Szappanszínház
A rádiós hirdetési piacot forradalmasító első közönségmérő céget 1930-ban alapították az Egyesült Államokban. A nagy cégek ugyanis eleinte nem szívesen hirdettek a rádiókban, mert a hallgatók számában soha nem lehettek biztosak, a mérés bevezetésétől kezdve viszont a rádiós hirdetési piac virágzásnak indult. Ekkoriban a reklámügynökségek komplett műsorokat készítettek a rádiók számára, és rendszerint a műsor címébe is belecsempészték a szponzor nevét. Korai product placementként így jöhetett létre például a „The Colgate Comedy Hour” vagy a „The Lux Theatre”, innen ered a „szappanopera” elnevezés is.
Helykeresés
Vörös Csilla a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett tanári diplomát, majd a Társadalomtudományi Intézetben helyezkedett el dokumentátorként. Jól tudott angolul, ezért feladata az volt, hogy külföldi lapokból recenziókat készítsen. Háromévnyi dokumentálás után egy barátnője révén a Tömegkommunikációs Kutató Központban (TK) Szecskő Tamás ajánlott neki tudományos titkári állást, itt később a tudományos munkatársi pozícióig jutott. A nemzetközi hírnévre szert tett TK a kommunikációkutatás bölcsőjének számított. A 70-es évektől kezdve már naplós módszerrel nézettségi, illetve hallgatottsági adatokat szolgáltattak, sőt politikai közvélemény-kutatásokat is készítettek. 1985-ben sikerült elnyernie egy amerikai ösztöndíjat a Connecticuti Egyetemen egyéves politikatudományi és közvélemény-kutatási mesterképzésére. Hazatérve a TK több osztályán is kipróbálta magát, leginkább azonban továbbra is a média területe érdekelte. Fejébe is vette, hogy kommunikációból PhD fokozatot szerez, azonban ehhez először el kellett végeznie egy kétéves kommunikációs mesterképzést a Pennsylvaniai Egyetemen. Már lezajlott a rendszerváltás, amikor hazatért az amerikai egyetemről, itthon viszont a megszűnőben lévő TK fogadta, az intézet kutatói sorra az éledező magánszférában kerestek maguknak új állást. Így tett Vörös Csilla is, egy rövid ideig egy piackutató intézetnél dolgozott, majd a BKD Banknál volt az igazgatótanács titkára. Azonban nem találta a helyét, ezért inkább visszautazott az Egyesült Államokba, hogy részt vegyen az áhított kommunikációs PhD-programban. 1993-ban hazajött megírni a disszertációját, és ekkor keresték meg azzal az ajánlattal, hogy legyen az alakulóban lévő AGB Hungary ügyvezető igazgatója.
Hallás után
A kezdeti időkben az AGB Italia mellett a Magyar Gallup Intézet is részt vett a műszeres mérés kialakításában. A két cég között ugyanis volt egy megállapodás, amely szerint a Gallup befejezi a naplós nézettségmérést, miután létrejön az országos műszeres mérőhálózat. 1993-ban, a rendszer indulásakor még olyan alapvető problémákkal kezdett megküzdeniük, hogy a háztartások jelentős részében nem volt telefonvonal, ezért az akkoriban méregdrágának számító, táskányi mobiltelefonokat kellett 200 lakásba telepíteni. Kezdetben a legfőbb megrendelő a Magyar Televízió és a Duna TV volt, de hamarosan csatlakoztak az induló kábelcsatornák, így egyre sokasodott a nézettségmérést igénybevevő televíziók száma. Érdekes azonban, hogy a megrendelő reklámügynökségek köre a folytonos fúziók miatt az elmúlt 13 évben a felére csökkent.
Tudta-e…?
Az AGB elnevezés a cég alapítóinak tulajdonnevéből származik (Audley, Gabber és Brown).
Panelprogram
„Ez nem rajtunk, hanem a tévétársaságokon múlik, mi azt szolgáltatjuk, amit megrendelőink igényelnek” – mondja Vörös Csilla az „örökzöldnek” számító, a panelbővítés szükségességét feszegető kérdésre. A médiakutató cég vezetője szerint a bővítés költsége attól függ, hogy mikor rendelnék ezt meg a televíziók, hiszen például a digitális technika kiépítése drágább, mint a jelenlegi analógé, és azt is kellene tudni hozzá, hogy mekkora lenne a bővítés mértéke. Enélkül még becslést sem lehet adni a költségekről.
Vörös Csilla
1980–1983:
Társadalomtudományi Intézet, dokumentátor
1983–1989: Tömegkommunikációs Kutató Központ, tudományos titkár, majd tudományos munkatárs
1993-tól az AGB Nielsen Médiakutató Kft. (a korábbi AGB Hungary) ügyvezető igazgatója
Az AGB Nielsennél most elemzik, hogy mi lehet amögött, hogy hosszú évek után a tavalyi évben először csökkent a lakosság televíziózásra fordított ideje. Vörös Csilla szerint óvatosan kell ezzel az eredménnyel bánni, hiszen ez a néhány perces eltérés 2004 és 2005 között (napi 270 percről 265 percre a teljes lakosság körében) nem szignifikáns eltérésre utal. A háttérben mindenesetre az állhat, hogy a tavalyi évben nem volt különösebb sportesemény, sem olyan műsor – például valóságshow –, amely többeket a villódzó varázsdoboz elé ültetett volna. Az látható, hogy a csatornák 2005-ben több filmet adtak a korábbi éveknél, azonban úgy tűnik, hogy ezek kevésbé voltak közönségmegtartók a korábbi évek műsorkínálatánál. „Szerepet játszhatott az is, hogy csökkent a gyermek- és ifjúsági műsorok száma” – vélekedik Vörös Csilla. Utóbbit látszik alátámasztani az is, hogy a fiatalabb korcsoportokban nagyobb mértékben csökkent a tévénézésre fordított idő, mint a teljes lakosság körében.