mindenkinek az lenne az érdeke, hogy végre leszerződjünk, elindulhasson az alapok felügyeleti engedélyeztetése, hiszen a legjobb esetben így is csak februárban történhet az első tőkekihelyezés” – mondták egy másik, gyorsabb megállapodásban érdekelt nyertesnél. A szerződések szövegezésével és aláírásával legkésőbb december 18-áig kellene végezni. Csakhogy nem közelednek az álláspontok. A sajtóval hivatalosan nem kommunikálnak a felek, így háttérbeszélgetések alapján igyekeztünk feltárni a helyzetet.
Illusztráció: Dániel András
Vitatott kérdések
A szerződéstervezet szerint, ha az alapkezelők rosszul, szabálytalanul végzik a munkájukat, akkor az állam beavatkozhat, és akár el is veheti az alap kezelési jogát. Ezt ilyenkor egy másik alapkezelőnek adná át. Az ország fejletlen régióira koncentráló, Közös Alap elnevezésű pályázaton győztes 7, eddig egységesen fellépő alapkezelő szerint egészen egzakt módon kellene meghatározni, milyen feltételek – például konkrét mértékű hozamelmaradás, kevés megvalósított befektetés – mellett van joga az államnak beavatkozni. (A 8. nyertes, az Etalon a Közép-Magyarországra fókuszáló Co-Investment alapra pályázott, így ebben a vitában nem érintett.) Félő ugyanis, hogy a mindenkori államot nem transzparens érdekek vezethetik, és a magánbefektetők, sőt akár a céltársaságok érdekeivel ellentétes döntés születhet (az alapkezelői igényeket lásd külön).
A meglehetősen elmérgesedett vita az állam képviselőinek olvasatában egészen másképpen néz ki. Ők úgy látják, hogy az eredményhirdetésig az alapkezelők rendkívül együttműködők voltak, utána viszont megváltozott a hangulat. Arra játszanak, hogy az NFÜ és a Magyar Vállalkozás-finanszírozási Zrt. számára nagyon kellemetlen lenne, ha ismét gellert kapna a folyamat, ezért azt gondolják, le tudják nyeletni újabb és újabb feltételeiket. Valójában azonban állami oldalról nagyobb veszélynek tűnik az, hogy utólag megvonják az uniós forrásokat, mint hogy megjelenik néhány cikk a folyamat újabb csúszásáról. Komolyan felmerült tehát, hogy nem szabad mindenkivel szerződni.
Alapkezelői felvetések
A Figyelő úgy értesült, az alapkezelők több
ponton szeretnének változtatást elérni a kondíciókon, s főként a kezelt
alap esetleges elvételét illetően akarnak tiszta helyzetet teremteni.
ÁTADÁSI
TILALOM. Elfogadható lehet a cégek számára, hogy az állami kontroll
erős marad, s probléma esetén az alapkezelő büntethető legyen
díjfizetés-megvonással vagy akár végelszámolással. Ahhoz viszont
ragaszkodnának, hogy ez esetben az állam ne adhassa át egy másik
kezelőnek az alapot, ez ugyanis élesen sérthetné a magánbefektetők
érdekeit.
KONTROLLÁLT ÁTADÁS. Amennyiben az alap átadásának
lehetősége nem zárható ki, akkor az érintett cégek arra tartanának
igényt, hogy – a pályázat mellékleteként megjelent korábbi
szerződéstervezetnek megfelelően – egy ilyen döntés csak a
tőkejegy-tulajdonosok háromnegyedének egyetértésével születhessen meg.
Mivel az alapokban 70 százalék a közösségi, és 30 százalék a
magánforrás, egy ilyen lépéshez legalább valamelyik magánbefektető
egyetértésére is szükség lenne. Ha ez a variáció él, akkor a győztesek
azt is konkrétabban szeretnék szabályozni, adott esetben milyen
mechanizmus szerint kerülhet új kezelőhöz az alap, és abba mennyire van
beleszólása a mögötte álló magánbefektetőknek (emelhet-e például
vétót). Az is kérdés, hogy csak a többi nyertes alapkezelőnek, vagy
esetleg másnak is átadható-e a kezelés.
ÚJRABEFEKTETÉSI DILEMMA.
A szabályok értelmében a tízéves alapok negyedik éve után már nem lehet
újra befektetni az esetleges kiszállások után a forrásokat. A győztesek
tisztázni szeretnék, mi lehet ezen pénzek sorsa. Ha az alap visszaadja
a forrást a tulajdonosoknak, akkor a kisebb kezelt vagyon után kisebb
alapkezelői díjra jogosult. Ha magánál tartja, és a legfejlettebb
országok (OECD) kötvényeibe fekteti, akkor a limitált kockázatmentes
hozammal rontja a teljes befektetési időszak éves átlagos hozamát.
