A jelek szerint forinterősödéssel számolhatunk a 2023-ban. Ezt a megállapítást arra lehet alapozni, hogy a gyengülés kiindulópontját, egyben az erősödés kerékkötőjét az jelentette, hogy az uniós támogatásokról szóló tárgyalások nagyon elhúzódtak. Ennek hatása eltúlzott módon gyűrűzött be az árfolyamba. Jelenleg úgy fest, hogy a megállapodást sikerült abszolválni, ám az utolsó állomáshoz akkor érkezünk el, amikor döntenek a helyreállítási alap 2300 milliárd forintnyi forrásairól. A kormánynak 2023. március 31-éig 27 szuperfeltételt kell teljesítenie ahhoz, hogy hozzájusson az első tételhez, az Országgyűlésnek pedig addigra el kell fogadnia egy kétharmados törvénycsomagot a korrupcióellenes lépésekről. Ennek kérdőjelei továbbra is fenntartják a bizonytalanságot a devizapiacon – magyarázta lapunknak Kolba Miklós, az ING Bank senior treasury üzletkötője.
Elméletileg most a forintvásárlásnak, illetve az euró-shortolásnak jött el az ideje a piacon, hiszen a Magyar Nemzeti Bank továbbra is fenntartja a többszintű kamatrendszert, így a bankközi devizapiacon fennmaradhat a 18 százalékos kamatszint az egynapos betét intézményének köszönhetően. Azzal, hogy az energiahordozó-vásárlások fedezésére az MNB-nél direktben válthatják be forintjukat euróra vagy dollárra a szolgáltató cégek ahelyett, hogy a piacon kellene vételezniük, sikerült megtörni a spekulánsok „természetes” érdeklődését, amely a forint elleni fogadásokra irányult. Amíg ez az állapot fennmarad, addig rettentő drága lesz a forint ellen pozíciót tartani.
Önmagában a swap-differencia (vagyis két deviza kamatainak különbsége adott futamidőre vetítve) olyan széles, hogy támasztékot jelent a forintnak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a jelenleg 18 százalékos forintkamat és a 2–2,5 százalékos eurókamat közötti különbözet minden egyes befektetői tranzakció során jelentkezik. Ha valaki, mondjuk, 402 forinton vesz eurót (tehát a forint ellen spekulál), akkor a pozíciója napi szinten 22–23 fillérrel romlik, két nap múlva pedig már 50 fillért bukik a swapdifferencia miatt és így tovább. Másik oldalról viszont hasonló mértékű hozamot zsebelhet be az, aki a forintra fogad az euró ellenében. Azzal, hogy az energiavásárlások kikerültek a képletből – tehát eltűnt az az állandó nehezék, amely önmagában fenntartotta az árfolyamgyengülést –, ez a szisztéma egyértelműen arra ösztönöz, hogy a forint longot jobb tartani – értékelt a devizaszakértő. Természetesen ez az MNB-nek nagyon sokba kerül.
Ehhez persze szükséges, hogy jól működjön az uniós gázárársapka, az energiaárak ne szálljanak el nagyon, továbbá írják alá a helyreállítási pénzekről szóló megállapodást.
A swapárakból már egyértelműen látható, hogy a piac a kamatok csökkenésére készül, ennek alapján nem lehet a végtelenségig 13 százalékon tartani az alapkamatot.
Arra vonatkozóan, hogy mennyi lesz egy év múlva az euró/forint árfolyam, csak becsléseket lehet tenni, de ezek alapján aki most egy évre előre vesz eurót, az rosszul járhat. 2023 első negyedévben 390–410 forint körül mozoghat az euróárfolyam, a második negyedévtől 380–400 között, míg a második félévben akár 380 alá is bemehet, ha minden jól alakul az infláció és az EU-pénzek tekintetében. A 360–365-ös szintnél azonban várhatóan nem erősödik tovább a forint – prognosztizálta a devizaszakértő.
