Ezt a szektort sem hagyta érintetlenül az infláció: az elmúlt években 30–40 százalékkal drágultak a forgatások. A szektor több megrázkódtatáson esett át a közelmúltban:
- előbb a Covid akasztotta meg a fejlődési ívét (amikor konkrétan evakuálni kellett innen a tengerentúli színészeket),
- majd az orosz–ukrán háború közelsége adott okot aggodalomra (a térségről kevésbé tájékozott producereket az izgatta például, hogy a háborús zónából elhallatszanak-e a lövések a magyarországi forgatási helyszínekig),
- valamint a kata-adózás kicsinálása állította új helyzet elé a filmiparban dolgozók túlnyomó többségét.
Az iparág azonban válságállónak bizonyult, és olyan produkciókat sikerült idehozni, mint a Dűne, melynek második része most került a mozikba.
Legutóbb a kettős adóztatás elkerülését célzó amerikai-magyar egyezmény kukába kerülése borzolta a kedélyeket: Radnai Károly szerint nem is az adózási struktúrák újratervezése miatt (hamar kiderült, hogy ez nem érinti negatívan a filmipart), hanem az általános gazdasági üzenete miatt.
Ezzel lényegében kirakták Magyarországot a nemzetközi adótervezésből
– osztotta meg véleményét vendégünk. Rajtunk kívül Máltával és Holland-Antillákkal mondott még fel egyezményt korábban az USA, s ez mindig intő jel a befektetőknek, nagyban rombolja az üzleti bizalmat. Az amerikai filmszakma bizalmát más ügyek – például az Orbán-kormány homofób LMBTQ-politikája, illetve a demokratikus alapértékek illiberális értelmezése – már próbára tették, de az alapvetően demokratapárti szimpatizáns kaliforniai filmipar ezeken túl tudott lendülni, az üzleti lehetőségek, a forgatási helyszínek csábítóbbak voltak. Az adásban beszéltünk arról is, miként torzult el a tao-támogatási rendszer, melynek keltetőhelye volt a filmipar, és mi lehet a gátja a szektor kapacitásbővülésének. A szakértő kifejtette lesújtó véleményét arról is, mennyire kártékonyak a különadók és a visszamenőleges intézkedések a magyar adórendszerben, amelyek elriasztják a befektetőket.
