Magyar webanalitikai siker

– A webanalitikával foglalkozó IndexToolst áprilisban vette meg az amerikai óriás, a Yahoo!. A budapesti szoftvercég harmincéves volt tulajdonosa, Szőke Márton és valamennyi munkatársa továbbra is a cégnél dolgozik. Mivel foglalkozik a webanalitika?

– A webanalitika lehetővé teszi, hogy számszerű adatok alapján nyomon követhető legyen minden felhasználói kattintás, ami egy weboldalon történik. Vagyis: hány látogató nézte meg az oldalt, honnan hová kattintottak, mit töltöttek le. A mi feladatunk, hogy ebből a kusza adathalmazból hasznos információkat nyerjünk. Mi elsősorban technikai elemzést adunk, amely alapján a megrendelő dönteni tud.

– Kik a megrendelők?

– Mindenki potenciális ügyfél, akinek nincs pontos kimutatása arról, hogy a vállalati weboldal hogyan teljesít a gyakorlatban. Főként azok a cégek keresnek minket, amelyek bevételt is várnak a honlapjuktól, legyen az webáruház vagy bármilyen ügyfélkapcsolati oldal. A marketingesek a tőlünk kapott adatokból megtudhatják, melyek a honlap azon pontjai, ahol a látogatók valamiért feladják a további kattintgatást. De mérni tudják egy kampány hatékonyságát is. Kiderül, hol kellene javítani a szolgáltatáson.

– Mi volt az IndexTools versenyelőnye?

– A piacnyeréshez nem feltétlenül kell úttörőnek lenni valamiben. A kilencvenes évek vége óta vannak ilyen cégek Amerikában. Megnéztük, mit lehetne jobban és olcsóbban csinálni, mint a konkurencia.

– Az olcsó és jól képzett magyar munkaerő révén?

– Kétségtelen, hogy ez egyik eleme volt a sikernek. A kreatív magyar mérnököknek köszönhető, hogy ma az IndexTools az egyik legjobb webanalitikai technológia a piacon, bár a szoftveriparban nem feltétlenül a legfejlettebb technológia győz. Fontos lépés volt, hogy New Yorkban és Frankfurtban irodát nyitottunk, ahol anyanyelvi szinten beszélő, professzionális értékesítőket alkalmaztunk. Hozzáteszem: ma már a magyar szoftverfejlesztők sem annyira olcsók.

– Miért?

– Egyrészt a bérterhek miatt: az élőmunkának Magyarországon aránytalanul magas az adótartalma. A dollár mélyrepülése viszonylagosan tovább drágította a fizetéseket. Harmadrészt az IT-szektor zárkózott fel leginkább a nyugati bérekhez Magyarországon. Az indulásnál nekünk szerencsénk is volt, mert a nagy cégek nem igazán fókuszáltak a webanalitikára.

– Ma már ez is másként van: a világon talán a szoftverpiac reagál a legérzékenyebben a konkurenciára. Hogyan érintette az önök cégét, amikor 2005-ben a Google felvásárolta az egyik vezető webanalitikai vállalatot, majd ingyenessé tette a kisvállalatoknak kínált szolgáltatásokat?

– Majdnem padlóra kerültünk. A középső és a felső szegmens továbbra is fizetős maradt, de nekünk teljesen át kellett állnunk a közép- és nagyvállalati megoldásokra. Mivel ezt már korábban elkezdtünk, felgyorsítottuk a nagy munkaigényű belső fejlesztéseket. Így sikerült túlélni a válságot. Ugyanakkor nyilvánvalóvá vált, hogy a Google (más nagy cégekhez hasonlóan) a külső szemlélő számára kiszámíthatatlan: akkor még nem lehetett tudni, mi lesz jövőbeni stratégiája. Sok más piaci tényező mellet ez is közrejátszott abban, hogy úgy döntsünk, eladjuk a céget.

– Gondolom, sok kérőjük volt. Miért pont a Yahoo!-t választották?

– A néhány komolytalan, illetve nagyon sok kockázatitőke-befektető mellett négy komolyabb ajánlatot kaptunk. Abszolút értékben és konstrukcióban a Yahoo!-é volt a legvonzóbb. Persze azt tudni kell, hogy az ilyen üzleteknél sosem másnap, hanem lényegesen később, a meghatározott eredmények teljesülése után jelenik meg a teljes összeg a számlán.

– Önöknél a magyar átlaghoz képest játékos, fiatalos munkakörülményekkel találkozhat az ember – mint például: ergonomikus bútorok, biliárdasztal. A laza munkahely mennyiben az IT-szektor sajátossága?