Alapkezelői forrásaink szerint az állami oldal azzal próbálkozik, hogy az egységesen fellépő alapkezelők közé éket verjen, míg az állami szereplők úgy látják, a győztes csapat nem egységes, van egy keményebb és egy kompromisszumkészebb vonal. Úgy tudjuk, Futó Gábor (Finext Startup), Nagygyörgy Tibor (Biggeorge’s NV Equity) és Varga Zoltán (Central Fund) a leghatározottabbak, vagyis azok, akik az alapjaikba sok saját forrást tesznek. Igaz, a fellépés mindeddig teljesen egységes volt, az alapok közös álláspontját tükröző leveleket mindenki aláírta.
Fő kifogásuk szerint az állam a magánbefektetők által elfogadhatatlan, piacidegen kontrollt szeretne megtartani. „Olyan feltételeket szabna, amilyeneket általában egy tisztán állami pályázatnál szokás, miközben arról elfeledkezik, hogy a pénz egy részét a magánbefektetők teszik kockára” – mutat rá egyik forrásunk. Szerinte a befektetők ilyen kondíciók mellett tíz évre kiszolgáltatott helyzetbe kerülnének, márpedig ez vállalhatatlan rizikó.
Ez utóbbival mindenki egyetért, de innentől kezdve az érdekek már nem teljesen azonosak. A kisebb és alapvetően eddig is kockázatitőkealap-kezelésből élő Primus Capital, illetve a DBH képviselői engedékenyebbek. Ők már nagyon szeretnék, ha elindulna a Jeremie, és lenne végre díjjövedelmük az alap kezeléséből. Ugyanakkor vannak olyan szereplők, amelyek kicsit visszafogottabban kommunikálnak.
Az OTP (PortfoLion) minden politikai rendszerben biztonságban érezheti magát, éppen úgy, ahogy a vegyes magánbefektetői háttérrel bíró Morando. Utóbbi ráadásul azért sem nagyon aktív a vitában, mert egyik magánbefektetője Gazda Tamás, az EMFESZ Kft. vezérigazgató-helyettese, s ő a gázszolgáltató körüli zűrök miatt mostanában sokat szerepel a hírekben, nem ritkán kellemetlen kontextusban.
Alkudozás
„Talán szerencsésebb lett volna az a korábban Magyarországon is bevett tendereztetési metódus, amikor a végső ajánlatban, már egy kialakult szerződésterv ismeretében, csak a megajánlott árat kell feltüntetni” – mondja egy szakember arról, miként lehetett volna elkerülni a vitát. Azt érezhetően különbözőképpen látják a felek, mennyire rejt kockázatokat a várható politikai váltás, illetve bármilyen politikai szempont a tíz év során. Többen is úgy vélik, a Fidesz-kormány képviselőinek nem lesz gondja a Jeremie-program döntéseivel. Ugyanakkor ők elismerik, tíz év alatt ide is betörhet a politika, legyen akár a jobb-, akár a baloldal pozícióban. Állami forrásaink szerint azonban az EU a folyamatos kontrollhoz alakította ki szabályait, ehhez tehát ragaszkodni kell, még akkor is, ha érthető, hogy a pályázat nyertesei szeretnék a saját fennhatóságuk alatt tudni az összes beígért forrást.
Jelenleg tehát zajlik az alkudozás. Forrásaink szerint immár nem egyértelmű, hogy mindenki aláírja majd a szerződést. „Ha tudtam volna, hogy ez ekkora macera, bele sem kezdek; egyre inkább látni, hogy a Jeremie nehezen elkölthető pénz lesz” – panaszkodott a Figyelőnek az egyik alap képviselője. Ám a többi pályázóval együtt ő is tudhatta, hogy amikor valaki az állammal üzletel, akkor el kell fogadnia a nem teljesen piaci feltételeket. Mint egyikük önkritikusan megjegyezte: „Egyértelmű, hogy felelőtlenül nem szerződhetünk, és befektetőink védelmében mindent meg kell tennünk, arról azonban mintha elfeledkeznénk, hogy közösségi forrásokat használunk majd. Ráadásul az állam megelégszik egy hozamplafonnal, így jó teljesítmény esetén a piaci hozamnál még magasabb nyereséggel kalkulálhatunk. Ez megér némi kompromisszumkészséget.”
Az egyik pesszimista cégvezető szerint ma még nem lehet tudni, lesz-e egyáltalán megegyezés. A Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület a közeljövőben beszállhat közvetíteni. Ám úgy tűnik, az NFÜ bekeményített, és akár aláírják a győztesek a szerződést, akár nem, a feltételek nem fognak változni. A többség azonban optimista. „Mindkét fél részéről van megegyezési szándék, a program biztosan el fog indulni, már csak az a kérdés, hány alapkezelővel és mennyi pénzzel” – fogalmazott egyikük.
