Szakmai körökben vitatott a „szülői elidegenítés” elmélete, amelyről az Emberi Erőforrások Minisztériuma Gyermekvédelmi és Gyámügyi Főosztályának támogatásával szervez konferenciát az Apák az Igazságért Egyesület. A november 30-i rendezvényt Nyitrai Imre szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár nyitja meg.
A rendezvény honlapján egy Wikipédia-szócikket linkelnek arról, hogy mi az a szülői elidegenítés. Eszerint „egy destruktív folyamat, melynek eredményeként a gyermek pszichológiai manipuláció hatására alaptalan félelmet, ellenséges érzelmeket táplál egy szülő vagy egy másik családtag iránt, nem tiszteli őt”, fő oka pedig „általában az, hogy az egyik szülő ki akarja zárni a másik szülőt a gyermek életéből”. Ehhez hozzátartozik, hogy a Wikipédia-szócikk vitalapján egy szerkesztő megjegyzi: a cikk ebben az állapotában egyoldalúan az Apák az Igazságért Egyesület álláspontját tükrözi, és nem tesz említést arról, hogy az elmélet nem általánosan elfogadott a szakemberek között.
Nem azt vizsgálják, mit tett a bántalmazó
Kulcsár Katalin pszichológus, a NANE Egyesület önkéntese a 24.hu-nak ugyancsak azt mondta: a szülői elidegenítés tünetegyüttes, vagyis a PAS (parental alienation syndrome) elméletének nincs szakmai elfogadottsága. Bár a teória támogatói próbáltak lobbizni annak érdekében, hogy bekerüljön a pszichiátriai diagnosztikai kritériumok gyűjteményébe (DSM), ezt soha nem találták szakmailag megalapozottnak.
A szakember elmondta:
Az elméletet tipikusan azon anyák ellen használják, akik családon belüli erőszak elszenvedői – velük szemben az elkövető arra hivatkozik, hogy az anya el akarja idegeníteni a gyermeket. Ha a bíróságot sikerül az úgynevezett diagnózissal összezavarni, akkor attól kezdve nem azt vizsgálják, hogy mit tett a bántalmazó, az anyát pedig hiteltelenítik egy nemlétező pszichiátriai szindrómával – magyarázta Kulcsár Katalin.
Mint a pszichológus mondta: a PAS ellehetetleníti a szexuális abúzus vizsgálatát, arra hivatkozva, hogy el akarják idegeníteni a szülőt a gyermektől, ahelyett, hogy megvizsgálnák a gyermek által elmondott vádakat. Lényegében a felnőtt elkövető biztonsága fontosabb, mint a gyermek állításai. Eközben kutatások támasztják alá, hogy a gyermekek ilyen vádakat nem találnak ki, és a bírósági tárgyalásokon statisztikai hibahatáron belüli azon esetek aránya, amikor hamisan vádolják a szülőt.
A PAS komolyan vehetőségéről a szakember azt mondta: az elmélet az amerikai Richard Gardner nevéhez fűződik, aki a Columbia Egyetem professzoraként hivatkozott magára, de valójában ott önkéntesen tartott egy szemináriumot. Teóriáját úgy építette fel, hogy a gyermek szexuális kihasználásának vádja ne tudjon megállni.
Fotó: Getty Images/Marco Secchi
Fenyegetésterápiát javasolt
Arról az Independent írt összefoglalót 2003-ban , hogy egy pittsburgh-i gyermekelhelyezési ügyben milyen szerepe volt Gardnernek. A három gyermek azt kérte a bíróságtól, hogy ne kényszerítsék őket arra, hogy az apjukhoz kelljen menniük láthatásra, mert erőszakos velük. A bíró ennek figyelembe vétele helyett az apa által tanúként idéztetett Gardner véleményére támaszkodott.
Gardner azt mondta, a fiúk hazudnak, mert az anyjuk kimosta az agyukat, és „fenyegetésterápiát” javasolt. Ez abból állt, hogy a gyerekeknek megmondták, hogy tisztelettudónak és kötelességtudónak kell lenniük, ha az apjukhoz mennek, mert ha nem teszik, az anyjuk börtönbe kerül.
Hátrahagyott naplójában az állt, hogy élete véget nem érő tortúrává vált.
Felidézik azt az ügyet is, amelyben az apa agyonlőtte az anyát, akit Gardner „elidegenítőnek” bélyegzett, és elvették a nőtől gyermekei felügyeleti jogát. Gardner ezek után is fenntartotta álláspontját, hogy az anya a hibás, és szerinte ő tette a férfit átmenetileg pszichotikussá.
Igazságügyi szakértő nem vizsgálhatja
Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogásza elmondta: már sok éve találkoznak a PAS-szindrómára való hivatkozással, de ez az Apák az Igazságért Egyesület tevékenysége nyomán csak sűrűsödött. Rámutatott ugyanakkor, hogy az igazságügyi szakértői működésről szóló, 31/2008-as igazságügyi minisztériumi rendeletben nevesítik a PAS-t, mégpedig azt írják, hogy a szakértő nem vizsgálhatja. Ennek az a szakmai oka, hogy egyetlen hivatalos fórum sem fogadja el és tudományosan nincs alapja.
