Az egészségügy dolgozókat az erőforrások szűkössége kihívások, etikai dilemmák sorozata elé állítja egyébként is, a koronavírus-járvány idején pedig ezek a döntési helyzetek sokasodhatnak. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) Etikai Kollégiuma ezért kidolgozott egy dokumentumot, amely fő célja, hogy
a konszenzusos etikai irányelvek mellett meghozott döntésekkel életeket lehessen menteni, és a tiszta és egyértelmű elvekkel, gyakorlati útmutatásokkal csökkentse az egyes orvosokra háruló erkölcsi terheket.
A MOK fontos célja az is, hogy a társadalom lássa: széles körben elfogadott, tudományosan megalapozott etikai, szakmai szempontok mentén történik a betegek ellátása. Ez segíti, hogy az emberek bízzanak a kórházakban történő kríziskezelésekben.
A dokumentum követi a MOK mindenkor hatályos Etikai Kódexének alapelveit:
1. Az élet és az emberi méltóság tisztelete.
2. Mindig jót tenni a betegeknek és nem ártani.
3. Az egyenjogúság és kölcsönös bizalom az orvos-beteg
és az orvos-orvos kapcsolatban.
4. A beteg autonómiájának (önrendelkezésének) tisztelete.
5. Az igazságosság.
6. A betegek fokozott védelme.
A dokumentum etikai irányelveinek célja ugyanakkor jelentősen különbözik az orvosi etika hagyományos fókuszától, ami az egyes betegek jólétének előmozdítása. Mint írták, alkotmányos okokból emberéletet emberélettel összemérni nem lehet,
A COVID-19 terjedésének hatása még nem megjósolható, de az valószínű, hogy az egészségügyi infrastruktúra túlterhelését eredményező számú fertőzött lesz, ami szükségessé teszi a korlátozott számban rendelkezésre álló egészségügyi erőforrások, beavatkozási lehetőségek elosztását.
Amikor már nem lehet minden kritikus állapotú beteget intenzív osztályon elhelyezni, a katasztrófa-orvostanból ismert triázs rendszerhez hasonlóan kell a korlátozottan elérhető erőforrások elosztásáról dönteni.
A szükséges rangsor felállítása transzparens, orvosszakmailag és etikailag is jól megalapozott kritériumrendszert igényel, amely összhangban van a jogszabályi előírásokkal, különös tekintettel az egyenlő bánásmód követelményére.
Erőforrások szűkében azoknál a betegeknél mondanak le a kezelésről, akiknél nem látható, vagy nagyon alacsony a sikeres kezelés esélye. Elsődlegesen azok kapjanak sürgősségi, illetve intenzív terápiás ellátást, akik magasabb túlélési eséllyel bírnak, illetve általánosságban (és a továbbiakban is) jobb prognózisúak. A gyógykezelés sikerének valószínűségét minden egyes betegnél a lehető legnagyobb gondossággal kell felmérni.
A legtöbb embernek a legtöbb jót!
Nem lehet egyetlen adat, érték alapján eldönteni, hogy melyik páciensnek jusson a szűkös erőforrásokból. Az igazságos elosztáshoz összetett, többtényezős értékítélet szükséges, amelyet az adott helyzet és erőforrások függvényében kell alkalmazni. A MOK ajánlása szerint a legtöbb életet megmenteni elv.
A jogellenes diszkrimináció tilalmát figyelembe véve a gyógyulást követően még várható élettartam prioritásként nem vehető figyelembe, csak a gyógyulás, túlélés esélye játszhat szerepet. A lehető legtöbb életet kell megőrini. Az aktuálisan rendelkezésre álló erőforrások hiánya esetén is az összes intézkedésnek arra kell irányulnia, hogy a halálesetek számát minimalizálják. A legtöbb élet megmentéséhez priorizálni kell azokat a betegeket, akiknek kezeléssel van esélyük a túlélésre, azokkal a betegekkel szemben, akik kezelve sem valószínű, hogy túlélnek és azokkal
szemben is, akik kezelés nélkül is feltételezhetően rendbe jönnek.
A dokumentum külön kitér arra, hogy a kor önmagában nem lehet kritérium, ez kevesebbre értékelné az idősebbeket, mint a fiatalabbakat, sértve ezzel a hátrányos megkülönböztetés Alaptörvényben foglalt tilalmát. Ráadásul az életkor csak statisztikai átlagként jelzi a várható élettartamot, az egyéni tényezők (egészségi állapot, életmód) ezt érdemben módosítják. Az egészségügyi ellátásban az intenzív osztályos eszközök életmentő vagy életfenntartó kezelésre szolgálnak.
Célszerű azt a beteget előnyben részesíteni tehát, aki az intenzív terápia hatására nagyobb eséllyel élheti túl a betegséget, gyógyulhat ki abból ahhoz képest, akinek a kórállapota ezt kevésbé valószínűsíti. Nem a várhatóan még leélhető életévek képezhetik tehát a priorizálás alapját, hanem a túlélési esély.
Dr. Kincses Gyula szerint a dokumentum nemzetközi tapasztalatok alapján, a szakértők széles körének bevonásával készült. A munkában a MOK Etikai Kollégiuma, elnöksége, sürgősségi, intenzív terápiás, orvosetikai és jogi szakemberek, betegszervezetek és betegjogi szempontokat is képviselő szakértők mellett a két legnagyobb magyarországi történelmi egyház etikai szakemberei és tudósai is részt vettek. Az ajánlás további részletei itt.
Kiemelt kép: Marjai János/24.hu
