Gazdaság

Lemaradtunk a régióban, hiába a sikerpropaganda

Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu
Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu
Negyedszázad alatt régiónkban két hellyel, az ötödikről a hetedikre csúsztunk vissza, ha a gazdasági fejlettséget vizsgáljuk. A kormányzati sikerpropaganda tehát nehezen támasztható alá hosszú távú adatokkal (bár vannak erre kísérletek). Lemaradásunk a kelet-közép-európai térségben azonban egyértelmű – a Világbank 17 országra vonatkozó GDP/fő-mutatóit a 24.hu összesítette.

Az elmúlt időszakban a kormányzati propaganda megpróbálta Magyarországot az európai gazdaságok közül a legsikeresebbek közé sorolni. Miközben novemberben történelmi hiányt mutat a költségvetés, 14 éves csúcson az infláció, ingadozva, de trendszerűen gyengül a forint, a kormánypropaganda a „magyar gazdasági csodáról”, illetve a „felzárkózás évtizedéről” írt.

A valóság azonban más, ha a közép-kelet-európai régiót vesszük alapul. Amennyiben ugyanis a térségbeli versenytársainkat nézzük, Magyarország 2020-ban két helyet visszacsúszott a riválisaihoz képest 1995 óta. Ez jelentős romlás, hiszen nagyjából tíz ország volt a 17 tagú mezőny fejlettebb részében az elmúlt negyedszázadban, és ezek sorrendjében már az egy-két pozíciós elmozdulás is jelentősnek számított, legalábbis két és fél évtized távlatában.

Cikkünk megállapításai egybeesnek a g7.hu sorozatában megjelent elemzések következtetéseivel. Módszerünk, a GDP/fő alapján való fejlettségi elemzés pedig megfelel az Oxfordban végzett, külföldi egyetemeken tanító gazdaságtörténész, a g7.hu-n is publikáló Vonyó Tamás metódusának. (GDP: bruttó hazai termék; GDP/fő: fajlagos fejlettségi mutató, amely tulajdonképpen azt fejezi ki, hogy egy adott ország „átlagembere” mennyit termel egy évben.)

A 24.hu a Világbank hosszú távú adatsorai alapján tekintette át, hogyan alakult fejlettségünk 1995 és 2020 között. Tizenhat térségbeli volt szocialista országgal hasonlítottuk össze a magyar gazdasági teljesítményt, az egy főre eső GDP alapján, 1995 és 2020 között. (2021-ből még nincs térségi adat, ezért ezt az évet nem elemezhettük.) Ami az adatsor kezdőpontját illeti, azért indulunk 1995-ről, mert a Világbank ettől az évtől kezdve tartja nyilván „tömegesen” a régiónkban lévő országok egy főre jutó GDP-mutatóit. (1994-ben a kiválasztott tizenhétből még csak kilenc országról voltak GDP/fő-re vonatkozó információk, 1995-ben viszont már tizenötről, Koszovó és Montenegró pedig ekkor még nem volt önálló.)

A 17 országot a folyó áron, dollárban kimutatott GDP/fő-mutató alapján elemeztük, de cikkünk végén utalunk más számításokra is. A vizsgáltak közé a szűken vett Közép-Kelet-Európából Magyar-, Cseh- és Lengyelországot, illetve Szlovákiát soroltuk be. A Balkánról Bulgária, Románia, Albánia és a volt Jugoszlávia utódállamai (Szerbia, Észak-Macedónia, Szlovénia, Horvátország, Montenegró, Bosznia-Hercegovina, Koszovó), a Baltikumból Lett- és Észtország, valamint Litvánia került be.

1995: Magyarország az ötödik helyen

A fejlettségi verseny kezdetén Szlovénia állt az élen régiónkban. Délnyugati szomszédunk egy átlagpolgára 1995-ben 10 730 dollárnyi értéket állított elő, míg az „átlagcseh” 5824 dollárt termelt. A szlovének fejlettsége így majdnem kétszer akkora volt, mint az „ezüstérmes” cseheké. A harmadik Horvátország volt 4878 dollár/fővel, a negyedik Szlovákia (4818), az ötödik Magyarország 4495-tel. A szlovén fejlettségtől tehát messze elmaradtunk, ők majdnem két és félszer jobban álltak nálunk.

Made with Flourish

A mögöttünk lévő lengyelek 3687-es mutatója a magyar fejlettségnek csak 82 százalékát érte el, ám ez rendkívül dinamikus felzárkózás eredménye volt. Varsóban ugyanis a rendszerváltáskor liberális gazdasági reformokat hajtottak végre; 1991-ben a lengyelek még csak kétharmados fejlettséget mutattak Magyarországhoz képest (a mi mutatónk 66,7 százalékán álltak), azaz négy év alatt, 1995-re fejlettségben 15 százalékpontot hoztak Magyarországon. Ennek hosszú távú hatását 2019-ben a Világbank vezető közgazdásza, Marcin Piatkowski úgy összegezte, hogy Lengyelország a világ egyik leggyorsabban fejlődő országa lett három évtized alatt. Az általa is idézett GDP/fő-mutatót tekintve

1989 és 2019 között 150 százalékkal növelte a fejlettségét, míg Magyarország ez idő alatt csak körülbelül 50 százalékos emelkedést ért el.

1995-ben jóval mögöttünk voltak az észtek is, 3134 dollár/fő mutatóval, ők 2020-ra a térség második legfejlettebb államává léptek elő: az „átlagészt” 23 ezer dollár fölötti értéket termelt tavaly. Az észtekről már korábban megírtuk, hogy liberális oktatási és gazdasági reformjaikkal, a digitalizációval miként előztek meg minket a rendszerváltás óta. A magyar GDP/fő-mutató 2020-ra 15 ezer 900 dollárra kúszott fel, vagyis a magyarok az észt fejlettség kétharmadát érik el 26 év után (69 százalékon állunk), miközben 1995-ben százalékra pontosan fordított volt az arány: akkor az észtek voltak gyengébbek, és a magyar mutató 69 százalékánál tartottak.

Ami térségünk fejletlenebb országait illeti, a macedónok (az utóbbi években már: észak-macedónok), a lettek, a bolgárok, a szerbek és a litvánok 2000 dollár/fő fölött voltak 1995-ben. Románia tőlük is leszakadva 1650-en állt, míg a sor végén Albánia 750-nel és Bosznia-Hercegovina 487-tel következett. Látni fogjuk azonban, hogy a lettek és litvánok hogyan előznek le minket 26 év alatt. Sőt az 1995 óta bekövetkezett román felzárkózás rendkívüli dinamikája is sokkolóan hat Magyarországon.

A Bokros-program hatása

Érdekes, hogy a Világbanknak csak 1995-től állnak rendelkezésre térségi összehasonlításra alkalmas adatai, mert ez magyar szempontból nevezetes év volt. A katasztrofális társadalmi hatású, de a gazdaságot növekedési pályára állító Bokros-programot ekkor fogadta el az MSZP–SZDSZ-koalíció. Azaz Magyarország négy-öt évvel az észt és lengyel liberalizálás után valami hasonlót hajtott végre, de a Bokros-csomag valószínűleg túl későn jött.

GABOR MONOS / AFP

Magyarország így a következő hat évben az ötödik helyen maradt a régiós versenyben, de legalább tartotta a lépést a többiekkel. A Horn-kormány idején, illetve annak ’98-as bukásáig és az első Orbán-kormány hatalomra kerüléséig a régiós sorrend sem változott: a szlovén, cseh, horvát, szlovák, magyar, lengyel, észt hetes élboly maradt 1995-98 között.

A leginkább a Bokros-csomagba belebukó Horn-kormány után az Orbán Viktor vezette koalíció első teljes évének végén, 1999-ben történt a régiós ranglistán az első változás: az exjugoszláv (polgár)háborús állapotok nyomán a horvátok lecsúsztak a 4. helyre, Magyarország pedig maradt az ötödik helyen, de kezdett Zágrábhoz közelíteni.

Ez a sorrend nem változott 2000-ben és 2001-ben sem. Az észtek mögött a kilencvenes években viszont már erősebb mozgások voltak. A két másik balti állam, Lettország és Litvánia is megerősödött, feljöttek a nyolcadik-kilencedik helyre. Az ezredfordulón a lengyelek már a magyar fejlettség 97 százalékán álltak, azaz egy évtized alatt egyharmados lemaradást hoztak be majdnem rajtunk. Közben a románok a 13.-ról a 11. helyre ugrottak előre.

Régiós „bronzérem” a fejlettségben

2002-ben Magyarország hatalmasat ugrott a regionális sorrendben: a harmadikok voltunk abban az esztendőben, amikor az első Orbán-kormány megbukott, és megalakult a Medgyessy-kormány.

2002-re radikálisan átalakult a régió fejlettségi sorrendje: a szlovén mutató még mindig kimagasló volt (11 777 dollár/fő), de a csehek kezdtek felzárkózni (8061-nél tartottak). Magyarország 6655-ös mutatója azt jelentette, hogy a szlovének előnye mérséklődött, de még így is nagyjából a magyar mutató kétszeresét érték el, miközben mi lehagytuk a horvátokat és a szlovákokat. Az észtek csendesen jöttek fel (6. hely), így a hetes élboly a szlovén, cseh, magyar dobogósok után Szlovákiából, illetve Horvátországból, Észtországból és Lengyelországból állt.

A 2002-es magyar harmadik helynél jobbat nem ért el többé hazánk, és a hatalomra kerülő Medgyessy-kormány nem is tudta tartósítani a Bokros-csomag és az első Orbán-kormány alatt megalapozott gazdaságpolitika sikereit.

Ugyanakkor már az első Orbán-kormány idején megnyilvánult a populizmus a gazdaságpolitikában: a lakáshitelezést az 1997-es 9 milliárd forintos szintről a hetvenszeresére pörgették fel pár év alatt Orbánék, amit segítettek a kedvezményes kamatozású, állami támogatású kölcsönök is.

Medgyessyvel elindulunk a lejtőn

Medgyessy Péter 2002-es hatalomra kerülésével még veszélyesebb folyamatok kezdődtek: egyrészt az új kormány betartotta választási ígéreteit, és a közalkalmazottak bérét hirtelen emelte, nem fokozatosan, megbontva a költségvetés egyensúlyát.

Isza Ferenc / AFP

Másrészt a Medgyessy-kormány 2003-ban eltörölte az első Orbán-kormány által bevezetett kedvezményes otthonteremtési kölcsönöket. Ennek okát a KSH adatsoraiban fedezhetjük fel: a támogatott lakáshitelek összege 714 milliárdra nőtt 2003-ra a 2001-es 83 milliárd forinthoz képest. Azaz az első Orbán-kormány által a hegytetőről legurított hógolyó lavinává vált Medgyessy idejére. A lakáshitelezés felfuttatása tehát nem a szocialista kormányok idején kezdődött, , de tény, hogy a szocialisták „győztek”, az ő lavinájuk sokkal nagyobb pusztítást végzett.

Az történt ugyanis, hogy a Medgyessy-, és különösen a Gyurcsány-kormány úgy gondolta, hogy a kifogyóban lévő állami segítséget az (akkor még) kedvező kamatozású, magánbankok által devizában folyósított lakáshitelek pótolhatják. A folyamatot a jegybank sem ítélte rizikósnak, pedig a devizahitelek árfolyammozgása hosszú távon óriási, az egész pénzügyi rendszert megingató kockázatot hordozott magában. A devizahitelesek végzetes csapdába kerültek pár év múlva, amikor a forint árfolyama összeomlott, törlesztőrészleteik pedig az egekbe emelkedtek.

A két folyamat – a költségvetés egyensúlyának megbomlása, illetve a devizahitelezés felfutása – borzalmas következményekkel jár majd, de ez 2002-ben és 2003-ban még nem látszott. Medgyessy sem 2004-ben megbukott, de az egyetlen teljes évben, amikor ő volt a miniszterelnök, 2003-ban a szlovákok visszaelőztek minket fejlettségben, így a negyedik helyre csúsztunk vissza a régióban.

2004-ben annyi történt, hogy a litvánok leelőzték a lengyeleket, és ők lettek a hetedikek, a magyarok pedig tartották a negyedik helyüket Gyurcsány Ferenc kormányzásának első (nem teljes) évében. A KSH adatsoraiból kiderül, hogy a devizahitelezés Gyurcsány kormányzása idején lendült fel igazán: a 2004-es 28 milliárd forintról majdnem megtízszereződött a devizahitelállomány 2007-re, 272 milliárdra (közben persze a forintárfolyam is változott).

KISBENEDEK Attila / AFP

Ennek következményeit a pusztító világválság után, 2011-ben a második Orbán-kormány által közzétett jelentéséből ismerhetjük: 2002 és 2010 között a devizahitel-állomány a 140-szeresére nőtt. A pénzügyi felügyelet szerint az akkori több mint 301 ezer késedelmes hiteltartozás közül mintegy 262 ezer devizaalapú volt. 61 ezer devizahiteles család küzdött törlesztési gondokkal.

Mindeközben Románia 1995 óta először került a régió első tíz államába 2005-ben a fejlettség alapján. (A Világbank 2000-től már 17 államról gyűjtött adatot, így akkortól már Montenegró és Koszovó is szerepel a listánkon.) Magyarország 2003 és 2005 között a negyedik helyen tartotta magát, de robbanni készültek a régóta ketyegő időzített bombák.

A magyar államadósság 2002 és 2010 között a GDP 53 százalékáról 80 százalékra ugrott.

Előznek az észtek, átmenetileg a horvátok és a lettek is

Gyurcsányt 2006-ban újraválasztották, de az őszödi beszéd, az utcai zavargások, a rendőrség brutális fellépése, majd a gazdasági világválság nemcsak a magyar társadalomnak, de a gazdaságnak is sok volt. 2006-ban zuhanni kezdtünk a régiós fejlettségi rangsorban: a 6. helyre estünk vissza (1995 óta ilyen gyengék még nem voltunk). Ekkor előztek meg minket az észtek, és visszaelőztek a horvátok is. 2007-ben ütött be a válság Magyarországra: a 7. helyre csúsztunk vissza (a lettek is leelőztek minket).

A válság során IMF-hitelre szorult az ország, hogy finanszírozni tudja az államadósságot, közben pedig a devizahitelesek egyénileg kerültek katasztrofális helyzetbe a forint összeomlása miatt.

A régiós sorrend nem változott 2008-ban sem. 2009-ben Gyurcsány Ferenc megbukott, ekkor már az ország és az MSZP helyzete is tarthatatlanná vált. Jött a miniszterelnöki posztra Bajnai Gordon, és egy időre konszolidálta a helyzetet. Magyarország a letteket megelőzve visszaerősödött a hatodik helyre. (A balti államok kicsik, és a nagy válságok óriási bukásokat hoznak náluk: amilyen gyorsan növekednek, emelkednek a ranglistákon, ugyanolyan gyorsan tudnak leszédülni is a magasból.)

Isza Ferenc / AFP

2009-ben így nézett ki régiós rangsor: 1. Szlovénia; 2. Csehország;, 3. Szlovákia, 4. Észtország, 5. Horvátország, 6. Magyarország, 7. Lettország, 8. Litvánia, 9. Lengyelország, 10. Románia.

2010-ben a lengyelek megint ugrottak egy nagyot: a 7. helyre jöttek fel, Magyarország mögé, megelőzve a letteket és a litvánokat.

Idehaza a második Orbán-kormányzás korántsem indult sikeresen. Fejlettségben ezúttal a litvánok előztek meg minket: Magyarország ismét a hetedik helyre csúszott vissza Kelet-Közép-Európában. A valaha volt legrosszabb helyezést 2012-ben értük el: Magyarország a 9. helyen állt csupán, az addigi első tíz régiós országból csak Romániát előztük meg. Előttünk voltak a lengyelek, a litvánok, a lettek és a horvátok is.

Ekkor sokan az Orbán-kormány bukását jósolták, hiszen komoly válságjelenségek voltak, de jött a rezsicsökkentés 2012 decemberében.

Berecz Valter / 24.hu

Az Orbán-kormány ekkortól kezdve vegyes intézkedéseket hozott: adócsökkentéseivel és az egykulcsos adóval (észt módra) liberális irányba terelte a gazdaság nagy részét, miközben számos ágazatban jelentősen nőtt az állam szerepe, illetve egyedi beavatkozások történtek. Megindult egyfajta visszaállamosítás is az „illiberalizmus” jegyében.

Visszazárkózunk

Egy év múlva, 2013-ban megkezdődött a visszazárkózásunk: a nyolcadik helyre kúsztunk fel, megelőzve Horvátországot. Ezt a pozíciót tartottuk 2014-ben is. Ekkor már az észtek voltak régiónkban a második legfejlettebbek (a trónról letaszíthatatlan szlovének mögött), a csehekkel váltakozva foglalják el ezt a pozíciót.

2015-ben a hetedik helyre kerültünk, de a jobboldali populista Jog és Igazságosság Párt által irányított Lengyelországot sikerült visszaelőznünk. A régiós hetedik helyet tartjuk azóta is.

Ha a 2015-ös dolláron, tehát konstans árfolyamon nézzük a statisztikát, akkor Magyarország még rosszabb, nyolcadik helyen állt a régióban. Ráadásul e tekintetben még drámaibb a magyar visszaesés, hiszen 1995-ben még harmadikok voltunk a régióban a szlovénok és a csehek mögött.

Kovács Attila / MTI

Azaz az illiberális magyar gazdaság a régión belül egyáltalán nem teljesít jobban. 1995-ben még sokkal fejlettebbek voltunk a balti államoknál, de azok már mind lehagytak minket, Csehországgal és Szlovéniával sem állunk azonos szinten. Újabban már a románok is hatalmas ütemben zárkóztak fel mögénk, miközben a vizsgált 26 év alatt az ötödikről végül is a hetedik helyre csúsztunk vissza. Az utolsó öt évben stagnáltunk, azaz nem tudtunk előrelépni ebből a pozícióból, így 2020-ban sem változott a helyezésünk.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik