– Alapjaiban alakította át a távközlési piacot, amikor az év elején a Hungarian Telephone and Cable Corporation (HTCC) megvásárolta az Invitelt, miután többségi tulajdont szerzett a Hungarotel és a Pantel cégben is. Az év végére jogilag is lezárul az a folyamat, amelynek keretében létrejött a vezető alternatív telekommunikációs cég. Zsembery György marketing vezérigazgató-helyettes azt állítja, mindez véghezvihető kompromisszumok nélkül.
– 2004 májusában hárman csatlakoztunk az akkori Invitelhez. Pontosan azzal a céllal, hogy korszerű nagyvállalattá alakítsuk a céget, és olyan platform jöhessen létre, amely képes konszolidálni a Matávon kívüli vezetékestelekom-vállalatokat. Kemény munka volt, de 2007-re sikerült.
– Vajon miért bízták feladatát az ön személyében olyan emberre, aki korábban kizárólag a pénzügyi szektorban mozgott?
– Az volt a cél, hogy szolgáltatás-, ne pedig technológiaközpontú üzletpolitikában gondolkodjunk. A jó termék önmagában kevés, „szolgáltatásélményt” kell nyújtanunk, és ennek részese minden kollégánk, akivel az ügyfél kapcsolatba kerül, a telepítéstől a számlázáson át a hibajavításig. Ez hosszú folyamat.
– Önök viszont elég gyorsan haladnak a hosszú úton, hiszen júliusra felállt az új struktúra az új vezetőkkel, és szeptemberben már friss arculatkampánnyal jelentkeztek.
– Tudatosan törekedtünk gyorsaságra, hogy a bizonytalansági időszak a lehető legrövidebb legyen.
– Az egyre nagyobb méret nem megy a rugalmasság rovására?
– Muszáj balanszírozni a kettő között, hiszen ez az iparág folyamatos, nagy invesztíciót igényel, ahhoz viszont el kell érni azt a méretet, amivel már érdemes részt venni a versenyben.
– Amely egyre erősebb. Milyen új eszközöket vetnek be a konkurenciaharcban?
– Az ügyfélközpontúság és a gyors reagálás a legfőbb erényünk. Úgy válunk korszerű nagyvállalattá, hogy közben igyekszünk megtartani a kicsik előnyeit. Ami pedig a szolgáltatási palettát illeti, úgy tudnám érzékeltetni a különbséget, hogy míg a legnagyobb versenytársunk tizenkét lóra tesz, és reméli, hogy közülük négy befut, mi háromra teszünk, és lehet, hogy fókusz nélkül marad más terület, de azzal a hárommal garantált a siker.
– Konkrétan mi ez a három preferált terület?
– Elsődleges célkitűzésünk, hogy a szélessávú internet növekedésében meghaladjuk a piaci növekedés ütemét, hiszen rövidesen az egész vezetékes kommunikáció ezen alapul majd. Másik fontos területünk a vállalati szféra. Ott elsősorban a kis- és középvállalati szegmensben szeretnénk gyarapodni. Harmadik prioritás a tizennégy országban harminc várost összekötő optikai hálózatunk.
– Mi az, amit a tervezett változásokból az ügyfél közvetlenül érzékel majd?
– A hatások egy része már most is érzékelhető. Leglátványosabb ezek közül maga a döntés az Invitel márka mellett, és az általa fémjelzett, egységesített szolgáltatásportfólió. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy ha, teszem azt, a Pantel egy bizonyos adatkommunikációs termékben előnyösebb csomagot kínált, ahhoz mostantól az inviteles ügyfelek is hozzájutnak és fordítva.
– Említette a vállalkozókat mint kiemelt ügyfélcsoportot. Itt látnak még tartalékokat?
– Mindenképpen, hiszen a szélessávú internet, de akárcsak az e-mail-kapcsolat közel sem olyan elterjedt, mint gondolnánk, a kkv-k esetében például csak 70 százaléknál létezik. De akinél megvan a kiépített rendszer, annak is érdemes elgondolkodnia, mely megoldásokra van valójában szüksége. Mi ebben együtt tervezünk az ügyféllel, megmutatjuk, milyen előnyöket tudunk nyújtani az üzletfejlesztéséhez. Például akinek több telephelye van, annak már hasznos lehet, ha egyik helyről látja a másik adatforgalmát. Bármilyen szempontja legyen is vevőnknek, az a csomag, amit tőlünk kap, személyre szabott lesz, és ez már régen több mint telekommunikáció.
