A szőrtelenítés szinte egy idős a civilizációval: bölcs Salamon kicsúfolta Sába királynőjét a szőrös lába miatt, az ókori rómaiakat egyenként szabadították meg a szálaktól az alipilariusnak nevezett rabszolgák, esetleg nagyobb felületeke vetettek be gyorsító trükköket. A lényeg azonban nem változik: ennyi idő alatt miért nem tűnt el nyomtalanul a tökéletesen felesleges, tűzzel, vassal, sőt mézzel is irtott bunda?
A szőr valójában mozgásérzékelőként szolgált, hogy segítségével felfigyeljünk a rovarokra, mint amilyen például a poloska, még azelőtt, hogy belénk marnának, tudományos kutatók szerint. Mi több, úgy vélik, nőnemű őseink egyenesen rajongtak a parazitamentes társért, ezért a szőrmókokat kedvelték. Egyébként bár távoli rokonaink, a főemlősök sokkal szőrösebbnek tűnnek, valójában a testünket borító pihéket is figyelembe véve, már nincs igazán különbség! És ezek az apró szőrszálak a legalkalmasabbak a soklábú, csípős vendégek detektálására.
„Egy olyan kutatócsoportot irányítok, amely a vérszívó rovarok biológiáját szeretné megérteni – mesélte Michael Siva-Jothy, evolúciós ökológus a LiveScience-nek. – A célunk az, hogy megtaláljuk ezeknek a rovaroknak a hatékony kontrollálásának a módját, illetve ezáltal megelőzzük az általuk terjesztett betegségek továbbadását.”
A nők a hiányzó szőrzetet gyakran pótolják…
A Facebook segítségével 29 önkéntest toboroztak, akiknek az egyik karján egy kis részt leborotváltak. Majd tesztelték, mennyi ideig tartott számukra észrevenni a poloskát, amelyet egy-egy karjukra helyeztek, és ami épp a táplálkozáshoz keresett megfelelő helyet (a csípést már nem engedték). A kutatás során kiderült, hogy a testszőrzet határozottan segített az érzékelésben: a szőrös felületen előbb észrevették az állatkát mint a borotválton. Ráadásul a „természetes akadálynak” hála, tovább is tartott a poloskának megfelelő felületre bukkannia.
Úgy tűnt, a férfiak jobban észreveszik az élősködőket – hiszen általában szőrösebbek, mint a nők köszönhetően magasabb tesztoszteron szintjüknek. Az viszont nem következik ebből, hogy a rovarok a nőket jobban csípnék, hiszen eleve a sima felületek, mint például a bokát kedvelik „ebédlőként”.
A kutatók azt sem állítják, hogy a szőrmennyiségbeli különbségek férfiak és nők között a parazitákon múlna, az viszont felmerült bennük, hogy valaha a múltban a hölgyek azokért az urakért rajongtak, akiken kevesebb élősködő bújt meg – azaz szőrösebbekért.
A tanulmány a Biology Letters című szaklapban jelent meg.
