Megkóstoltuk Budapest kocsma ízű fagylaltját

Bevallom, egy darabig hezitáltam, hogy mi legyen a cím, mivel a fagylalt, ami miatt az Állatkerthez mentünk, az egy sörös, egészen pontosan egy Guinness-es fagyi volt. A kocsmák pedig, mint tudjuk, nem csak és kizárólag sörökből állnak, sőt. A helyszínen aztán hamar kiderült, hogy jóval kuszább gasztroélményben lesz részünk, ugyanis rájöttünk, hogy csupán gombócok felhasználásával összeállíthatjuk az esszenciális kocsmázás ízt

talán már csak egy cigifagyi hiányzott volna a teljes élményhez, de erről majd később.

A teszt előtt egy nappal kaptam az egyik kollégámtól a hírt, miszerint sör ízű fagyit evett a Városligetben. A fagyizás önmagában még nem is érdekelt volna annyira, mivel nem rajongok túlzottan a fagylaltért, de a sörös fagyira természetesen rögtön felkaptam a fejem. Kevésszer adatik meg ugyanis az embernek, hogy az életben kipróbáljon olyan dolgokat, amelyekről minden héten ír. Így vannak ezzel a bűnügyi újságírók, de valamilyen szinten ide sorolnám a külpolitikával foglalkozó munkatársakat is. Az én esetemben is ez a helyzet, csak én nem gyilkosságokról, vagy Theresa Mayről írok, hanem bizarr ételekről, amik itthon nem kaphatók.

Titkon mindannyian erről álmodtunk, most megérkezett: csokoládés pizza

Igaz, egyelőre csak Németországban kapható és ott sem mindenhol.

Másnap délután el is mentünk az egyik Fővárosi Állatkert közelében található cukrászdába, ahol először “sörös fagyi” néven kerestük a terméket, de mint kiderült, egészen pontosan egy Guinness -fagylalttal lesz dolgunk.

Bevallom, ennek annyira nem örültem, ugyanis

nem ápolok valami jó viszonyt a sörök királyának tartott ír feketével.

Az első adag Guinness-t egy Arthur Guinness nevű sörfőző mester készítette el Dublinban, a  St. James’s Gate sőrfőzdében. A sikertörténet az első pint legurítása után 10 évvel kezdődött, ekkor kezdett ugyanis Nagy-Britanniába is szállítani az egyre csak növekedő ír sörmanufaktúra. A Guinness receptje az évszázadok során mindig változott valamennyit, de az alapokhoz mindig hűek maradtak.

Kicsit leegyszerűsítve azt is írhatnánk, hogy a fekete szín és a fehér hab a tradíciót és az állandóságot szimbolizálják. A Guinness-ről egyébként még annyit érdemes tudni, hogy típusát tekintve egy száraz stout, emiatt aztán rendkívül erős, karakteres, mondhatni testes íze van. Ha még nem kóstolta volna, talán úgy tudnám leírni, olyan, mintha az ember egy bekokainozott barna Kozelt inna.

A fagyi, amitől söröset büfögsz

A rövid sörös kitekintés után térjünk is vissza a fagyira, amelyből a Guinness gombóc mellé sörkorcsolyának kértünk egy adag sós mogyorót. Na persze nem valamit rágcsát, hanem egy gombóc sósmogyorós fagyit. Fizetés után rögtön bizarr élményben volt részünk, mivel a fagyink úgy bűzlött, mint a Király utca bármelyik nyári este.

Az első nyalások után szinte csak mosolyogni tudtunk, hiszen tényleg rendes sör ízt éreztünk a szánkban. Igaz, kicsit édeskés, kicsit krémes, de egyértelműen sör volt. Ráadásul határozottan Guinness ízű volt, ami külön meglepő, mivel előzetesen azt hittem, hogy csak nyomokban lehet majd felfedezni a sör ízét, nemhogy még felismerhető is lesz.

A nyalás közben lassan elértünk a sós mogyoróhoz is, ami utólag kiderült, hogy zseniális választás volt, mivel ízben szinte pontosan azt éltük át, amit egy kocsmázás alkalmával. Egy sör után pár falat mogyoró, hogy könnyebb legyen a folytatás. Ha lett volna cigis fagylalt, akkor lett volna tökéletes a kocsmaélmény.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás