Néhány tipikus városi legenda
Írja be a Wordbe: QF33NYC! Változtassa a betű típusát Wingdingsre! Emlékztetem, hogy a New Yorkban 2001.09.11-én a toronynak ütközött egyik repülőgép száma QF33 volt!
Mit is látunk? Van egy repülőgép(Q), egy jobbra mutató kéz (F), két stilizált lap, amely az ikertornyokat stilizálja (33), egy halálfej (N), egy Dávid csillag (Y), és egy sikert jelző kézmozdulat (C). (Tehát a Wordbe kódolva volt a merénylet! Vagy mégsem?)
Két vagy több ember a metrósínek között átfut az egyik állomásról a másikra. A futásban rejlő kockázat maga az utánuk robogó metrószerelvény. (A Kontroll című filmből ismerős jelenet.) Vajon tényleg igaz?
A Fanta üdítőital annak köszönheti keletkezését, hogy amikor a nácik hatalomra jutottak, a Coca-Cola cég nem árulhatott több kólát, és ezért találta ki a Fantát. (Tényleg ez a Fanta hiteles története?)
A Legendavadászat című könyvben Marinov Iván, Dezső András és Pál Attila újságírók, és „városi legenda megszállottak”, az urbanlegnds.hu szerkesztői gyűjtik össze az évek során e témában fellelt ismereteiket. Számtalan ilyen történet leírásán végigvezetve az olvasót, megpróbálnak utánajárni annak, hogy vajon mennyi lehet igaz ezekből a sztorikból, másrészt arra is megkísérlik a válaszadást – és mint írják, ezt tartják a fontosabbnak – hogy miért állítja azt az adott sztori, amit.
A verbális úton és interneten terjedő szóbeszédek a szerzők szerint többet elárulnak a közlőről, mint gondolnánk. A városi legendákkal foglalkozó egyik eredetelmélet szerint ezek keletkezése annak köszönhető, hogy olyan információkat közölhetünk általuk, amelyek nem férnek bele az elfogadott társadalmi diskurzusokba. Példaként a 2001. szeptember 11. után keringő összeesküvés-elméleteket lehet felhozni, amelyek az amerikaellensséget, zsidóellenességet adják a „jól értesültek” szájába. A szóbeszédkeringetők a mesélt üzenetekkel tehát azonosulnak, de mégsem merik ezt nyíltan felvállalni a környezetük előtt. Ezt a helyzetet oldja fel, hogy „nem én találtam ki, hallottam a szomszéd barátjától…”
Egy másik elmélet szerint a pletyka, a szóbeszéd, a városi legenda közösségformáló és összetartó erő, hiszen nagyon jók a kapcsolatépítésre, az információáramlás biztosítására. A jó sztorikkal a társaság központjába kerülhetünk, de meghallgatni is érdemes, mert máshonnan be nem szerezhető – valós vagy hamis, de általában szórakoztató – információkhoz juthatunk.
A könyvben leleplezik a városi legendákat, bebizonyítják a legtöbbről, hogy képtelenség. Felrajzolnak egyfajta tipológiát, hogyan lehet felismerni egy történetről, hogy az bizony egy közönséges mendemonda.
És amiért leginkább érdemes kézbe venni a Legendavadászokat, azok maguk a történetek. Lesz számos ismerős, olyan, amit már hallottunk, talán el is hittünk és egy sor teljesen új sztori. Persze most már nem csapnak be minket, hiszen ott van mellettük, hogy bizonyíthatóan nem igazak, de akárhogy is, nagyon szórakoztatóak. És a társaság középpontjába a történetekkel és azok cáfolatával is be lehet ám kerülni!
/Legendavadászat – Szóbeszédek, tévhitek, átverések nyomában; HVG kiadó 2006./
