Biztosan mindannyian tudnánk említeni konkrét neveket, ki az a munkatársuk, aki mindenben csak a hibát keresi és nem is rejti ezt véka alá. Vagy éppen ott van a másik, a túlságosan erőszakos, öntelt, aki a megfélemlítést zsigerből alkalmazza. A Profession.hu Ken Lawson: Nehezen kezelhető emberek, kényes szituációk című könyvében bukkant rá mi lehet ilyenkor a megoldás. Arra bátorítanak, ismerjük meg a 3 nehéz természetű típust, hogy megkönnyíthessük velük a közös munkát!
1. Az ellenséges/agresszív típus
Mindig igazuk kell, hogy legyen. Ne szépítsük, ők gorombák, hirtelen természetűek, megfélemlítőek, öntörvényűek és arrogánsak. Nagy az önbizalmuk, és lenézik azokat, akik nem olyan határozottak, mint ők. Pillanatok alatt képesek elveszíteni a hidegvérüket, és ez közönséges, erőszakos megnyilvánulásokat eredményez. Akkor a legelégedettebbek, ha ők irányítanak. Nyíltan harcba szállnak bárkivel, bármikor, sőt: imádják a küzdést!
Hogyan kezeljük?
– Ne adjuk be a derekunkat, ne hódoljunk be az erőszakos energiáiknak. Nézzünk mindig a szemükbe.
– Ha ők állnak és mi ülünk, kérjük meg: üljön le.
– Ne mutassunk félelmet! Tisztelni fognak bennünket, ha határozottak maradunk.
– Ezt a típust kizökkenti a szerepéből, ha passzívan reagálunk rá. Vagyis ha közömbösek maradunk, és következetesen megőrizzük hidegvérünket.
– Ragaszkodjunk a tényekhez. Például: ,,A következők miatt nem tudok egyet érteni önnel…”
– Legyünk résen, ha ennek hatására változtatnak érvelésükön, ez egy közkedvelt eszközük. Maradjunk ekkor is következetesek, ne lépjünk bele a csapdába.
– Szólítsuk a nevén többször is.
– Hagyjuk kibeszélni indulatait, de csak egy határig. Ezzel jelezzük, hogy komolyan vesszük őt, de most már ideje a tárgyra is rátérni.
– Ne féljünk beismerni a hibáinkat, tévedéseinket. Ezzel a legtöbb esetben kihúzzuk indulatosságuk eredőjét, és kooperatívvá válik.
– Adjuk meg nekik a tisztes visszavonulás lehetőségét. Az erőszakos emberek érzékenyek.
– Javasoljunk néhány alternatív megoldást, ám hozzuk a tudtukra: több ilyen kirohanást nem viselünk el.
2. A panaszkodó típus
Mindent kifogásolnak, mindenkit hibáztatnak. Ám ők tökéletesek, és szeretnek feltűnni az áldozat szerepében is. Negatív légkört hoznak létre maguk körül, folyton másokkal foglalkoznak. Előszeretettel kritizálják kollégáik hiányosságait. Számukra az önmegvalósítás a passzivitásban és a vádaskodásban nyilvánul meg.
Hogyan kezeljük?
– Ne akarjuk megoldani az ő problémáikat. Ez élteti őket, fogadjuk el a tényt, és lépjünk túl ezen. Ha nem így teszünk, csak növelni fogják negatív hozzáállásukat, ellenállásukat.
– Vegyük őket komolyan. Tegyünk fel sok nyitott kérdést és kérjük, hogy kifogásaikat írják le.
– Figyeljünk oda rájuk. Lehet, hogy csak azért panaszkodnak mindenért, mert szeretet- és figyelemhiánytól szenvednek. Sajátos eszköz, amivel kompenzálják mindezt, de tudomást kell vennünk róla.
– A hallgatásuk nem jelent egyetértést. Ezért ne mondjunk véleményt addig, amíg meg nem ismertük az összes körülményt.
– Kérjük meg őket, pontosítsák panaszaikat. Gyakran nem is az elhangzó sérelem a gyökere mindennek.
– Vegyük észre intenzív kritikai képességeikben azt az előnyt, hogy ezáltal rámutathatnak valódi hiányosságokra is.
3. A mindentudó szakértő típus
Mindig igazuk van, nem újdonság. Ezzel kiváló munkatársakká is válhatnának, és alapvetően azok is. De érdemeiket csökkenti, hogy soha nem mulasztják el ezt a képességüket az orrunk alá dörgölni. És ezzel borzasztóan idegesítővé teszik a közös munkát. Bár nem szándékosan teszik, de gyakran le is járatnak másokat saját érdemeik fitogtatásával.
Nagyképűek és lekezelőek lehetnek. Legtöbbször jól értesültek, és nagy a szakértelmük, ez vitathatatlan. Szeretik a kihívásokat. Ha egy munkát rövid határidőre és csapatban kell befejezni, gyakran hátráltatják a munkát azzal, hogy a részleteken hosszasan lovagolnak. Nem igazán csapatjátékosok, sokszor meg nem értett és sértődött zseninek érzik magukat.
Hogyan kezeljük?
– A mindentudókon csak egyféleképpen tehetünk túl: ha még náluk is jobban értünk a dolgokhoz.
– Még akkor is nehéz őket kezelni, ha a kisujjunkban van a tudásunk, mivel mindig mindenre van egy kész válaszuk. Ezért próbáljuk meg új szemszögből megközelíteni a feladatokat.
– Mutassuk ki, mennyire értékeljük szakértelmüket, ismerjük el tudásukat.
– Ha azt érzik, elismerjük és odafigyelünk véleményükre, ők is meghallgatnak minket.
– Legyünk aktív, figyelmes hallgatóság. Mondanivalójukhoz fűzzünk kiegészítéseket, de ne szakítsuk félbe. Az egójuknak elismerésre van szüksége. Adjuk meg, csak nyerünk ezzel a nemes gesztussal!
– Ha az érvelésükben hibát találunk, ártatlanul kérjünk rá magyarázatot. Még véletlenül se szorítsuk a sarokba: ezt ő nem jól tudja! Sőt, a diplomatikusabb módszerrel saját maga fog rájönni a tévedésre, és korrigálni is fogja azt. Ez hosszú távon különösen hasznos lehet.
– Sose igazítsuk ki mások előtt!
– Ha olyan javaslatunk van, amely különbözik a mindentudóétól, vonjuk be a közös döntési folyamatba. Például: “Mit gondol arról, hogy…” vagy “Ki lehetne-e próbálni …”
– Ne felejtsük el, amivel kezdtük: sose legyünk felkészületlenek a velük való tárgyaláskor.
Nem könnyű ezt a három típust kezelni, főleg, ha mi is az egyik csoporthoz tartozunk.
