Nyílt levelet adott át kedd délután a Nemzetközi Valutaalap (IMF) magyarországi képviseletén a Civil Összefogás Fórum (CÖF) és a Civil Együttműködési Tanács (CET). Ebben azt hangsúlyozzák: nemcsak a kormány, hanem a társadalom egésze számára fontos az IMF/EU hiteltárgyalások felpörgetése, hiszen addig a forint folyamatosan a spekulánsok célkeresztjében lesz. (Amíg bizonytalan, hogy meglesz-e a hitelkeret, addig bizonytalan a forint árfolyama, tehát megéri fogadásokat kötni rá – a szerk.)
„Sokat reméltünk a találkozótól. Azt látjuk, hogy hónapok óta a tárgyalásokig sem sikerül eljutni a feleknek. Nemcsak a kormány, hanem a 10 millió magyar sorsa múlik a tárgyalásokon vagy azok elmaradásán, ezért a civil társadalomnak lépnie kellett” – mondta Csizmadia László, a CÖF vezetője. A találkozót azonban az IMF magyar delegációjának vezetője lemondta, s csak a nyílt levelet tudták átadni Irina Ivaschenko titkárnőjének.
A nyílt levélben egyebek között megértő türelmet, szolidaritást és bizalmat kérnek az IMF-től és az Európai Uniótól maguk és a magyar kormány részére, és javasolják, hogy a kormány, az EU és az IMF üljön le végre egy asztalhoz az üzengetés helyett.
Elégedetlen az árfolyamgáttal az IMF
Eközben az IMF éves világgazdasági elemzőkötetében, a World Economic Outlookban bírálja a kormány lépéseit a devizahitelesek megsegítésére. A magyar példa azt mutatja be, hogy egy kötelező program, ha rosszul célzott és az adósság-átütemezés terhét a törékeny bankszektorra helyezi, “veszélybe tudja sodorni a pénzügyi rendszert anélkül, hogy elérné a kívánt gazdasági célkitűzéseket” – fogalmaz az IMF jelentése.
A valutaalap szakérői megállapították, hogy a magyar háztartások deviza eladósodottsága a legmagasabb Európa keleti részén, noha a háztartások összes adóssága viszonylag szerény szintet, a GDP 40 százalékát érte el és mintegy 800 ezer háztartásban (vagyis az összes 20 százalékában) koncentrálódott. Mire 2008-ban megérkezett a válság, a háztartások jelzálog hitelállományának 50 százaléka svájci frankban volt.
Miért?
Ha szeretnénk megérteni a kormány és az IMF közötti tárgyalásokat tarkító nehézségeket és félreértéseket, nem árt, ha megnézzük a civil szervezetek és az IMF budapesti delegációja közötti találkozó elmaradásának történetét.
A két civil szervezet eredetileg azt szerette volna, ha az IMF delegációjával személyesen tárgyalhatnak, és ezt a sajtó is figyelemmel követheti. Erről először telefonon beszéltek, aztán levelet is írtak. Ezt beleírták a sajtómeghívóba, amely az MTI hírfolyamába is belekerült.
Több jel is utal arra, hogy az IMF valahogy nem észlelte korábban, hogy az eseményt a civilek sajtónyilvánosnak szánták, ám a civilek elmondása szerint a sajtótájékoztató napján jelezték, hogy csak azzal a feltétellel vállalják, ha nem lesz nyilvános az esemény.
Erre a civilek azt mondták: jó, akkor a tárgyalások ne legyenek nyilvánosak, de ők ettől függetlenül tájékoztatják majd előtte és utána a helyszínen az újságírókat. Valójában doorstep-sajtótájékoztatóra gondoltak, azaz az épület vagy az iroda előtt tartott eseményre, ám az IMF ezt alighanem úgy értelmezte: mégis erőltetik a civilek a nyilvánosságot, és lemondta a tárgyalást.
Végül csak a szervezetek nyílt levelét voltak hajlandók átvenni.
A civil szervezet vezetői csalódottak voltak, hisz ők úgy értelmezték a helyzetet: eleget tettek az IMF kérésének, mégis utolsó pillanatban lettek kész helyzet elé állítva.
Az IMF pedig alighanem úgy érezte: egy dolgot kértek, a sajtónyilvánosság kizárását, és azt sem voltak hajlandók teljesíteni.
Hát kérem, így marad el egy olyan tárgyalás, amit igazából mindkét fél szeretne.
