Akcióban a Szuhi

Kenesei István: Búcsú a minisztertől

Csák János a második Orbán-kormány megalakulásától számítva az ötödik – minek is nevezzük? kultusz- vagy inkább vegyesfelvágott-ügyi? – miniszter volt, aki a hol összevont, hol szétválasztott sokféle portfóliót szolgálta, amit a kormányfő éppen rátestált. Ha meggondoljuk, hogy a belügy-, a pénzügy- vagy a külügyminiszterhez képest milyen bizonytalan élete van egy ilyen változó nevű és feladatú tárca urának, tulajdonképpen nem is érthető, mi késztethet arra embereket, hogy elvállalják a posztot. Csák úgy gondolta, a Kulturális és Innovációs Minisztérium jól van összerakva: a kultúra, a felsőoktatás, a tudomány, az innováció, a családügy, a szakképzés összetartozik és erre emlékezetes tavalyi akadémiai beszédében „a jövő minisztériumaként” hivatkozott, a főnökének a miniszterek bemutatásakor elhangzott jellemzését megismételve. (Amivel persze csak az a gond, hogy lényegében minden tárca a jövővel foglalkozik, hacsak a kormány alá tartozó VERITAS történeti intézetből nem csinálnak egyszer minisztériumot.)

Csák kívülről jött, mind az államigazgatást, mind az előbb felsorolt területeket tekintve: üzletemberként, majd londoni nagykövetként a portfóliója iránt csak vonzalma lehetett, de rálátása nem, viszont volt személyisége, megjelenése és stílusa, ami üdítő változást jelentett, mind Kásler bumfordi szaktudományi kotnyeleskedéseivel, mind Palkovics bosszantóan, sőt minősíthetetlenül faragatlan viselkedésével szemben.¹ Jóllehet parlamenti bemutatkozásakor összekeverte, hogy az Odüsszeiában a szirének mellett elhajózva kinek a fülébe került a viasz², mindjárt megnyert magának több rektort, sőt az MTA elnökét is, hiszen, ellentétben elődjével, aki semmibe vette őket, az első hívásra leült velük tárgyalni, megadva nekik a hivatalukkal járó megbecsülést.

¹Minisztersége (valamint Covid és háború) előtti nézeteit ebből az interjúból lehet megismerni.

² HVG: A kultúráért lesz felelős, de az Odüsszeiára rosszul emlékszik Csák János

Gadó Gábor:: Beszervezési kísérlet

Vajon akkor követ el hibát egy civil szervezet, ha eleget tesz a hatalom, esetünkben a Szuverenitásvédelmi Hivatal („Hivatal”) megkeresésének, vagy inkább, ha ellenszegül a neki címzett, az alkotmányos jogokkal összeegyeztethetetlen előírásnak? A kérdés mielőbbi megválaszolását a Transparency International Magyarország („TI Magyarország”) és az Átlátszó.hu Közhasznú Nonprofit Kft. („Átlátszó”) ellen júniusban indított „egyedi – átfogó jellegű – vizsgálat” teszi szükségessé. A TI Magyarországnak és az Átlátszónak 30 napon belül döntenie kell arról, hogy az engedelmesek vagy az engedetlenek útját választják-e. Jogkövető szervezetként átadják-e a Lánczi Tamás vezette szervezetnek a kért adatokat vagy közlik a Hivatallal, hogy a felhívásnak – az Alaptörvény hatályos rendelkezéseire figyelemmel – nem tudnak eleget tenni.

Nem vitás, hogy az ügyben ez a legfontosabb kérdés.  Vállalja-e a két szervezet és nyomukban a később sorra kerülők a polgári engedetlenséget vagy tudomásul veszik, hogy működésükről, kapcsolataikról az állam gyakorlatilag korlátlan tájékoztatásra tart igényt. A TI Magyarország képviseletében nyilatkozó jogi igazgató a Népszavának arról beszélt, hogy a levél 62 pontjának zöme olyan adatok szolgáltatására vonatkozik, amelyeknek a megismerését a szervezet eddig is bárki számára elérhetővé tette. Ligeti Miklós megjegyezte:” Természetesen segíteni fogunk a hivatalnak eligazodni a honlapunkon, hogy hol, merre találják az adatokat”. (Lásd erről nepszava.hu/3240690.) A jogász azt sem hallgatta el, hogy a kérdések „(…) kisebbik része olyan, két magánszervezet között kötött szerződésekre, részletes pénzügyi adatokra vonatkozik, amelyekhez a hivatalnak a legnagyobb jóindulattal sincs köze, és még akkor sem lenne, ha nem tekintenénk a hivatalt teljességgel «illegitimnek»”.

