Honnan jött az ötlet, hogy nyissatok egy közösségi festőstúdiót?
A stúdiót Anikóval, a nővéremmel nyitottuk meg három évvel ezelőtt. A célunk az volt, hogy népszerűvé tegyük a festést, az alkotást. Ha olyan eszközöket tesznek az ember elé, és olyan instrukciókat kap, amiket az iskolában soha, akkor nagyobb kedvvel áll a dologhoz, és képes is lesz az alkotásra. Sok ember számára a festés még mindig a félfamentes rajzlap és a vízfesték.
A festés nagyon megnyugtató tevékenység, és hatalmas sikerélményt is ad. Én mindig szerettem festeni, és ahányszor tele voltam rossz élményekkel, negatív érzésekkel, csak leültem a vászon elé, és kifestettem magamból, megnyugtatott. Aztán egyszer Amerikában láttam hasonló stúdiót, és ez adta a végső lökést.
Ha ilyen megnyugtató tud lenni a festés, akkor ezek szerint van olyan ember is, aki kimondottan azért jön festeni, hogy feloldja a benne dúló vihart?
Vannak, akik mindig péntek este jönnek. Leteszik a munkát, kilépnek az irodából, és a hétvégét egy azonnali stresszlevezetéssel akarják kezdeni. Egész sok visszajáró vendégünk van, akik az alkotás örömén túl azért is jönnek, hogy kikapcsolják az agyukat kicsit, és kieresszék a gőzt. Ők leginkább multi környezetben, irodában dolgoznak, sokan jönnek hozzánk onnan.
Hogyan zajlik egy festős foglalkozás?
Kötetlenül. Azt leszögezzük az elején, hogy ez nem egy tanóra, itt semmi nem kötelező. Általában egy ismert, klasszikus képet festenek meg, mert azokat jobban ismerik, de előkerül azért pár kortárs festmény is. Vannak festőművész instruktoraink, ők segítenek mindenben, ami azért is fontos, mert vannak, akik előre befeszülnek attól, hogy nincs előképzettségük, előzetes tapasztalatuk és tudásuk, és így akkor mi lesz. De nem lesz semmi. Mindent elmondunk, megmutatunk. A lényeg az, hogy mindenki kihozza magából a benne rejlő kreativitást. Az esték dinamikája érdekes. Eleinte mindenki izgatott, sok a beszéd, a nevetgélés, de félóra után síri csönd lesz, és két órán keresztül aztán pisszenést sem hallani.
Nekem, mint laikusnak, erről a csöndről és elmélyültségről a meditáció jut az eszembe, bár ott egy befelé figyelés van, itt pedig koncentráció.
Itt is van befelé figyelés, nem csak koncentráció. Amint eljön az a pillanat, amikor az ember egyszer csak ráérez a festésre, onnantól kezdve valamiféle másállapotba kerül. A külvilág megszűnik a számára. Többen megjegyezték már, hogy nincs olyan 3 óra az életükben, hogy közben egyszer se vennék elő a telefont, egyszer sem mennének fel valamelyik közösségi vagy híroldalra, hogy megnézzék, mi újság a világban. De festés közben az eszükbe se jut, és ezzel szinte mindenki így van. Gyakran még arra sem emlékeznek, ki volt az instruktor, és ki ült mellettük. Teljesen kikapcsolnak, elfelejtik a külvilágot, a hétköznapokat, a problémákat, és ezt nagyon élvezik. Csak arra figyelnek, hogy az egyik szín hogyan keveredik a másikkal, és hogy azt a fát le tudják-e festeni úgy, ahogy szeretnék.
Mi van azokkal az emberekkel, akiknek az általános iskolai rajzóra örökre elvette a kedvét a festéstől, rajzolástól?
Volt egy férfi, akinek rettenetes, megalázó iskolai élményei fűződtek a festéshez. Nagyon nem akart eljönni, de végül legyőzte az ellenállását. Nagyon nehezen kezdett bele, szenvedett eleinte. Amikor befejeztük a foglalkozást, könnyes szemmel felállt, és azt mondta, úgy érzi, most teljesen el tudta engedni ezt a nyomasztó gyerekkori élményt. Kifestette magából. Olyasmi került le a válláról, amiről azt hitte, hogy sosem fog.
De más konfliktus feloldására is jó a közösségi festés. 10-20 fős csoportok is eljönnek a műhelybe, jellemzően ezek céges csapatok, azzal a kifejezett céllal, hogy valami konfliktust feloldjanak. Ilyenkor mindenki egy kis darabját festi meg egy nagyobb képnek, és ahhoz hogy az a végén összeálljon, szorosan együtt kell működniük a többiekkel, elsősorban azokkal, akik mellettük ülnek. Általában olyanok kerülnek egymás mellé, akik között viharos viszony van. Hiába nem bírják egymást, most elkezdenek jól működni együtt, talán beszélgetni is, sőt, még meg is dícsérik egymást. Egy ilyen alkalom nagyon sokat számít a munkahelyi stressz és feszültség feloldásában, a konfliktusok enyhítésében. Pláne, hogy később a kép aztán ott lóg az irodájuk falán a változásuk jelképeként.
Amikor a festők leteszik az ecsetet, látszik rajtuk, hogy most aztán alaposan kifestették magukat? Hogyan indulnak haza a műhelyből?
Nagyon fáradtan, de ez nem az elcsigázott, hanem a jól eső fáradság. Miközben a hétköznapokban, az irodában inkább a bal agyféltekéjükre van szükségük, addig festés közben egész este és intenzíven a jobbat használják, mert az elmélyült koncentráció azt igényli. Ahhoz pedig nincsenek hozzászokva, még jó, hogy elfáradnak.
Eljött a melegvizes wellness igazi szezonja! A gyógyvíz ellazít és új erővel tölt fel. A Danubius szállodákban jó konyha, figyelmes kiszolgálás, masszőrök és gyógytornászok gondoskodnak a testi jólétünkről és családias hangulat a zavartalan pihenésről.Kiemelt kép: Thinkstock
