Életfogytiglant kapott a dabasi nyugdíjast agyonverő ács

Életfogytig tartó fegyházra ítélte a Fővárosi Ítélőtábla azt a férfit, aki 2018 tavaszán halálra vert egy demens dabasi asszonyt azért, hogy pénzt szerezzen és kifizesse a tartozásait. S. Bálint legkorábban 30 év múlva bocsátható szabadon feltételesen. A férfival szemben 550 ezres vagyonelkobzást is elrendelt a táblabíróság.

S. Bálint albérletben élt a családjával Dabason. Több mint fél millió forint adósságot halmozott fel, ezért attól félt, hogy kirakják az élettársával az albérletből. A férfi jól ismerte az egyedül élő, 70 éves Erzsébetet, aki rendkívül takarékos életet élt. Másfél évvel ezelőtt elhatározta, hogy úgy oldja meg anyagi nehézségeit, hogy kirabolja.

A házban szembetalálkozott az asszonnyal, ököllel nekiesett és a fejét rugdosta, majd azt követelte tőle, árulja el, hol tartja a pénzét. Az összevert asszony végül elmondta, hogy a padláson lévő zsírosbödönben van a pénz. A férfi egy rádiózsinórral és egy dróttal megkötözte a nő kezét, magához vette a padláson talált másfél millió forintot, és hazament. Az idős asszony holttestére a sógora és annak felesége talált rá másnap a mosogató előtt.S. Bálint az asszonytól rabolt pénzből kifizette a tartozását, a fennmaradó 1 millió 140 ezer forintot azonban megtalálták nála a nyomozók. A bírósági vallomásában azt állította, hogy egy uzsorástól kérte kölcsön a pénzt, hogy el tudja jegyezni a párját. Azt bevallotta, hogy járt a házban és megkötözte a nőt, de azt végig tagadta, hogy megölte. A hazugságvizsgálaton viszont megbukott. S. Bálintot életfogytig tartó fegyházra ítélte a Budapest Környéki Törvényszék azzal, hogy legkorábban 30 év múlva bocsáthassák csak szabadon.

Kapcsolódó

„A párom kezét akartam megkérni a pénzből” – mondta a dabasi rablógyilkos

Az áldozat fiát nem lepte meg, hogy a gyerekkori barátja végzett az édesanyjával.

Az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette, az elkövető „minden rendelkezése” ellen, a védője pedig téves minősítés és enyhítés, valamint a lefoglalt pénzösszeg védence részére történő kiadása érdekében jelentett be fellebbezést. A fellebbviteli főügyészség azonban nem tartotta alaposnak a védelmi fellebbezések. s az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

Az ügyvéd elsősorban az elsőfokú ítélet megalapozatlanság miatti hatályon kívül helyezését, másodsorban rablás bűntettének vagy halált okozó testi sértésnek megállapítását kérte, mert álláspontja szerint nem volt kétséget kizáró módon megállapítható az ölési szándék.

S. Bálint a másodfokú eljárás során újabb bizonyítási indítványokat terjesztett elő, és az utolsó szó jogán is azt mondta, hogy nem akarta megölni a nőt. A tábla megalapozottnak találta a tényállást, mert álláspontjuk szerint az a bizonyítékok helyes és logikus értelmezésén alapul. S. Bálint szerint kevés volt a DNS minta a genetikai szakvéleményhez, ezzel szemben az ítélőtábla a törvényszék előtt lefolytatott genetikai szakértői bizonyítás eredményét elfogadta, ami ugyancsak a férfi bűnösségét igazolta.

A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem lehetett arra következtetni a védelmi hivatkozásokkal ellentétben, hogy kizárólag a vádlottra fókuszált volna a nyomozás, mint ahogy arra sem, hogy az áldozathoz más személy is bement volna a megkötözése után, aki megölte őt és elvitte a pénzét. A más általi elkövetés lehetősége tehát kétséget kizáró módon kizárható volt.

A másodfokú ítélet szóbeli indokolása során a tanács elnöke kiemelte, hogy S. Bálint elismerte jelenlétét a bűncselekmény helyszínén és semmilyen elfogadható magyarázatot nem adott arra, hogy mi másért volt jelen az asszony házában. A beteg asszony bántalmazásának tényét  pedig maga is elismerte.

Az asszony létfontosságú szerveit érő sérülések számából és erőbehatásából egyértelműen a támadó ölési szándékára lehetett következtetni, ezért a törvényszék helyesen minősítette emberölésnek a cselekményét. Figyelemmel arra, hogy a cselekmény három oknál fogva (nyereségvágy, különös kegyetlenség, idős személy sérelmére) is súlyosabban minősül, ezért a másodfokú bíróság nem látott lehetőséget enyhébb, határozott tartamú szabadságvesztés kiszabására.

Erre akkor lett volna lehetőség, ha a férfi szembefordult volna tettével és megbánást tanúsított volna. S. Bálint így legkorábban 30 év elteltével szabadulhat, amely nem jelent automatikus szabadítást, az a büntetés-végrehajtási bíró mérlegelésétől függ. Az elsőfokú bíróság ítélete csupán annyiban szorult módosításra, hogy vagyonelkobzást kellett elrendelni az asszonytól megszerzett és a lakbérhátralék kifizetésére átadott pénzösszegre.