Bár a bíróság kimondta, hogy az ötéves Bandikát az anyjánál kell elhelyezni, és végzésben utasították az apát, hogy vigye vissza a nőhöz a gyermeket, Rimóczi Eszter már 10 hónapja nem látta a kicsit. Az asszony kétségbeesésében már a Facebookon is kereste a gyerekét – írja a Blikk. Később kiderült, hogy az apa még decemberben útlevelet csináltatott a gyereknek.
A lap megkereste azt az ügyvédet, aki legutóbb képviselte F. Andrást, de ő a titoktartásra hivatkozva nem kívánt nyilatkozni.
Az elrabolt gyerek gyászol
2014. március 15. után lép életbe az új Ptk., és a vonatkozó rendelkezései szerint gyerekkel történő tartós külföldi tartózkodás céljából már nem kell kikérni a gyámhatóság engedélyét, ha mindkét szülő egyetért a dologban. Illetve “a gyermek huzamos időn át – így tanulmányok folytatása, munkavállalás vagy más hasonló célból – önállóan vagy egyik szülőjével mindkét szülő egyetértésével tartózkodhat külföldön”.
Az egyik szülő által a másik (avagy a gyámhatóság) engedélye nélkül elvitt gyerek (a szakzsargon ezt hívja jogellenes gyerekelvitelnek) súlyos traumát szenved a nélkülözött szülővel kapcsolatban. Pár hétig még nem adja fel a reményt, hogy láthassa (tehát kb. kalandnak érzi a dolgot), de a huzamosabb szeparáció már súlyos lelki-érzelmi károkat okoz. 50-80%-uk szorong, sírógörcsei lesznek, idegesség és étkezési problémák, ágyba vizelés jelentkeznek. Szörnyű, de logikus: gyászolnak. Sokuknak annyira nagy sokk az elszakítás és a bujkálás procedúrája, hogy felnőtt korukban is képtelenek lesznek mély, bizalmi kapcsolatokat kialakítani. Erre is tekintettel kellene lenni, mielőtt, mint valami vagyontárgyat, elraboljuk saját gyerekünket.