Ennek ellenére jól ismert védekezési mechanizmus, hogy az elkövetőről az áldozatra terelik a hatóságok figyelmét, és
A jogász hozzátette: ezzel a bírókat is meg lehet győzni, mert nem kapnak célzott és szisztematikus képzést, bár ez minden, a családon belüli erőszak által érintett jogalkalmazó szervre jellemző.
Ha valakinek nincs tudása, információja egy témában, abszolút laikusként dönt, hangulatkeltéssel könnyen meggyőzhetők a jogalkalmazók arról, hogy a gyereket bosszúból eszközként használja a gondozó szülő, aki jobbára az anya – mondta Spronz Júlia.
A szakember elmondta: komoly nemzetközi lobbitevékenység zajlik férfijogi szervezetek részéről a PAS elismertetésére. Magyarországra Tomasovszki László igazságügyi pszichológus szakértő hozta be ezt az elméletet, ő promotálja, illetve az Apák az Igazságért Egyesület publikált róla egy kiadványt. Spronz Júlia szerint a szervezet a legjobb úton halad célja elérése felé azzal, hogy sikerült megnyernie támogatónak azt a minisztériumot, amely a női szervezetek egyetlen szakmai megmozdulását sem támogatta idáig.
Tomasovszki Lászlót kérte fel Bojár Iván András újságíró is szakértőnek, amikor gyermekelhelyezési eljárás során megvádolták azzal, hogy szexuálisan zaklatta kislányát. Bojár 2014-ben a 24.hu-nak is nyilatkozott – tagadta, hogy bűnös lenne, és a cikkből az is kiderül, hogy büntetőügyben és magánvádas úton is felmentették. Az ügy egy ideig a nyilvánosság előtt zajlott, Bojár blogot is vezetett róla, majd 2014 szeptembere végén ezzel hirtelen felhagyott, és már nem jelentek meg cikkek a sajtóban sem ellene, sem mellette. Az újságíró az Apák az Igazságért Egyesületben kommunikációs felelősként tevékenykedik.
Az elidegenítő szülő az, aki status quoval rendelkezik
Az Apák az Igazságért Egyesület titkára, Jaczó András kérdésünkre azt írta: a PAS-nak rengeteg tudományos alapja és szakirodalma van. „Kutatások, gyermekvédelemmel foglalkozó szakemberek, bírók, rendőrök körében végzett felmérések szerint, tapasztalati alapon is létező tipikalitást mutató jelenség a PAS. Könyvtárnyi irodalma van” – írta. Szerinte a DSM rendszerbe azért nem került be a PAS, mert a diagnosztikai rendszerek meglehetősen ortodoxak, például az autizmus csak 1980-ban került a rendszerbe, addig a gyermeki skizofrénia között tartották számon. Példaként említette azt is, hogy az osztrák parlamentben törvényjavaslatot nyújtottak be, amely bűncselekményként határozná meg a szülői elidegenítést.
– írta Jaczó András. Arra a kérdésre, hogy álláspontjuk szerint mely szülőre jellemző inkább, hogy elidegenítőként lép fel, azt válaszolta: nem a szülő neme, hanem az elkövetők személyisége bír jelentőséggel – az elidegenítő szülő leginkább az, amelyik status quoval rendelkezik, vagy annak megszerzésére törekszik.
Az egyesületnek nincsenek adatai arra vonatkozóan, hogy a gyermekelhelyezési eljárásokban milyen gyakorisággal merül fel a szülői elidegenítés, a titkár szerint ezt jellemzően fel sem ismerik Magyarországon, ezen szerintük kívánatos változtatni. Hivatkozott ugyanakkor a Kúria határozatára, amely kimondja, hogy ha a szülő „a kisajátítás szándékával, a gyermek befolyásolása útján a másik szülővel való kapcsolattartást évek óta gátolja, ellehetetleníti”, indokolttá teszi a gyermek elhelyezését „a jobb nevelési készséggel rendelkező különélő szülőnél”.
Arra a kérdésre, miszerint fennáll-e a veszélye, hogy a szülői elidegenítéssel a valóban megtörtént bántalmazás elfedése érdekében érvelnek, Jaczó András azt válaszolta: számukra úgy tűnik, hogy inkább a szülői elidegenítéssel fedik el a szexuális, fizikai és más lelki bántalmazást. Az elidegenítő szülő az általa elkövetett gyermekabúzust igyekszik elleplezni ezért szigeteli el a gyermeket attól a környezettől ami megóvná őt és feltárná az elidegenítő abúzusát, tehát többek között ezért próbálja a gyermeket kisajátítani, lelkileg, testileg, érzelmileg, hogy a gyermek végül, nehogy felfedje mások előtt, hogy milyen megpróbáltatásokat él/élt át – írta.
Kerestük az Emberi Erőforrások Minisztériumát is, arról érdeklődve, hogy milyen formában és milyen döntés alapján támogatták a rendezvényt, de nem kaptunk választ.
