Ha ennyibe került ez a Casanova, akkor biztos megérte. Mit mondjak? Ilyen hülye volt, hogy eltartotta, akkor az a maga baja
– ezt vágta Viktória fejéhez az a bírónő, akihez a válóperével került. Viktóriát házassága alatt férje gyakorlatilag teljesen kiforgatta a vagyonából, állítása szerint több mint 50 millió forinttal lépett le, de a házasságuk alatt előfordult bántalmazás is. Ezek ellenére mégis ő állt megszégyenülten a tárgyalóteremben, a bírónő beszólásai pedig csak ráerősítettek arra, hogy tulajdonképpen az ő hibája, hogy idáig jutott. A nő egyedül maradt közös kislányukkal, vidékre kellett költöznie a család lelakott nyaralójába, a bíróság ráadásul mindössze 6 ezer forint havi tartásdíjat állapított meg, mert exférje hivatalosan előnyugdíjban van, ezért a bejelentett jövedelme után ennyit szabhatnak ki rá. Miközben, Viktória állítása szerint – a férfi a közelmúltban egy 113 négyzetméterest lakást vásárolt Budapesten.
Viktória esete nem egyedi – állítja Makó Klaudia ügyvéd, aki két, nőket segítő civil szervezetnél is vezet jogsegélyszolgálatot, de aktív magánpraxisa is van. Számtalan bontópert csinált végig, azt mondja, egyre ritkább az olyan bíró, aki a vitás válásokat emberi hangnemben képes levezényelni, az ilyen tárgyalásokat sokszor megalázó, a nőket hibáztató megjegyzések és hangulat kíséri.
„Az egyik leggyakoribb, amikor kikényszerítenek egy olyan megállapodást, ami teljesen méltánytalan. A bíró havi 15 ezer forintos tartásdíjat állapít meg, mert az apa bevallott jövedelme alapján ennyit ír elő a törvény. Ilyenkor általában azzal érvelnek, hogy hiába kezd pereskedni a nő, akkor sem tud többet kapni. Pedig sok kúriai állásfoglalás van azzal kapcsolatban, hogy ha valaki nem vallja be az egész jövedelmét, de gyanítható, hogy jóval magasabb színvonalon él, mint állítja, akkor becslés alapján kell megállapítani az összeget. De a bírók ezt valahogy levetik magukról, egyszerűbb túlesni hamar az ügyeken, nincs mérlegelés, le van zárva, és jöhet a következő” – mondja az ügyvéd.
Megalázóan alacsony tartásdíj
A tartásdíj nagyon fontos része a válásoknak, sokszor pont a mértéke az, ami már önmagában megalázó helyzeteket teremt. Makó Klaudia szeretné, ha bekerülne a bírói gyakorlatba az idő vagy pénzbeli kompenzáció. Ez azt jelenti, hogy aki a válás után tovább neveli a gyereket, azt a tartásdíjon felül kompenzálják valahogyan azért a plusz időért és energiáért, ami a gyerek nevelésével jár. Például, hogy az anya jár a szülőire, viszi edzésre a gyereket, ezt az igyekezetet ismerje el a másik fél is, vagy úgy, hogy fizet, vagy úgy, hogy többet vállal át időben a terhekből. Ahol normális marad a kapcsolat a válás után, ott nem ritka, hogy a különélő szülő is aktív részese marad a gyerek életének, de ha ezt nem akarja, vagy tudja megtenni, akkor kompenzáljon. A Kúrián volt is már egy ilyen döntés, egy fogyatékossággal élő gyerekét egyedül nevelő anyának ítélt meg a bíró pénzbeli kompenzációt, amiért egyedül kénytelen tovább vinni a terheket. Makó Klaudia szerint amíg ez az elv nem épül be a bírói gyakorlatba, nagyon messze vagyunk az egyenlőségtől.
Míg korábban a jövedelem 15-20 százalékát állapították meg tartásdíjként, mára az összeget fixen kell meghatározni, de az ügyvédnő úgy látja, hogy a legtöbb bíró még mindig inkább a százalékos számítást preferálja. Ha havi negyvenezer forint feletti tartásdíjat állapítanak meg, az már ritkaságnak számít – mondja. A törvény úgy szól, hogy a tartásdíj nem szolgálhatja, hogy vagyonfelhalmozás eszközévé váljon a gyerek számára, Viktória esetében ettől biztosan nem is kell tartani.
De mi történik, ha a volt házastárs egész egyszerűen úgy dönt, hogy nem fizet? Ilyenkor két lehetőség van: vagy végrehajtást kérünk az illető ellen, vagy feljelentjük a rendőrségen. Míg előbbivel az a gond, hogy ha nincs vagy alig van bevallott jövedelem, abból nehézkes a pénzt letiltani, addig utóbbinál legalább hat hónap fizetéselmaradás esetén indítják csak meg a nyomozást. Ha minden kötél szakad, akkor van rá lehetőség, hogy az állam megelőlegezze a tartásdíjat, de ehhez is az kell, hogy hat hónapig ne fizessék azt. Az állami segítség havonta maximum 28 ezer forint lehet, és csak meghatározott ideig folyósítják. Makó Klaudia úgy látja: hiába kell hat hónapot várni, mégis a legcélravezetőbb még mindig a rendőrségi feljelentés, az ugyanis bír akkora erővel, hogy inkább fizetni kezd az adós.
