A Partizánnak adott interjújában beszélt a néhai Fidesz-kormány alatti, a rendszerrel vívott küzdelméről L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője. A pedagógus többek közt arról beszélt, hogyan vívta ki a rezsim ellenszenvét a munkájával kéz a kézben járó rendszerkritikusságával, és hogyan kezdődött meg az általa rémálomszerűként megélt huza-vona az Alkotmányvédelmi Hivatallal (AH).
„Dilettáns bajkeverő”
Az alapítvány munkáját az első 10, és az utóbbi 16 évére osztotta, amik közül az előbbi az oktatásban telt, az utóbbit pedig „a szociális munkával kibővítve azt gondolom, hogy a társadalmi leszakadás megértésében és kezelésében vitt az alapítvány”. Utóbbira úgy emlékszik vissza, mint ami alatt annyi hibát és sokszor alapjogokat sértő működéseket látott a rendszerben, hogy nem hagyhatta szó nélkül.
Azt viszont, hogy nem volt hajlandó csendben maradni ezek kapcsán, sokan nem díjazták.
Azért vannak ilyen emblematikus mondatok például, amikor jóindulatúlag figyelmeztetett valaki Újfaluban, hogy »miért nem tudod befogni a szádat, és csendben rajzolgatni a cigány gyerekekkel?«
– idézte fel.
Az Orbán-rezsim első évei után hamar felismerte, hogyha folyamatosan azt közvetíti az intézményrendszer felé, hogy az rosszul működik, gyorsan ellenséggé teheti őket.
És amikor megszületett az első ilyen hivatalos levél, hogy »L. Ritók Nórát, ezt a dilettáns bajkeverőt távol kell tartani minden gyermekvédelemmel kapcsolatos ügytől«, akkor nagyon el kell gondolkodnom rajta, hogy jó-e az az álláspont, amit képviselek. Merthogy nem egyedül kellene megoldani problémákat a civileknek, hanem partneri viszonyban az intézményrendszerrel
– fejtette ki a pedagógus.
Célkeresztben az Igazgyöngy Alapítvány
A beszélgetés során szóba került a 2014-es Norvég Alap-ügy is, aminek során a magyar kormány tisztviselői megvádolták az alap civil társadalmi célokra és szervezetekre vonatkozó részének elosztását végző Ökotárs Alapítványt, hogy
- az általa finanszírozott szervezetek pártpolitikai tevékenységet folytatnak,
- nem objektív alapon osztják el a forrásokat,
- diszkriminálják a jobboldali civil szervezeteket,
- valamint szerintük átláthatatlan a források elosztása és felhasználása.
Ez a botrány volt az igazi töréspont L. Ritók Nóra és a kormány közt, ugyanis az Igazgyöngy Alapítvány is egy olyan civil szervezet volt, ami részesült ezekből a forrásokból.
Orbán Viktor pedig személyesen utasította vizsgálatra a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt (KEHI), de a NAV is vizsgálódott az Ökotársnál, majd 2014 szeptemberében a rendőrök is razziáztak az alapítványnál. Az adóhatóság viszont 2015. októberében megállapította, hogy semmiféle bűncselekmény nem történt.
Kihallgatás, majd lehallgatás
L. Ritók keservesként emlegeti a Norvég Alap botránnyal induló 2014 és 2016 közti időszakot.
Ezután a szeptemberi cirkusz után kaptam egy telefonhívást egy titkos számról, és közölték, hogy az Alkotmányvédelmi Hivataltól vannak, és beszélni akarnak velem.
Az AH munkatársai másnap ki is mentek a pedagógushoz, és általános kérdéseket tettek fel neki. Azt azonban leszögezték, hogy minden nemzetbiztonsági eszköz a rendelkezésükre áll, hogy kövessék a munkáját, de ettől függetlenül személyes találkozókra is szükség van.
Kérdeztek ilyeneket például – erre jól emlékszem –, hogy maga szerint fel lehetne lázítani a cigányokat?
– idézte fel a pedagógus.
A kérdésre, miszerint mivel indokolták a körülötte zajló vizsgálódást, L. Ritók azt mondta, valójában soha nem indokolták meg egyértelműen. A nyomásgyakorlás azonban később sem lazult, és egy idő után a pedagógus egyértelmű jeleit vette észre annak, hogy lehallgatják a telefonbeszélgetéseit.
Például emlékszem, hogy Becker Andrással az Átlátszótól, Ónody-Molnár Dórával, aki még akkor a Népszabadságnál volt, volt olyan, amikor egyszerűen hallottuk, hogy ott valaki van [a vonalban – a szerk.].
A kihallgatások és lehallgatások miatt rossz lelkiállapotba került pedagógus utolsó személyes érintkezése az AH munkatársaival emlékezetes volt.
Mikor L. Ritók kifejezte, hogy ezeket a beszélgetéseket képtelen tovább folytatni ebben a formában, az őt kihallgató illető közölte vele, hogy ebben a formában befejezte a vele való beszélgetést, így elbúcsúzik. Ezután még a pedagógus megfogalmazása szerint hozzátette: „egy percig se gondoljam, hogy ezután könnyebb lesz nekem.”
Az egyház és a szegregáció
A pedagógus azt is kifejtette, úgy gondolja, az oktatási szegregáció megnövekedésében nagy felelősség terheli az egyházat Magyarországon, mert az „sokszorosára növelte az oktatási szegregációt.” Kiemelte, hogy Balog Zoltán kiállt amellett, hogy a romák felzárkóztatása szegregált környezetben is lehetséges, ami L. Ritók szerint „pedagógiai nonszensz.”
A teljes beszélgetést, melyben L. Ritók Nóra többek közt az MNB alapítványával való érintkezésére, a Baloggal való személyes tapasztalataira, valamint a magyarországi romák integrációjára is részletesen kitér, alább tekinthető meg:
