„Amikor megkaptam az első Csipás-kazettámat [Varga Ferenc prímás], majdnem leborultam sírva, hogy úristen, kaptam kilencven perc eredeti kalotaszegi anyagot” – emlékezett Szabó Attila a Csík zenekar prímása pályafutása hőskorára nemrég egy interjúban. Néhány évtizede vagy ilyen módon, vagy úgy lehetett hozzáférni az autentikus népzenékhez, ha kiment az ember személyesen Erdélybe, és ott találkozott egy-egy prímással, akitől tanulhatott. Ma már van egy sokkal egyszerűbb módja is ennek. „A Hagyományok Házában, a Corvin téren hihetetlen anyagok vannak. Bármihez hozzá lehet férni. Az interneten is rengeteg minden fent van” –lelkendezett Szabó.
Az említett Hagyományok Háza igazgatója az fn.hu-nak elmondta, hogy nagyhatalom vagyunk a helyi folklórkincs feltérképezése, gyűjtése szempontjából, Európában a Kárpát-medence az egyik legjobban dokumentált területet. Kelemen László úgy véli, bizonyos szempontból szerencsések vagyunk, hiszen Nyugat Európában a nemzeti ébredések időszakában már becsatornázódtak a népzenék a magas kultúrába (gondolhatunk itt Schubert, Mozartra népdal feldolgozásira például), de nálunk nagyon sokáig megmaradt érintetlenül e folklór.
Így Bartók, Kodály, és Lajtha az eredeti, autentikus népzenei kincseket kezdhette összegyűjteni, amit aztán a 20. században számos lelkes követőjük folytatott. A legutolsó gyűjtést épp Kelemen vezetésével néhány éve végezték a Fonó Zeneházzal közösen, amelyben a kárpát-medencei hangszeres népzenét és táncokat térképezték fel Utolsó óra program néven.
A jó hír mellett van egy rossz híre is Kelemen Lászlónak: a több ezer óra gyűjtés – film, videó, hanganyag, fotók – jó része olyan hordozón van, ami nem időtálló. Így, ha nem lépünk sürgősen, az enyészetté válik e felbecsülhetetlen kincs. A Hagyományok Háza – híven a 2001-es alapításában leírt funkciójához – már évek óta gyűjti, digitalizálja és rendszerezi és közkinccsé teszi a fellelhető anyagokat. Most azonban a Norvég Alap 220 milliós támogatása jóvoltából e munkát igencsak be tudta gyorsítani. 14 új munkatársat vettek fel e feladatra, berendeztek egy termet, ahol tárolják a gyűjteményeket, és megvalósítják a digitalizálást.
Kelemen László
Hogy mennyire az utolsó pillanatban kezdték el az értékmentést, jól illusztrálja az a munka során többször is előfordult eset, hogy miközben a munkatársak lejátsszák az adott szalagot a digitalizálás miatt, a vas-oxid réteg pereg le a hordozóról. Azaz utoljára lehetett meghallgatni az adott felvételt. Kelemen László az fn.hu-nak elmondta, hogy jelenleg több mint 200 óra anyagot találhatunk meg a Hagyományok Háza honlapján, öt év múlva múlva már akár 10 ezer óra népzene, néptánc anyag lesz hozzáférhető. Mindez teljesen ingyen.
A projekt részeként az Utolsó óra-projektben gyűjtött 1250 óra anyagból kedvcsinálónak 50 CD-t adnak ki, amelyet eljuttatnak többek közt Európa legnagyobb könyvtáraiba, zeneiskolákba és folklórarchívumokba. Elkészül további hét új szakkönyv a folklórgyűjtések ismeretterjesztő és oktatási célú feldolgozásának eredményeként.
„Az utolsó generáció, amely még háborítatlanul tudta átvenni a nagyapáktól a kárpát-medencei folklórkincset, a 20-as30-as években született generáció. Utána jött a kollektivizálás, a földek elvétele, a városba vándorlás satöbbi. E generációk képviselői még itt-ott, utolsó mohikánként fellelhetők, ezért még ma is érdemes falura menni gyűjteni, de utánuk sok esetben megszakad e szál, nincs ki továbbvigye. Ilyenkor lesz nagy szerepe az archívumnak, ahol meg lehet találni, vissza lehet hallgatni e csodálatos kincset”- összegzi Kelemen László a most folyó munkájuk lényegét.
Egy korábban élő kultúra kerül át tehát egy virtuális térbe. Kelemen László hozzáteszi azonban: fontos, hogy az ma is élő kultúra maradjon. Ebben a táncházmozgalom, és a hagyományőrző csoportoknak lesz kulcsszerepe továbbra is.