A negatív impulzusok külföldről jöhetnek
Mennyi forrást szív el az MNB-től a 18 százalékos kamatszint fenntartása? Attól függ, mihez képest viszonyítunk. A legélesebb szintjelző a kelet-közép-európai régió lehet: Magyarországon 13 százalék az alapkamat, miközben a régiós versenytársaknál jóval kevesebb, Lengyelországban csak 7 százalék körül alakul. Ha a politikai környezet ezt nem gátolná, hazánk könnyen produkálhatná a lengyel szintet, ezzel – egy 200 bázispontos kamatfelárral számolva – a jegybank 9 százalékon tarthatná az alapkamatot. Ha azzal kalkulálunk, hogy az MNB naponta átlagosan 5 ezer milliárdnyi felajánlott betétet fogad be 18 százalékos kamatra, akkor 9 százalékos alapkamatszinttel számolva
– becsülte lapunknak Németh Dávid, a K&H Bank vezető makrogazdasági elemzője.
Ám úgy látja: a forintárfolyam az egynapos betét fenntartása esetén is nagyot gyengülhet átmenetileg a globális hatások eredményeként. Kritikus időszaknak a 2023. februártól április végéig tartó időszakot véli a közgazdász, amikor több impulzus együttes hatásaként nem kizárható egy forintgyengülési hullám megjelenése, és szélsőséges esetben a piac tesztelheti akár ismét a 430–435 körüli szinteket az euróárfolyam esetében. Az alapforgatókönyv szerint inkább csak 420 környéki szintekre zuhanhat a kurzus tavaszra, ám összességében inkább a forinterősödés lesz a fő trend a jövő évben.
Lényegében ugyanazok az erők mozgathatják ezt a gyengülési hullámot is, mint a 2022. szeptemberben–október elején beütött minikrachot, amikor a forint elérte a 433 euró körüli történelmi mélypontját. Nevezetesen
- az energiakrízis,
- az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed és az Európai Központi Bank (EKB) kamatemelései,
- ezek tovagyűrűző hatásai,
- valamint – az eddigieknél ugyan kisebb súllyal – a magyar kormány és az EU közötti vita.
Európában fontos kérdés lesz, hogy a tél végétől kezdve miként alakul a gázellátás, mennyire lesz megfelelő a gáztárolók töltöttsége, hogyan alakulnak a kapacitások. A kamatemelési ciklus az EU-ban és az USA-ban is folytatódik: mindkét térség jegybankja decemberben szigorított, ami előrevetíti, hogy a következő két ülésen is jó eséllyel kamatot emelnek majd, csak a lépések mértéke lehet kérdéses. Éppen március-április környékén kezd majd körvonalazódni, hogy mik lehetnek a feltételei az esetleges kamatcsökkentésnek, meddig maradhat fent a szigor. Akkor már világosan láthatók lesznek a 2022-es időszak adatai a GDP-növekedés, az infláció és egyebek szempontjából, illetve a jövő év első kéthavi adatai is körvonalazódnak. Ezzel a jegybankok megkapják a visszacsatolást, hogy milyen mértékben haladunk a sokak által előrejelzett recessziós vagy stagflációs környezet irányába.
Amennyiben a Fed vagy az EKB tovább emeli a kamatot, akkor újabb kockázatkerülési időszak érheti el a devizapiacokat, és nagyobb eladási hullám érheti el a tőzsdéket is. És ha az európai energiabeszerzés kérdései és a tározói töltöttségek is negatívan alakulnak, akkor az a forintpiacon vihart gerjeszthet.
Ez egy stresszes időszak lesz, amelyben a kilátások nem egyértelműek. Az is meglehet, hogy a gazdaság visszaesése mellett elkezd markánsan lassulni az infláció, ez esetben valószínűleg a jegybankok szigora is alábbhagyhat, ami nem jelenti azt, hogy rögtön kamatot csökkentenek. Egyelőre az alapvárakozás az, hogy az idén és jövőre emelnek, majd a meglévő szintet fenntartják év végéig, és csak 2024-ben kezdődhet el a kamatcsökkentési periódus.
A hazai kilátások ugyanakkor kedvezők lehetnek: amennyiben az MNB fenntartja szigorú monetáris politikáját, az infláció elkezd mérséklődni, emellett a folyó fizetési mérlegünk javul, és a kormánynak sikerül megőriznie a költségvetési fegyelmet, akkor e tényezők az év nagyobb részében segíteni fogják a magyar gazdaságot és a forintárfolyamot.
– jelezte előre Németh Dávid.
