A napokban letartóztatták Sztojka Ivánt, a Cozma-ügy harmadrendű vádlottját, akit a veszprémi kézilabdás megölésében való részvételért 13 év szabadságvesztésre ítéltek, de jó magaviseletéért harmadolták a büntetését, és tavaly feltételesen szabadlábra helyezték. Annak fényében, hogy most ismét bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják – ezúttal bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett kerítéssel és kitartottsággal –, elhamarkodott döntésnek tűnik az azóta nevet változtató Sztojka tavalyi szabadlábra helyezése.
Helmeczy László ügyvéd szerint megelőzhető lett volna, hogy Sztojka ismét bűnügybe keveredjen, ha a parlament elfogadja – ellenzéki képviselők által egyéni indítványként benyújtott – korábbi törvénymódosítási javaslatát, amely szerint ki kellene zárni a feltételes szabadlábra helyezés kedvezményéből azokat az elítélteket, aki még nem fizették meg a számukra előírt, áldozataik megsegítését szolgáló kártérítést. Sztojka ugyanis még nem rendezte a számláját.
Helmeczy az elmúlt két évtizedben több olyan ügyet is elvállalt sértetti jogi képviselőként, amelyekben ugyan sikereket ért el a tárgyalóteremben, ám az ügyfeleinek megítélt pénz soha nem érkezett meg az áldozatok számlájára. Az ügyvéd hosszú évek óta próbálja felhívni a figyelmet arra, hogy Magyarországon súlyos problémák vannak a bűncselekmények áldozatainak járó kártérítésekkel. Létezik ugyan áldozatvédelmi törvény, amely rendelkezik arról, hogy jár nekik némi állami kárenyhítés, ám mértéke csekély, az érintettek kárának legfeljebb a töredékét fedezi, ráadásul úgynevezett sérelemdíjra – amit egykor nem vagyoni kártérítésnek hívtak – nem is ad lehetőséget.
Erre két út kínálkozik.
- Az egyik, hogy az áldozat már a büntetőeljárás keretein belül előterjeszti a kárigényét, ilyenkor a tettes elítélésével együtt a büntetőbíró megállapítja a fizetendő kártérítés mértékét is.
- Nagyobb az esély, ha az áldozat polgári perben követel kártérítést a jogerősen már elítélt tettestől. Az esetek többségében a bíróság meg is ítéli számára a vagyoni kártérítést és a sérelemdíjat.
Csakhogy az elkövetők a legritkább esetben fizetnek önként, általában végrehajtási eljárást kell indítani ellenük. Ez szinte reménytelen feladat, a tetteseknek – legalábbis papíron – többnyire semmilyen vagyonuk sincs, így behajthatatlan rajtuk a követelés.
Ha mégis van vagyonuk, és azt sikerült még időben zár alá venni, az áldozatoknak akkor sincs esélyük hozzájutni a követelésükhöz. Mások ugyanis megelőzik őket. Először is a magyar állam, mivel a jogerősen elítéltek vagyonából, rabkeresményéből elsőként a bűnügyi költségeket kell levonni. Ez az olyan bonyolult, több vádlottas bűntények esetében, mint Szögi Lajos, Marian Cozma vagy éppen a tiszalöki Kóka Jenő meggyilkolása, több tízmilliós, olykor százmilliós tétel. Így aztán nincs valós remény sem a Szögi családnak megítélt 46 millió forintos, sem a Cozma családnak járó 211 millió forintos kártérítés teljes behajtására.
A problémát egy egyszerű törvénymódosítással meg lehetne oldani: Helmeczy azt javasolja, hogy a sértettek kártérítési igénye előzze meg a bűnügyi költségeket, másrészt a behajthatatlannak bizonyuló követeléseket az állam – egy alap létrehozásával – vállalja át az elkövetőktől.
A megítélt kártérítés egy részének behajtására jelenleg csak akkor nyílik lehetőség, ha valamelyik fogvatartott perbe fogja a magyar államot az elviselhetetlen börtönkörülményekre hivatkozva, és kártérítést ítélnek meg a számára. Az olaszliszkai lincselők közül már ketten is kaptak ilyen jogcímen kártérítést, ám ehhez az összeghez nem juthattak hozzá, a végrehajtó ugyanis az igazságügyi tárca engedélyével a pénzt a Szögi családnak utalta át.
Helmeczyt felháborította, amikor tavaly feltételesen szabadlábra helyezték Sztojka Ivánt. Az intézkedésről döntő Szombathelyi Törvényszék akkor közleményt adott ki, amelyben azt írták: Sztojkának a börtönben
- nem volt fegyelmi fenyítése,
- fogva tartása alatt huszonötször részesült jutalomban,
- számos dicséretet kapott a tanulmányai és a munkavégzése miatt,
- így a magatartása kifogástalannak minősült.
Helmeczy szerint azonban nem lehet kifogástalan a magatartása annak, aki egy jogerős bírósági ítéletet nem hajt végre, azaz nem fizeti meg a kártérítést az áldozata családjának. Az ügyvéd szerint
Sztojka például a négy év kedvezményért cserébe talán mégiscsak összekaparta volna, például családi segítséggel, a Cozma családnak járó összeg rá eső részét.
Szabadlábra kerülés után ugyanis már nem túl bonyolult feladat egy bűnöző számára, hogy kibújjon a kártérítés-fizetési kötelezettsége alól. Helmeczy szerint elég arra ügyelnie, hogy ne legyen tulajdonos egy vállalkozásban, ne kerüljön a nevére vagyontárgy. Ha esetleg magas fizetést kapna valahonnan, akkor egy gyermektartás vagy szülőtartás vállalása is megelőzheti a kártérítést, sőt, a halála után az örökösén sem hajtható be semmi.
Kiemelt kép: Nagy Lajos / MTI