Házasságon belül lehet bűnözni
A nők nagyon sokszor félnek attól egy-egy ilyen tárgyaláson, hogy valahogy rájuk húzzák, hogy ők rossz anyák, rosszul végzik a dolgukat. „Egy odaégetett vacsorát már simán előhúzhat a férfi a bíróságon, de van olyan ügyem, ahol az az anya bűne, hogy eljárt dolgozni, miközben az apa maradt otthon a gyerekkel. Az apuka minden nap lefotózza, hogy mit főzött a gyereknek, majd ezeket kinyomtatja és küldi be a bíróságra, hogy lám, én így látom el a gyereket, miközben neked csak a karriered fontos. De máshol meg pont a fordítottja a baj: az apa azzal jön, hogy én eltartottalak, te meg nem csináltál semmit. A nők pedig nagyon érzékenyek az ilyen sértésekre, ha ezekkel egy tárgyaláson találják szembe magukat, az roppant kellemetlen szokott lenni” – mondja Makó Klaudia.
Viktóriának esélye sincs rá, hogy megegyezzenek a férjével, így neki különösen fontos lenne, hogy kicsivel nagyobb odafigyelést kapjon a bíróságon. „Emberi sorsokról van szó, de én csak egy újabb akta vagyok a gépezetben. Olyan is előfordult már, hogy még a nevemet sem tudta a bíró, nekem kellett kijavítanom, hogy nem úgy hívnak” – meséli. Ő teljesen úgy érzi, az, hogy férje a házasságuk alatt gyakorlatilag meglopta, nem minősül bűncselekménynek a bíróság szemében, mert valamilyen formában mégiscsak ő tehet róla, ha hagyta magát ennyire megvezetni. Három külön szálon is futnak ügyei a volt férje ellen, ezek között van bántalmazás is, de egyikkel sem jut sehova. „Ha például a bíróságon el akarom mondani, hogy a férjem személyiségzavaros, ezért nem ennyire fekete-fehér a dolog, hogy én szerelmes voltam, ezért hagytam, hogy kifosszon, hanem éveken át tudatosan manipulált és megvezetett, akkor a bíró kikéri magának, hogy ez nem tartozik az ügyhöz. Egy konkrét esetben azt mondta nekem a bíró, hogy fogjam be a számat, különben megbírságol” – meséli Viktória.
Nincs kedve hallgatni
Vajna Virág korábban ügyvédként dolgozott, ma már a válásokat kísérő mediációkat vezeti. Ő is látja, hogy a bírók sokszor szeretnek hamar túlesni a válásokon, a tárgyalóterem pedig nem az a hely, ahol idő és lehetőség van a problémák megbeszélésére. „A bírók azt szeretik, ha a felek már egy közös megegyezéssel a zsebükben mennek a tárgyalásra, és minél gyorsabban le lehet zárni az ügyet. Azt, hogy egy az egykori házaspár új, külön folytatott életében milyen szükségletei lesznek, akármilyen alapos is a bíró, nem fogja tudni megmondani, és nem is szeretnek ezzel foglalkozni. A bíró részéről ez valahol teljesen érthető is: ez nem az ő ügye, ő a házasságot tudja felbontani, de, hogy utána kinek mi lenne a jó, azt nem az ő feladata meghatározni. A bírónak az a fontos, hogy lássa: a párok nem tőle várják el a döntést, hanem maguk között meg tudtak egyezni” – mondja Vajna Virág.
Mediátorként nagyon gyakran tapasztalja, hogy akár tízévnyi házasság után sincs fogalmuk a házastársaknak arról, hogy tulajdonképpen mennyi pénzből is élnek, és mennyibe kerül havonta a gyerekük nevelése. Ilyen esetekben bizony előfordul, hogy ez a lehetetlen helyzet arra ingerli a bírót, hogy kioktassa a feleket, amiért nem tudják, mennyit is keres egykori házastársuk. Ezért is jó dolog a mediáció, mert ott lehetőség van olyan dolgokat megbeszélni, amiket a bírók nem szívesen látnak a tárgyalóteremben. „Persze a mediátorok között is vannak, akik nem megfelelő módon, kioktatva beszélnek a pár tagjaival, de ha egy-egy odavetett gúnyos megjegyzés a tárgyalóteremben hangzik el, az tényleg nagyon méltatlan helyzetbe hozhatja a feleket”.
A bíróknak nem érdeke, hogy éveken át hallgassák a házasság részleteit, és hogy mi miért romlott el a felek között. Vajna Virág szerint a legfőbb gond, hogy a bírók nincsenek kiképezve semmilyen szinten a kommunikációra, a pszichológiára, arra, hogy hogyan lehet a másik minősítése nélkül levezényelni egy tárgyalást. Nem a bírókat kéne szapulni, hanem a jogászképzésen változtatni, nem is érti, hogy történhet meg, hogy a jogi egyetemek tananyagában még mindig nincs benne a kommunikáció. Szerinte megoldás lehetne, ha a bírók is részt vennének szupervíziókon, e nélkül nem meglepő, hogy egy húsz éve válópereket vivő bíró teljesen kiég és érzéketlenné válik.
Van olyan bíró ma Magyarországon, aki lejön a pulpitusról, odaül a gyerek mellé, és úgy beszélget vele. De sajnos ő a nagyon ritka kivételek egyike.
Prókai Eszter