– Szerintem a szoftverfejlesztőknek irigylésre méltó a helyzetük a világ bármely pontján. Eleve nem külső, rövid határidőkben, hanem hosszú távú ciklusokban gondolkodnak. Magas a fizetésük, néha otthon is dolgozhatnak, a munkahely is elég laza. Azt gondolom, nálunk is nagyon jó dolgozni. Viszont az elvárások is magasak. A Yahoo! sunnyvale-i központjában vagy a Google-nál Mountain View-ban talán még inkább „munkavállaló-barát” a munkahely.

– Az akvizíció után minden munkatársa továbbra is a cégnél dolgozik, csak a logó lett más. Emelkedett a fizetésük?

– Igen. A korábbi fizetésük is korrekt volt magyar viszonyokhoz képest. Az akvizíció után jelentősen emelkedett – munkaköröktől, beosztástól függően. A Yahoo! rendkívül fontosnak tartja a munkatársak megbecsülését, ami a versenyképes fizetésekben is kifejeződik.

– Ön szerint végül meg fogja vásárolni a Microsoft a Yahoo!-t? Mit tippel, részvényenként mennyit fognak adni érte?

– A közelmúlt hírei alapján ez most valószínűtlennek tűnik.

– Beszélgetésünk elején a munkaerőt terhelő magas adókat említette. Mi a véleménye az alternatív kormányprogramként is elhíresült gazdasági programról, amelyet négy fiatal közgazdász írt, és a magas adó- és járulékszint radikális csökkentésére, nyugdíjreformra, illetve munkahelyteremtésre alapoz?

– Bár egy vállalkozó egészen mást lát egy ilyen intézkedésben, mint egy politikus, szerintem az ország érdekében igenis szükség van a munkát terhelő adók drasztikus csökkentésre. Hiszek abban, hogy amennyiben ez megfelelően következetes adószigor mellett történik, nem igazolódik be az a félelem, hogy csak növelné a költségvetési hiányt, hiszen így a nem valós szinten bejelentett vagy egyáltalán be nem jelentett jövedelmeket ki lehetne fehéríteni. Az is tarthatatlan, hogy a nyugdíjasokat a rendszerváltás óta egy választói tömbként kezelte minden kormány, és ezért nem született nyugdíjreform. Márpedig az inaktívaktól a dolgozók irányába történő jövedelemátcsoportosítás előbb-utóbb elkerülhetetlen.

– Mi a véleménye arról, hogy Orbán Viktor a kiszivárogtatott információk szerint felülvizsgálná a nagy állami beruházásokat?

– Nem hiszem el, hogy a ma folyó autópálya-, metró- és egyéb nagyberuházásokon vagy kisebb tanulmányok megírásán ne lehetne spórolni. A spórolás kis tételekből jön össze. Hiszek abban, hogy lehet állami céget úgy vezetni, és a vagyont úgy kezelni, mint ahogy ezt a magánkézben lévő cégeknél is teszik. Tőlünk nyugatra erre számtalan példát látni, sokszor meglepődik az ember, hogy egy-egy jól működő, ismert cég mögött a tulajdonos az önkormányzat, egy tartomány vagy az állam. A legfőbb baj, hogy Magyarországon még szándékot sem látok az állami vagyonnal történő felelős gazdálkodásra.

– Akkor itt az alkalom, hogy megkérdezzem: mi a véleménye a Miniszterelnöki Hivatal legutóbbi, huszonötmilliárd forintos Microsoft-tenderéről, ahol a pályázatot eleve „Microsoft vagy azzal egyenértékű licenckonstrukciókra” írták ki, mondván, hogy az állami intézmények túlnyomó többsége amúgy is Microsoft szoftvereket használ?

– Nem vagyok tisztában azzal, hogy pontosan milyen feladatokra használnak ma a magyar közigazgatásban Microsoft-szoftvert. Nem tudom, hogy a 25 milliárd sok vagy kevés. Elgondolkodtató viszont, hogy például Németországban alapvetően a nyílt forráskódú szoftverek irányába tart a fejlődés. Ott az állam egyre kevésbé használ Microsoft-termékeket. Ha jól tudom, részben nemzetbiztonsági megfontolásokból, részben minőségi okokból, részben spórolásból.

– Szlovákiában olcsóbban lehet autót üzembe helyezni, mint nálunk, ugyanakkor a vám- és pénzügyőrség rászállt az ilyen autókra. Helyesli a szigort?

– Nem. Szerintem ez nem adócsalás. Pusztán arról van szó, hogy a szlovák kormány versenyképesebb feltételeket kínál, mint a magyar, mégpedig úgy, hogy még így is kisebb a szlovák költségvetés hiánya, mint a magyaré, és gyorsabb a növekedés. A szabad piac érvényesül itt is. Ez az egész arról szól, hogy az uniós környezetben a magyar gazdaságpolitika folyamatosan megmérettetik, egyébként pedig nem mérettetne meg soha.