Szombat délelőtt több százan indultak el Mikepércsről Debrecenbe, hogy tiltakozzanak a település közelében épülő hatalmas akkumulátorgyár ellen. Egy kínai cég 3000 milliárd forintból Debrecen déli részén egy 220 hektáros területen tervezi a beruházást a kormány támogatásával. A Hvg.hu helyszíni beszámolója szerint az autósok dudaszóval biztatták a demonstrálókat, akik transzparenseket tartottak a magasba: „Soha nem lesz akku tárgya édes népünk szép hazája”, „Nem akarunk akkumulátorgyárat!”
A menet a kora délutáni órákban érkezett meg Debrecen főterére, a Kossuth térre, ahol több száz tüntető gyűlt össze. A Mérce élőben közvetítette az eseményt, az egyik mikepércsi felszólaló, a tüntetés szervezője, Gyöngy-Tóth Enikő arról beszélt, hogy a saját családjáért, és a környezet védelméért áll ki, amit az akkumulátorgyár fenyeget. Hangsúlyozta, hogy a megmozdulást aggódó helybéli anyukák egy csoportja szervezte, akik nem politikai megfontolásokból léptek, családjukon kívül más szervezet nem támogatja őket.
Nem szeretnénk akkumulátorgyárat
– mondta a hölgy, és ezt a tömeg is vele skandálta. Elkeseredve számolt be arról, hogy gyerekei nevelése helyett hónapok óta a gyár jár a fejében. „Mérgező, szivárog, robbanás, Göd”, és aztán jött a felismerés, hogy a zöld nem zöld, hanem fekete – mondta a nő elcsukló hangon, mert válaszokat, segítséget nem kaptak sehonnan.
Aztán úgy döntöttek, megmutatják azokat, akiket érint ez a beruházás, családokat, gyerekeket, mikepércsieket, debrecenieket. – Nem akarjuk – harsogta a tömeg. A szónok szerint a hatóságok hiába szajkózzák, hogy nem lesz baj, nem hisznek nekik, senki sem hisz senkinek. Arra kérte hallgatóságát, hogy most hagyják maguk mögött rossz tapasztalataikat, a csetepatékat, mert egy módon érhetnek célt, ha kitartóak és határozottak lesznek.
Védeni akarják azt, ami nekik a legfontosabb, családjukat, környezetüket, terveiket, a hazájukat, Mikepércset.
Nincsenek színek, nincsenek oldalak
– mondta. „Mindenkinek vannak emlékei, amit nem akar beszennyezni, de ha megépül ez a monstrum, akkor mi lesz ebből, mi marad? Lesz itt még búzamező, ahol arathatnak, iható víz, tavak, ahova horgászni járhatunk, erdő, ahol sétálhatunk? Mi lesz Debrecennel, ha elmennek innen az emberek” – kérdezte a főszervező. – Nehézfém, vegyszer, oldószer lesz – válaszolta meg saját magának.
Aztán feltette azt a kérdést is, hogy mi lesz ezzel az országgal, ha minden részén ilyen gyárakat építenek, és ezen üzemek kiszolgáló részlegeit. „Pusztaság lesz.” Arra kérte a döntéshozókat, akiknek ráhatásuk van erre az építkezésre, és erre a nemzetgazdasági stratégiára, hogy ők is vegyék észre, ezt pusztulást és pusztítást okoz.