– Ha a politikát tekintjük, a közvéleményt mostanában leginkább a közélet kifehérítése foglalkoztatja. El tud képzelni egy tiszta kezű államapparátust, korrupció nélkül?
– Az a helyzet, hogy van vagy háromszáz év hátrányunk a polgári fejlődésben, és ezt nem lehet máról holnapra behozni. Az a fő kérdés, kinek az érdeke a változás, és ki az, akinek ezek közül módjában is áll tenni érte. Először ezt kellene átláthatóvá tenni – a benne szereplők motivációs rendszerével együtt. Enélkül kudarcra van ítélve egy efféle törekvés.
– Az utóbbi hónapokban pártoldaltól függetlenül ugrásszerűen megnőtt a népszavazási kedv. Mit gondol, fontos, hogy alapvető politikai döntésekbe bevonják a széles laikus közvéleményt?
– El kellene dönteni, hogy népszavazással kormányzunk vagy választások útján megbízott képviselők és az általuk alakított intézményrendszer útján. Az alapprobléma az, hogy a tudatos állampolgár fogalma egyszerűen nem létezik. Az emberek nem ismerik azt a szabályrendszert, amely meghatározza az életüket. Nincs kontroll, nincs számonkérés. Így nem csoda, hogy az átlagember nem látja biztosítva saját érdekeinek képviseletét.
– Talán ha több nő képviselné érdekeinket… A közelmúltban került az országgyűlés elé a női kvóta létrehozását célzó törvénymódosítási javaslat.
– Igen, ismert eszköz a pozitív diszkrimináció, az Egyesült Államok egyetemein is alkalmazták egy időben. Kérdés, hogy mit akarunk elérni, amikor ugyanerről itthon beszélünk. Hogy a legjobbak üljenek a Parlamentben, vagy a kijelölt rátát akarjuk hozni? Szerintem az efféle felületi intézkedések éppen az emancipáció ellen hatnak.
– És ami a vállalati humánpolitikát illeti? Ott lehet szempont egy-egy pályázó neme?
– Szerintem nem mond igazat, aki azt állítja, hogy bizonyos szerepeknél nem gondol bele, hogy nő vagy férfi tudná sikeresebben betölteni. Én a vezetők kiválasztásánál mindig arra törekedtem, hogy egy „jó kémia” legyen. Most vezetőim között egyharmadnyi a nő, és nehéz elképzelni másként. Egy nő másképp néz ugyanarra a kérdésre, mint egy férfi, más az empátiája. Azt is el kell fogadnunk, hogy sokuknál egy idő után a család kerül előtérbe.
– Azért a család szempontja egy férfinál is meghatározó lehet. Önnél hogyan alakul a sorrend?
– Mostanában a munka túlságosan kitölti az időmet, de ez egy ilyen időszak. Minimalizálom a protokolláris vacsorákat, úgyhogy egyre többször érek haza a meseolvasásra. Van két lányom, egyik három-, a másik ötéves. A hétvégéim szabadok, bár azért nem munkamentesek – de a feleségem, aki elfoglalt vezetőből lett főállású családanya, pontosan ismeri ezt a világot, és tudja, hogy a vállalat és a család érdeke hosszú távon nem feltétlenül mond ellent egymásnak. Az pedig egyértelmű, hogy Magyarországon ekkora méretű céges átalakulásban aktívan részt venni ritka, ezáltal kihagyhatatlan lehetőség.
Miért kapcsolta le Izrael az al-Dzsazírát?
Izrael történetében ez volt az első eset, hogy a kormány bezárjon egy, az országban működő tévécsatornát. A döntéssel Netanjahu megmutathatja, hogy keménykezű vezető, az okok azonban messzebbre vezetnek. Szalai Máté írása.
