„Amikor megkért, azt mondta, senki mással nem tudja elképzelni az életét, csak velem. Azt szerette volna, ha az utolsó napjaiban én vagyok mellette, ahogy vele voltam a betegsége kezdetétől” – emlékezett vissza élete egyik legmeghatóbb pillanatára a Style Me Pretty esküvői blog kérésére Hollie.
Az egyedülálló édesanya egy kaliforniai kórházban, 2009-ben ismerkedett össze – ahogy ő mondja, élete szerelmével – ahol akkoriban ápolónőként dolgozott. Adamet akkor már egy ideje Lyme-kórral kezelték ebben a kórházban, és amiatt hetente többször is be kellett járnia. A több órás vizsgálatokon rendszerint Hollie volt mellette, kettejük között pedig hamar szimpátia szövődött. „Először csak beszélgettünk, majd egy idő után azt vettem észre, várom, hogy végre újra találkozzunk” – árulta el Hollie.
Képek forrása: Liz Wang Photography
Csakhogy, amikor szerelmük végre kiteljesedhetett, Adam szörnyű hírt kapott: a betegség, amit orvosai sokáig Lyme-kórnak hittek, valójában amiotrófiás laterálszklerózis (ALS) volt, ami elpusztította az akaratlagosan mozgatható izmokat beidegző agyi és gerincvelői mozgatóidegsejtjeit. „Tudtuk, hogy nincs gyógymód. Tudtuk, hogy innentől kezdve az egész életünk megváltozik” – mondja Hollie, majd hozzáteszi, Adam nem sokkal ezután kérte meg a kezét.
„Azt akarta, hogy mindig vele legyek, hogy ott legyek az utolsó pillanatokban is. És én is ezt akartam, ezért igent mondtam neki.” A pár 2011-ben jegyezte el egymást, majd 2012-ben össze is házasodtak. „Egyszerű, de csodaszép szertartás volt. Minden percét imádtam, talán a nyitótáncot a leginkább, amikor Adam az ölébe vett, és a székében ülve körbetáncoltuk a parkettet.”
Amikor Holliet arról kérdezték, hogyan sikerült túlélnie a tényt, hogy férje alig éli majd túl esküvőjüket, az asszony azt válaszolta. „Borzasztó volt végignézni a leépülését azzal a tudattal, hogy nem tudok neki segíteni. Csak az adott erőt, mikor azt mondta nekem: mindig a jók mennek el korán, ne aggódj, látjuk még egymást.”
