A szabadság díjazott pihenőidő, amikor a munkavállalót távolléti díj illeti meg. Jár a diákmunkásnak és a részmunkaidősnek is, és annak is, akinek többes jogviszonya van. Egyedül az egyéni vállalkozóknál önfoglalkoztatóknál nincs szabadság (ők úgy pihenhetnek, hogy előre dolgoznak).
Az alapszabadság 20 nap, amire rájön még az életkortól függő pótszabadság, és ha van gyermek, akkor az utána járó pótszabadság is.
Mindkét szülőnek jár a gyermekek után a pótszabadság (egy gyermek után 2, két gyermek után 4, kettőnél több után pedig összesen 7 nap pótszabadság, természetesen az életkorért járó pótszabadságon felül). Fogyatékos gyermekek szülei plusz két nap szabadságot kapnak.
Szigorúbb szabályok
A Munka Törvénykönyvének (MT) januári módosítása alapján megszűnt az a lehetőség, hogy az alapszabadság és az életkor után járó pótszabadság összegének harmada a felek közti megállapodással átvihető a következő évre.
Idén erre már csupán az életkor szerinti pótszabadságnál (kortól függően 1-10 nap) van erre lehetőség, igaz, ott teljes mértékben.
Kivétel azért van. Nyomós gazdasági indok alapján át lehet vinni a következő évre szabadságot az MT szerint, a felek közös megegyezésével. Ha pedig a munkaviszony a tárgyév október elseje után kezdődött, akkor a szabadság kiadása átcsúszhat a következő évre. De legfeljebb március 31-ig ki kell adnia a munkáltatónak.
Nem kivesszük, hanem kiadják
A szabadságot – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató adja ki. Úgy kell kiadni a szabit, hogy az alkalmazott legalább egyszer 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alól.
Évente 7 munkanap szabadságot pedig legfeljebb két részletben a dolgozó kérésének megfelelő időpontban kell kiadni, és erről 15 nappal a tervezett szabi előtt értesítenie kell a főnökét.
Nem mentség, ha a dolgozó nem akar menni
Nem árt, ha tudunk arról is, hogy nem teszünk jót a cégünknek, a főnökünknek, ha nem akarunk elmenni szabadságra.
Amennyiben ugyanis a munkaadó elmulasztja a tárgyévi kiadást, az részéről akkor is automatikus jogszabálysértést jelent, ha a munkavállaló sem akart szabadságra menni.
