A lehallgatási anyagok meghallgatásával, illetve ismertetésével folytatódott a hivatali vesztegetéssel vádolt Nagy János egykori földügyekért felelős helyettes államtitkár és társainak büntetőpere a Budapest Környéki Törvényszéken. Ezekből olyan kép rajzolódott ki a helyettes államtitkárról, mintha az ideje nagy részét a társaival közös projektjére fordította volna, és ebben benne foglaltatik a céges részesedés elintézése, a kastélybiznisz, földek, ingatlanok megszerzése, a kedvezőbb pályázati feltételekért való lobbizás, valamint találkozók összehozása nála is magasabb pozícióban lévő emberekkel az üzlettársai számára. Vélhetően így látta az ügyész is, amikor a sokadik lehallgatási jegyzőkönyv meghallgatása után így fordult Nagy János üzlettársához, B. Szilárd másodrendű vádlotthoz:
Ön végeredményben ügyintézőként használt egy helyettes államtitkárt.
B. Szilárd helyett Nagy János replikázott: „Ahogy sokan mások is. Ebben nem látok semmi kivetnivalót, ügyész úr. Ön volt az, aki megkérdezte, ha az utcáról bejön valaki hozzám, akkor helyettes államtitkárként ugyanúgy intézem-e el az ügyét, és az volt a válaszom, hogy igen. És ez így is volt, ezt Feldman Zsolt (az agrártárca mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkára – a szerk.) is megerősítette itt, ennél a mikrofonnál, hogy nála is így volt, mert az Agrárminisztérium így működött, és remélem ma is így működik.”
Nagy végig azzal védekezett, hogy a vádiratban és a tárgyaláson ismertetett lehallgatási jegyzőkönyvek kiragadott részletek csupán, amelyeken kizárólag meg nem valósult üzleti koncepciókról beszélgettek. Mint mondta, ha megkérték, bármely cégért lobbizott, nemcsak a vádiratban szereplő Taby-Agro Kft.-ért (amelyben először öt, majd tíz százalék tulajdonrészt szerzett) vagy a másodrendű vádlott tulajdonában levő Túzok-Föld Kft.-ért.
Nem kapott kiemelt figyelmet sem a Taby-Agro Kft. sem a Túzok-Föld Kft. vagy egyéb cég, ugyanolyan intenzitással intéztem azokat az ügyeket, amelyekkel megkerestek, és ugyanolyan aktívan és proaktívan próbáltam helytállni és segíteni valamennyi ügyfél számára
– fejtette ki Nagy, aki a lehallgatási jegyzőkönyvekre hivatkozva példaként hozta fel, hogy segített a Köztársasági Elnöki Hivatal akkori hivatalvezetőjének, Haszonicsné Ádám Máriának, a szekszárdi országgyűlési képviselőnek, Horváth Istvánnak, míg Font Sándor fideszes képviselő kérésére egy cégvezetőnek nyújtott segítséget.
Nagy Jánosék a vádirat szerint megpróbáltak rámenni az egyetemi földekre.
„Az egyetemnek Atkáron 175 hektárja van összesen. Ebből észrevétlenül körülbelül húsz hektár csíphető le. És a szomszédos településeken még 15–20 hektár összevarázsolható megbízásiban” – olvasta fel a bíró Nagy János üzenetváltását, aki az idézett beszélgetésben úgy fogalmazott: hogyha Atkáron a három nagy szántóföldet és Gyöngyöshalászon a 35 hektárosat elengedné „Lézer Joe”, akkor jók lennének. Hogy ez az „elengedés” mit jelent pontosan, nem könnyű rekonstruálni, de a beszélgetés idején az egyetemi modellváltás előtt voltak, amikor az egyetem kezelésében levő állami tulajdont (jelen esetben a földeket) átadták az egyetemi vagyonkezelő alapítványnak. Nagy arra utalhatott, hogy itt lehetőség van a trükközésre, mert ami földet „elengednek”, az nem kerül át az alapítványhoz. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy ez nem az „ő szintje”.
Nagy a bíróság előtt azt magyarázta, hogy ez a beszélgetés a feltételek jogszerű biztosításáról szólt. A bíró neki is szegezte a kérdést: akkor miért úgy fejezte ki magát, hogy
észrevétlenül húsz hektár csíphető le?
„Úgy észrevétlenül, hogy a nem használtakból, tehát ami nem tűnik fel az egyetemnek” – mondta az egykori állami vezető, aki szerint parlagon heverő földekről volt szó, amelyek megművelésére nem volt kapacitása az egyetemnek. „Az észrevétlenül azt jelenti, ami nem fáj az egyetemnek a továbbiakban sem” – tette hozzá. Azt is elmondta, hogy erről egyeztetett az egyetemi kuratórium tagjaival is, bár végül ez nem vezetett eredményre.
Kiderült az is, hogy a tárca vezetői tudtak Nagy János Taby-Agro Kft.-ben való érdekeltségéről. „Helyettes államtitkárként a birtokpolitikai tanácsnak is tagja voltam, és mind a birtokpolitikai tanács elnöke, mind a miniszter, valamint minden érintett tudott róla, hogy ennek a cégnek a tagja vagyok” – jelentette ki Nagy János.
– És ön nem tartja kifogásolhatónak, hogy egy olyan céget támogat hivatali hatáskörében eljárva, amelyben tízszázalékos tulajdonrésze van? – tette fel a kérdést az ügyész.
– Én nem mondtam, hogy a hivatali hatáskörömben eljárva tudom ezt a céget támogatni.
– Akkor milyen módon akarta a birtokpolitikai tanácsban a döntést befolyásolni?
– A birtokpolitikai tanácsban nem tudtam volna a döntést befolyásolni, a birtokpolitikai tanácsban egy dolgom lett volna, hogy elmondom azt, hogy ennek a cégnek a tagja vagyok – mondta Nagy János.
Hozzátette: hosszú távon nem szeretett volna helyettes államtitkárként az államigazgatásban dolgozni. A lehallgatott felvételeken ugyanis arról beszélt meglehetős lelkesedéssel a társának (miután felajánlották neki, hogy tíz százalékra emelik a tulajdoni hányadát), hogy „részt akar venni, támogatni, földdel, mindennel.” „A támogatásom arra vonatkozott volna, hogy amikor majd lehetőségem lesz rá, hogy nem állami szereplőként, hanem magánemberként támogassam, akkor tudom támogatni ezt a céget érdemben. Addig pedig érdemben nem tudok vele foglalkozni” – magyarázta most a tárgyaláson ellentmondva a korábbi állításainak.
A volt helyettes államtitkár ellen jelenleg három büntetőeljárás zajlik. Ebben a perben hivatali vesztegetés elfogadással vádolják, mivel tulajdonrészért cserébe felajánlotta segítségét a másodrendű vádlottnak, hogy segít neki pályázati pénzhez, földterülethez jutni. A másik büntetőperét a Székesfehérvári Törvényszéken tárgyalják, ott 2,2 milliárdos hűtlen kezeléssel vádolják. A harmadik ügy még nyomozati szakban van, ott pénzmosás gyanújával folyik az eljárás Nagy ténykedését vizsgálva.
