Szerda délután már a kapunál is egy DJ fogadta a fáradt utazókat, megalapozva a hangulatot. Miután bejutottunk, elénk tárul az első látásra szokatlan fesztiválőrület, a mindenhonnan dübörgő zenében kell néhány perc, mire akklimatizálódunk és megtaláljuk az utat egyáltalán bárhová. A kérdés adott volt: a hőségben most büfébe menjünk vagy a koncertre? Végül összekombinálva mindezt, kapcsolódtunk a piknik hangulathoz. A vendégsereg sörrel, sült krumplival ülte körbe a délutáni koncertek helyszínét.
Látni akarom a kezeket!
Este hétre már kezdtek gyülekezni az emberek a nagyszínpadnál, és jött a felkonferálás: „Magyarország egyik legjelentősebb fesztiválján jön az Edda, Magyarország talán legjelentősebb zenekara”. Pontosan kezdtek, így még nem is voltak túl sokan, de a Mi vagyunk a rocknál már a közönség is gyülekezett. Pataky Attila hálát adott a jó időnek, és hozzátette, hogy ő egy üveg bor után már igazán jól érzi magát. Ezt a „hadd lássam a kezeket” népi rockrigmussal nyomatékosította, amelyre a hálás közönség mi mást tehetett volna, mint hogy engedelmeskedik.
Az Edda után a kor-és rangidős Omega következett, igazi best of dalokkal, ahogy ígérték. Ide aztán már megérkezett az igazi tömeg. A legmeglepőbb talán az volt, hogy a nagyik és unokák korosztálya szemmel láthatóan megtalálta a közös hangot. Összehozta őket a Gyöngyhajú lány és Petróleum lámpa.
Az Omega-nosztalgiázás közben nyolckor átszaladtunk a OTP Junior Színpadhoz, a Mystery Gang koncertjére. A trió mindig hozza a magas hőfokú rockabillyt, ahogy most is, bár ezúttal sajnálatunkra, kimaradt a nagybőgőre való hangulatfokozó felállás. A közönséget sikerült is úgy felpörgetni, hogy volt aki csak annyit kiabált hogy „nem bírom, annyira jók”. Közben némi szemrehányást is ki lehetett érezni a szavaikból: „A magyar MTV-nek nem kellettünk, de a New York-i MTV-nek igen” , mondták a fiúk a színpadon. Két hét múlva ugyanis Amerikába utaznak az MTV meghívására, ahol szerintük nem csak a koncertjeikre lesznek kíváncsiak.
Loebenwein Norbert és Lovasi András
Zuhanyozni felesleges
Idén egyelőre az özönvíz helyett sivatagi a helyzet. Tűz a nap és a szálló por egyenletesen beborít mindent, de a sárnál azért ez is jobb. A beígért infrastruktúrafejlesztés tényleg érződik, már rengeteg angolvécé található, és a sorok sem kígyóznak előttük. A zuhanyzók is rendben vannak, állítólag van meleg víz is, bár mi csak langyos vízzel találkoztunk. Persze zuhanyozni majdhogynem fölösleges, mert kilépve újra beterít a por, de hát mégis a szagok…
Az igazi fesztiválfílinget mégiscsak a vonattal érkezős, sátorozós verzió adja. Már a vonaton előkerültek a tömények, amelyek a hangulatot éppúgy megalapozzák, ahogyan a frissen mosott mellém teregetett ruhák. Megérkezve a sok, de egyre több voltozós sátra valahogy elfér, bár valószínűleg a pénteken érkezők már csak, a már meglévő sátrak tetejére tudnak majd építeni…
Idén a zsíros kenyér ugyan tartja magát, de mintha a grill átvenné a vezetést. Minden grillezett és mindenki azt eszi. Természetesen sörrel, bár azért a dugi házipáleszek is előkerülnek, amit csak sikerült becsempészni a leleményesebbeknek.
Az egyik kedvenc sátrunk tegnap az OTP Junior Színpad volt, valahogy mindig vissza kellett mennünk, például az Intim Torna Illegal nevű zenekarra. Hogy mi a lényege a zenéjüknek, vagy, hogy miért Intim Torna, nekünk a zenéből nem jött le ugyan, de nagyon izgató volt hallgatni.
A másik nagy kedvenc a Mystery Gang után a Zuboly zenekar volt. Első pillantásra megszámlálhatatlan tagból áll a zenekar, de senki nem felesleges, mindenkinek meg van a maga hangszere. Stílusukat jóindulatúan egyvelegnek jellemeznénk. Például a Sex Machin és a La Isla Bonita egy számba gyúrva nagyon bejött mindenkinek.
Mint minden fesztiválra, a Voltra is igaz, hogy valószínűleg rég nem látott ismerősökkel futunk össze véletlenül, viszont ha az este folyamán, újra meg akarnánk őket véletlenül találni, persze esélytelen.
Ami a hajnalt illeti, még akkor is ritmusra dobog a szívünk, és rezonálnak a sátrak falai is a hangerőtől. Jó ez a sátrazás.