Mellár Tamás: Gazdaságpolitikából elégtelen

Az oktatás és egészségügy lerontása azzal a következménnyel járt, hogy az orbáni gazdaságpolitika csapdahelyzetbe került. Mert mára már elég nyilvánvalóvá vált, hogy az eddig folytatott extenzív gazdasági növekedés nem tartható, hiszen elfogytak a bevonható anyagi-pénzügyi források és a munkaerő. Csak úgy lehetne újból dinamizálni a gazdaságot, ha áttérnénk az intenzív növekedési pályára, amely nem a tőke és a munka mennyiségének bővülésén alapul, hanem a termelési tényezők minőségének állandó javulásán, valamint az alkalmazott termelési technikák és technológiák javulásán, röviden az innováción. Ehhez azonban magasan kvalifikált munkaerőre, jó minőségű humántőkére van szükség. Orbánék viszont éppen azt a két szektort tették tönkre, amely ezt a feltételt tudná biztosítani. S ezzel a kör bezárult, az adott gazdaságpolitikai rendszer keretei között nincs lehetőség a váltásra, megújulásra. Tehát itt is indokolt az elégtelen osztályzat.

Váncsa István: Szegény Szuhi

Mindenki megnyugodhat, a Szuverenitásvédelmi Hivatal (a továbbiakban Szuhi) feladata magaslatán áll, ébersége egyetlen pillanatra se lankad, ha valahol léket gyanít a szuverenitáson, már kapja is elő a stoppolófáját, a helyszínre siet és a folytonossági hiányt legott felszámolja. Nem mellékesen a Szuhit is kormányzó urunk álmodta meg, ő hozta létre, tehát milyen lehet a Szuhi? Csakis tökéletes lehet, aki mást mond, az a szuverenitásunk ellen intéz támadást, ergo őrá is a Szuhi ökle fog lesújtani. Persze csak virtuálisan, minthogy a Szuhinak jogkörei valójában nem igazán vannak, dolga csupán annyi, amennyi az őrkatonáé volt ötven vagy akárhány évvel ezelőtt. Áll a vártán és a bóbiskoló madarakat artikulálatlan Állj, ki vagy! bömböléssel ébresztgeti. Merőben fölösleges, ám kétségkívül szép munka, bizonyára jól is fizetik, dolgozó népünk pedig nyugodtan hajthatja esténként álomra a fejét, amíg ő alszik, a Szuhi őrködik, aggodalomra vagy pláne pánikra semmi ok.

Hacsak nem vagyunk véletlenül a nemzetközi finánctőke zsoldjában álló bértollnokok, vagy magukat civilnek mondó különféle obskúrus nemzetközi szervezetek ügynökei, aminő például a Transparency International, mert ha igen, akkor a nevünk ki lesz írva a szégyentáblára és a továbbiakban az igaz magyar hazafiak megvetése leend az osztályrészünk. A Transparencyy International most mindenesetre nagyon megjárta, ugyanis a Szuhitól egy hatvankét kérdést tartalmazó űrlapot kapott, azt kell őnéki kitöltenie, ezt követően nyilván lehull a lepel és kibúvik a szög a zsákból, a magyar nép pedig rádöbben, hogy az ellenség keze betette a lábát, ideje a harci kürtjeinket megfújnunk. Hacsak korábban meg nem fújtuk őket, mert akkor immár harci kürtünk sincs, de sebaj, azt fújjuk meg, amit találunk, s a haza fényre derül. Egyébiránt a TI magyarországi jogi személyiségű társaság, nem pedig külföldről fenntartott szervezet, ami pedig a Szuhi kérdéseit illeti, azokra a válasz megtalálható a TI honlapján, bárki olvashatja.

Viszont az nem könnyű, pláne, ha diszlexiások vagyunk.