Minden bizonnyal önvizsgálatra készteti az extrém sportok művelőit az a tragédia, amely július végén tizenkilenc ember halálát okozta a svájci Interlaken közelében. A nyolcvanas években divatba jött “őrületek”, így a canyoning, rafting, a paplan-ejtőernyőzés, a sárkányrepülés, az ejtőernyős szörfözés, a bungee jumping, vagy az amatőröket is megszálló alpinista-szenvedély talán soha nem szedett annyi áldozatot, mint ebben az esztendőben – vélik a téma ismerői. A kalandvágyók szerint e “nagy gyerekek ártatlan szórakozásának” minősülő sportokat azért űzik, hogy érezzék az élet ízét, az üzletben érdekeltek számára pedig mindez egyre növekvő bevételeket jelent. Azok viszont, akik hivatásszerűen szolgálják ki a veszélyt keresőket, naponta szembesülnek a kockázatokkal, és eközben sokszor kevés az eszközük a felelőtlenség megakadályozására. Igaz, nem is mindig okolható ezekért az emberi mulasztás.
Az első vizsgálatok a svájci balesetet követően sem tártak fel ilyent. A 45 tagú csoport a legnagyobb szervezettségben vágott neki az akkor veszélytelennek tűnő útnak a Saxet-Bach vizén. Kilenc tapasztalt kísérő, valamint a kedvező időjárási előrejelzés volt a biztonság garanciája. Az Adventure World nevű szervező idegenforgalmi vállalkozás hat év alatt jó nevet szerzett a szakmában, és évi 4-6 ezer kalandkeresőt szolgált ki ezalatt, gyakorlatilag hibátlanul. A cég történetében ez idáig egyetlen lábtöréses baleset fordult elő.
A svájci hatóságok természetesen vizsgálatot indítottak annak kiderítésére, hogyan történt e hanyagság. A szemtanúk szerint a környéken soha nem tapasztalt gyorsasággal érkezett heves vihar korbácsolta fel a patakot, amelyben a vízmennyiség a megszokottnak sokszorosára emelkedett, maga alá temetve a csónak nélkül, mindössze csak a védőruha oltalmában leereszkedő sportolókat. –
