Reprezentatív kutatást végzett a nyugdíjjal kapcsolatos elvárásainkról, félelmeinkről, elképzeléseinkről a 18-59 éves lakosság körében a Groupama Biztosító megbízásából az NRC Marketingkutató és Tanácsadó Kft.
Mi derült ki az ezerfős online felmérés alapján? Íme a főbb megállapítások:
- Tízből egy magyar egyáltalán nem számít állami nyugdíjra.
- Százezer forinttal kevesebb állami nyugdíjat várunk, mint amennyi az utolsó fizetésünk volt.
- 71 százalék úgy gondolja, hogy nem lesz elég a nyugdíja a megélhetésre.
A felmérést bemutató rendezvényen részt vett Jakupcsek Gabriella és Geszti Péter, valamint a biztosító értékesítési és támogatási főosztályának vezetője, Halasi Melinda, a kutatást végző cég igazgatója, Kurucz Imre és Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus, társadalomkutató. Néhány gondolatot idézünk tőlük, keretesben.
Nyugtalan nyugdíjas évek?
Kiderült, a magyarok kétharmada igazságtalannak érzi, milyen kevés összegre számíthat az állami rendszerből ahhoz képest, amennyit be fog fizetni élete során.
Emiatt is van, hogy egyre kevesebben várják a nyugdíjas éveket – mindössze a magyarok negyede (27%). Ugyanakkor ha korosztályok szerint nézzük a válaszokat, akkor azért egészen más a kép.
Az 50-es éveikben járók fele (48%), míg a 29 év alattiak pedig mindössze 15 százaléka gondol jó érzéssel erre az időszakra.
Szvetelszky Zsuzsa szerint ennek az az oka, hogy a fiatalok számára nem olyan vonzó az a jelenlegi állapot, amit ma „nyugdíjasságnak” nevezünk. A passzivitás, a kiszolgáltatottság és ezzel összefüggésben a társadalmi megbecsülés hiánya az, amit ők a nyugdíjas szóhoz társítanak. Ez a korosztály az előttük álló évtizedek során minden bizonnyal ki fogja találni magának a saját „nyugdíjas imidzsét”, amiben a jelenleginél nagyobb szerepe lesz az anyagi függetlenségnek, biztonságnak, az aktív, élményekben is gazdag időskori életnek – borítékolta.
Az álom: 200 ezer forint körüli fizetés, és ugyanekkora nyugdíj
A kutatásban megkérdezték az embereket, mekkora összegre számítanak utolsó havi jövedelemként, illetve nyugdíjként.
Csupán 6% azoknak az idealistáknak az aránya, akik szerint a vágyott 200 ezer forintos, vagy e fölötti nyugdíjat tudja majd biztosítani az állam.
A válaszok alapján átlagosan 218 900 forintos utolsó havi jövedelemmel kalkulálnak, amelyből – ha rajtuk múlna – csak minimálisan adnának lejjebb, amikor a munkaerőpiacról távoznak: a megkérdezettek átlagosan 198 600 forintot tartanának ideális nyugdíjnak.
A fiatalok csak a jövedelem 40 százalékára számítanak nyugdíjként
Várakozásaik alapján azonban nyugdíjasként átlagosan 118 400 forinttal kevesebbet fognak kapni az utolsó jövedelmüknél. Az, hogy a fiatalabb korosztályok pesszimistábbak, nem meglepő a kutatás készítői szerint.
Míg az 50 év felettiek jövedelmük 57 százalékára számítanak nyugdíjként, a 30 év alattiak úgy gondolják, hogy időskori megélhetésükhöz az államtól csupán utolsó jövedelmük 40 százalékát kapják majd meg.
Ezek a számok összhangban vannak azokkal az előrejelzésekkel, melyek szerint a demográfiai folyamatok következményeként a jelenlegi állami nyugdíjak 20-30 éven belül akár harmadára csökkenhetnek – jegyzik meg a kutatás készítői.
Bakancslista helyett realitáslista
A válaszolók többsége alapvetően „klasszikus nyugdíjasként” látja magát; pihenéssel, utazással, olvasással és főzéssel töltené idejét családja és barátai körében, a terveik közül azonban nem mindegyiket tartják megvalósíthatónak.
80 százalék szerint reális, hogy több időt töltenek el majd a családjuk körében, és ugyanígy megvalósíthatónak tartják, hogy tévézzenek (87%), vagy olvassanak (83%). Viszont az utazást már csak a válaszolók 46 százaléka tartja valószínűnek, és mindössze 55-56% számít arra, hogy színházba vagy fürdőbe is eljut.
A „realitáslistán” tehát többnyire olyan programok szerepelnek, amelyek alapvetően nem kerülnek pénzbe.
A fiatalabbak azonban ennél bátrabban terveznek: náluk nagyobb hangsúlyt kapnak az újdonságok, például egy új hobbi, vagy új sportág kipróbálása. Ez a biztosító szerint megerősíti korábbi kutatásai eredményeiket, melyekből egyértelművé vált, hogy a mai fiatalok idős korukban is aktívabb életre vágynak.
Félünk
Döbbenetes, de az emberek háromnegyede fél valamitől a nyugdíjjal kapcsolatban. Leginkább a pénztelenségtől, attól, hogy kiszolgáltatottak lesznek.
Geszti: az szorong, akit szorongatnak. Mi magyarok hajlamosak vagyunk saját magunkat is szorongatni. Rövid távú gondolkodás jellemez minket – mindenhonnan az sugárzik, hogy a mát kell megnyerni. Ezen mindenképpen változtatni kellene.
A kényszer motivál, a kilátástalanság gátol
Arra is kitért a kutatás, hogy vajon mi az, ami az embereket a megtakarítások felé mozgatja, és mi az, ami visszahúzza.
Ahogy az ábrán is látható, a kényszer elég erősen motivál, például a félelem attól, hogy az állami nyugdíj nem lesz elég, vagy az az elhatározás, hogy nem akarunk életünk végéig dolgozni. Figyelemre méltó az az adat, mely szerint 23% már rutinból takarít meg. Valahol azt mutatja a kutatás készítői szerint, hogy ha lassan is, de ez a hozzáállás kezd beépülni a kultúránkba.
De reálisnak tűnnek azok a gátak is, amelyek visszatartanak minket a takarékosságtól:
