Vannak olyan élethelyzetek – megromlott egészségi állapot, vagy ha reménytelen a munkavállalás –, amikor a korhatár előtt pár évvel azonnali menedéket jelent a nőknek, hogy 40 évnyi jogosultsági idő után nyugdíjba mehetnek. Fontos azonban, hogy mindenki tisztában legyen vele, mennyit bukhat, ha nem várja ki a nyugdíjkorhatár betöltését. Szakértők kiszámolták: akár havi 70 ezer forint is lehet a veszteség.
Így jöhet össze havi 70 ezer forint mínusz
Már 2018-ban felhívta rá a figyelmet Gerencsér László közgazdász az Újegyenlőség.hu-n megjelent cikkében, hogy akik élnek a nők 40-nel, azok a rövidebb szolgálati idő és különösen a keresetek 2015 óta tapasztalt dinamikus emelkedése miatt sokat veszíthetnek. Példája alapján
- egy 1955. január 1-jén született nő 40 évi jogosultsági idő megszerzése után 2013 elején, 58 éves korában ment nyugdíjba. 2012-ben az átlaghoz közeli, 150 ezer forint volt a nettó átlagkeresete, így a nyugdíja a beszámítás alapjául szolgáló átlagkereset 80 százaléka, 120 ezer forint lehetett. Az időközi emelések hatására 2019-re, amikor betöltötte a nyugdíjkorhatárt, 138 ezer forintra emelkedhetett az ellátása.
- Ha nem élt volna a korai nyugdíj lehetőségével, hanem kivárta volna a rá vonatkozó 64 éves korhatárt, 2019-re 229 ezer forint lehetett volna (valorizálva) a nyugdíj alapját képező nettó átlagkeresete, a nyugdíját pedig az átlagkeresete 92 százalékában, vagyis több mint 211 ezer forintban állapíthatták volna meg.
Természetesen nem biztos, hogy 58 éves kora után is foglalkoztatnak valakit, és még a fizetése is évről évre ütemesen nő, de ha így számolunk, példánk szereplőjének tavaly 73 ezer forinttal kevesebb lehetett a nyugdíja, ha a Nők 40-et választotta. Másképp fogalmazva
Igaz, hogy a korhatárkedvezmény révén hat évvel tovább kap ellátást, de ha a korhatár betöltése után még 19 évig nyugdíjas (ennyi az átlag), akkor azzal jóval többet veszít. Ahogy Gerencsér fogalmazott, a kedvezmény idején kapott nyugdíj 1,7-szeresével „fizet”, ami az évek számától függően elveszített milliókat jelenthet.
Nincs felső határ a veszteségnél
A Grantis pénzügyi tanácsadócég termékfelelőse, Kóra János szerint továbbra is fennáll a 70 ezer forint körüli nyugdíjkülönbség a korai nyugdíjazás esetén, sőt az eltérés ennél nagyobb is lehet. Ő egy 45 éves nőt vett példaként, aki húszévesen állt munkába, folyamatosan dolgozott (legfeljebb évi 15 napot volt táppénzen), és jelenleg nettó 250 ezer forintot keres. Ha a fizetése csak az éves inflációval növekszik a továbbiakban, akkor is kijön a 70 ezer forintos differencia a nyugdíjában attól függően, hogy 15 vagy 20 év múlva megy-e nyugdíjba.
Ugyanekkora lehet a veszteség egy jelenleg 55 éves, 300 ezer forintos nettó keresetű, illetve egy 60 éves, 350 ezer forintot kereső nő esetében is.
Kóra hozzátette, pontos becslést nehéz adni, de a modell így is konzervatívnak mondható, ugyanis a valorizációs szorzóknál (ezekkel aktualizálják a múltbéli kereseteket) a jövőre nézve nem az elmúlt öt-tíz év 10 százalék körüli értékét vették figyelembe, hanem inkább 3-5 százalékot. Tehát a valós nyugdíjkülönbség a példákban jelöltnél nagyobb is lehet.
A kereset növekedésével, illetve korábbi munkába állással még jobban szétnyílhat az olló a Nők 40 és a rendes nyugdíj között. Minél idősebb a nyugdíjba vonuló, annál inkább számít, mennyit keresett. A Grantis nyugdíjszakértője, Sipos Csaba egyetért azzal, hogy minél többet keresett egy korai nyugdíjas, annál nagyobb veszteség éri. Kiemelte viszont, hogy mivel a nyugdíjat a teljes, 40 évnyi munkabérből számolják, így nem az a legbeszédesebb sarokszám, hogy a nyugdíjba vonulás előtt mennyit keresett. Az életút során elért átlagfizetés és a szolgálati idő a legfontosabb.
Érvek a Nők 40 mellett
Az anyagi veszteség ellenére is vannak érvek a Nők 40 mellett. Gerencsér László szerint természetes igény a mielőbbi nyugdíjba vonulás, ami felmerülhet az egészség romlása, a munkavégző képesség csökkenése miatt is, vagy családi teendők, elsősorban az unokák vagy akár idős szülők ellátása okán. De ebbe az irányba terelhet a munkáltatók és a kollégák „ösztökélése” is, a menekülés a munkától, munkahelytől, vagy akár a törekvés az ideális életvitel megteremtésére.
Kóra János szerint racionális, számszerű indoka akkor lehet a korábbi nyugdíjnak, ha lehetőség adódik mellette dolgozni. Ez anyagilag is kedvező lehet, hiszen nyugdíjasként a fizetéséből nem vonják le a járulékokat, csak a személyi jövedelemadót. A nyugdíj melletti munkavégzés ugyan nem fogja növelni a már folyósított járadékot, viszont lehetőséget adhat megtakarításra, ami később kiegészítheti az alacsonyabb nyugdíjat.
Kisebb keresetűeknél az is szempont lehet, hogy ha a nő nyugdíjba vonul, több ideje jut az otthoni munkára, a gyerekek tehermentesítésére.
Sipos Csaba szerint a legfontosabb, hogy amivel foglalkozott a dolgozó nő, azt még szívesen folytatná-e tovább, illetve hogy munkában vagy inkább például az unokáival szeretne-e lenni. Ha egy nő szereti a munkáját, és meg is fizetik, akkor észszerű maradnia, hiszen minden ledolgozott évvel 2 százalékkal emelkedik a várható nyugdíja, és ahogy közben nő a keresete, az a teljes életút fizetési átlagát is emeli a nyugdíjazásig. Ha van elég nyugdíj-megtakarítása, és már a családjával lenne szívesen, akkor a nyugdíjazás is lehet jó ötlet, de az anyagiak mellett ez fontos családi döntés is.
2030 után valószínűleg hozzá kell nyúlni a nyugdíjrendszerhez
Kérdés lehet, növekedhet-e tovább a nyugdíjkorhatár, vagy rosszabb lehet-e a nyugdíjak számítása pár éven belül. Sipos Csaba véleménye szerint 2030 és 2050 között kell hozzányúlni erősebben a nyugdíjszámításhoz és/vagy a -korhatárhoz. S bár ezt magánemberként nem szeretné, szakértőként nem hiszi, hogy van más lehetőség, mint növelni a nyugdíjkorhatárt. Ezt már olyan, kiemelkedő szociális rendszerekkel rendelkező országok is elfogadták vagy meglépték, mint Hollandia vagy Dánia – jegyezte meg. Igaz, ezekben a várható élettartam is hosszabb.
Kiemelt kép: Farkas Norbert /24.hu
