Hat és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélték a Budapest Környéki Törvényszéken Nagy Jánost hivatali vesztegetés és közokirat-hamisítás miatt. Az egykori földügyekért felelős helyettes államtitkár a büntetés kétharmadának letöltése után szabadulhat feltételesen az elsőfokú ítélet szerint. Mellékbüntetésként hét évre eltiltották a közügyektől és 3,2 millió forint pénzbüntetést is kapott.

Nagy azért állt bíróság elé, mert a vád szerint öt százalékos tulajdonrészért cserébe vállalta, hogy egy több száz millió forintos vissza nem térítendő agrártámogatást intéz el a másodrendű vádlott B. Szilárd tulajdonában álló Taby-Agro Kft-nek. Nagy Jánost annak idején az Agrárminisztériumból vitték el bilincsben a nyomozók, és nyolc hónapig volt házi őrizetben. B. Szilárd két év börtönbüntetést kapott öt évre felfüggesztve.
Nagy János az utolsó szó jogán azt állította az előző tárgyaláson, hogy az ügyészség mindent megtett azért, hogy a magasabb szintre vezető szálakat elvarrja, őt pedig minél rosszabb színben tüntessék fel. „A vádiratban foglalt bűncselekmények egyikét sem követtem el” – mondta, és a felmentését kérte.
Gyüre Anita, aki Nagy Jánost váltotta a helyettes államtitkári székben 2020 végén, a vádirat szerint a tanulmányírással trükközött társaival, hogy a tízmillió forintos díjon együtt osztozhassanak Nagy Jánossal és a negyedrendű vádlottal. A volt helyettes államtitkárt vesztegetés elfogadása miatt két év hat hónap börtönbüntetésre ítélték. Ő az ítélethirdetése előtt az utolsó szó jogán sírástól elcsukló hangon arról beszélt, hogy ő nem az az ember, aki a vádiratban szerepel, és nagyon megbánta azt a beszélgetést, ami miatt bajba került, ezért elnézést kér a minisztériumtól, a törvényszéktől.
A negyedrendű vádlott, Z. Szabolcs kétéves börtönbüntetést kapott.
Bár a vádlottakat láthatóan megdöbbentették a bíróság által kiszabott büntetések, kedvezőbb ítéletre számítottak, a bíró hangsúlyozta, hogy enyhe büntetést mért ki rájuk.
„A bíróság nem szabott ki megtorló intézkedéseket, a harmadrendű vádlottnál majdnem a maximális enyhítést alkalmazta, lényegesen a törvényi minimum alatti büntetést szabott ki nála. A többi vádlottnál is a középmérték alatti a büntetés, a büntetési tétel alsó határához áll közel” – indokolta az ítéletét a bíró, aki kifejtette, hogy az általános visszatartó erőt is szem előtt kellett tartania a büntetés kiszabásánál.
„A korrupciós bűncselekményeknél nagyfokú a látencia és rendkívül negatívan hatnak a társadalomra, a közmorálra. Még ha az enyhébb büntetések esetlegesen alkalmasak is lettek volna az itt ülő vádlottaknál, hogy őket visszatartsa újabb bűncselekmények elkövetésétől, ahhoz már nem lennének elegendőek, hogy mást, akár hasonló bűncselekmények elkövetésétől visszatartsanak. Vagyis az ennél enyhébb büntetések a súlytalanságuknál fogva utat engednének a hasonló bűncselekmények elkövetésének” – tette hozzá.
Nagy János esetében az ügyész kérte a letartóztatását a szökés, elrejtőzésre való tekintettel, ezt a bíróság elutasította, viszont nyomkövetőt elhelyezését rendelte el az egykori állami vezetőnél azzal, hogy Budapest közigazgatási területét csak külön engedéllyel hagyhatja el.