Belföld

Trafikos mintára épít médiabirodalmat a Fidesz

Eddig jobbára az államosítást vagy a privatizáció előkészítését szolgálta, amikor a kormány nemzetstratégiai üggyé nyilvánított egy-egy cégügyletet. Az egy kézben lévő jobboldali sajtóbirodalom kialakításakor – a versenyhivatali vizsgálatot elkerülendő – mégis ezt az utat választotta a hatalom. Akár az ügy fontosságát, akár annak ingoványosságát jelzi a döntés, hasonló esetre, azaz hogy magáncégek ügyleteit minősítette kiemeltnek a kormány, alig volt példa.

Egész ágazatok államosítási, központosítási sorozata rajzolódik ki azokból a rendeletekből, amelyekkel a kormány egyes cégek bekebelezését nemzetstratégiailag kiemelt ügynek minősítette az elmúlt öt évben, kivonva őket a versenyhivatal piacvizsgálata alól. Ezzel az eszközzel beavatkozott a kormány az energetikába, a bankok, a tankönyvek vagy éppen a dohánykereskedelem piacába, legutóbb pedig a jobboldali médiaholding kialakításánál végezte el az utolsó simításokat.

Nemzetstratégiai jelentőségűvé tette a kormány a fideszes médiabirodalmat
Ezzel a kormánypárti sajtó összefonódását nem kell vizsgálnia sem a Médiatanácsnak, sem a Gazdasági Versenyhivatalnak.

Az eddigiektől annyiban eltér a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány és az annak ajándékozott óriási sajtóportfólió esete, hogy formálisan egy magánalapítványról van szó, amelybe formálisan ugyancsak magáncégeket gyűrnek bele, és ez az új, formálisan magánkonglomerátum érdemelte ki a nemzetstratégiai kiemelést, közérdekre – „a print médiakultúra megmentésére” – hivatkozva.

Az elmúlt öt évben 21 nemzetstratégiai kiemelés történt, és az eddigi ügyletekben jellemzően legalább az egyik szereplő állami volt.

Kevés kivétel azért akadt: nem volt vegytiszta eset Takarékbanké, ahol a privatizációs előkészületeket egyengette a kormányrendelet, és két magáncég volt a főszereplője a trafikellátás, vagyis a dohánynagykereskedelem Lázár János vezérletével lebonyolított monopolizálásának. 2015-ben gründolhatta a kiemelt üggyé nyilvánítás révén a BAT Pécsi Dohánygyár Kft. és a Tabán Trafik Zrt. az Országos Dohányellátó Kft.-t, amelyről nemrég írtuk meg, hogy 560 milliárd forintos forgalmon, a teljes magyar dohánypiac tetején trónol. Az említett két cég akkoriban a kiskereskedelmi piac harmadát birtokolta és egyedüli ajánlattevőként nyerte el a központi ellátásra szóló 20 éves koncessziót, vagyis jutott lényegében a nagykereskedelmi monopóliumhoz. (Az árut a gyártók közvetlenül a központi ellátónak adják el, és tőlük kell vásárolniuk a kiskereskedőknek.)

Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

A dohányellátót alapító cégek nem voltak híján politikai kapcsolatoknak, hiszen a Tabán Trafik a Miniszterelnökséget akkoriban vezető Lázár Jánoshoz közeliként elkönyvelt Continental-csoporthoz tartozott, a BAT felügyelőbizottságába pedig márciusban bekerült Lánczi Tamás, aki akkoriban lett Habony Árpád londoni cégének ügyvezetője, a legutóbbi időben pedig a Figyelő főszerkesztője. Talán ettől sem független, hogy az ügylet révén meghökkentő dolog vált közérdekké: a trafikok és így a dohányosok ellátásának biztonsága. A Tabán Trafik-BAT közös cégalapításának kitüntetett kezelését új munkahelyek teremtésével, valamint a koncessziós dohánykiskereskedelem-ellátási tevékenység megkezdésével és az ellátás biztonságával indokolta a kormányrendelet.

A munkahelyek megőrzése és az ellátásbiztonság más ügyekben is visszaköszönt hivatkozási alapként – a Liszkay Gábor irányításával és fideszes kurátorok felügyeletével formálódó médiabirodalom útjának egyengetésekor még ezek a szempontok sem kerültek elő.

Lánczi Tamáe
Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

Tarolás az energetikában rezsicsökkentés jeligére

Az energetikai ágazatot néhány év alatt nagyjából letarolta a Fidesz-kormány. Ennek során kiemelt ügylet volt a Fővárosi Gázművek állami kivásárlásának összes lépése, a többség megszerzése a fővárosi önkormányzattól, a kisebbségi pakett a német RWE-től, illetve a részesedések állami cégek közötti tologatása egészen az ENKSZ Első Nemzeti Közműszolgáltató Zrt.-ig. A lényegében versenytárs nélküli mamutba olvasztáskor a kiemelés indoklása ehhez képest „piaci alapokon megszervezett”, az ellátás biztonságát fokozó nemzeti közműszolgáltatási rendszert említi. Szóról szóra ugyanezek ismétlődnek az  EDF DÉMÁSZ Zrt. esetében, amelyet az ENKSZ aaz EDF International S.A.S.-tól vett meg, illetve amikor a NKM Nemzeti Közművek Zrt. bekebelezte az ÉGÁZ–DÉGÁZ Földgázelosztó Zrt.-t. Az MVM- Alpiq Csepel Kft. fúziója, azaz a csepeli erőmű svájci tulajdonostól történő megvételekor pedig az energiastratégiában megfogalmazottakra hivatkoztak, miszerint a fogyasztók megfizethető energiaellátásának biztosítása az állami szerepvállalás megerősítésével érhető el. Magyarul: a sok állami kivásárlás tulajdonképpen a rezsicsökkentés érdekében történt.

Bankszektor: állami visszavásárlás után jöhet a privatizáció

Ha nem is az energetikához fogható nagyságrendben, de a bankszektorban is végigvitték a miniszterelnök által beharangozott akaratot. Az MKB megvásárlásakor jelentette be Varga Mihály akkori nemzetgazdasági miniszter, hogy 50 százalék fölé nőtt a hazai bankok aránya, így a hitelezést biztonságosabban lehet növelni, ami a gazdaságra is kedvező hatással van.

Varga Mihály
Fotó:Koszticsák Szilárd / MTI

A pénzintézeteknél a kormányrendeletekbe foglalt kiemelések a majdani privatizáció előkészítő lépéseire szóltak. Így az MKB Bank Zrt. esetében, amikor az állam 55 millió euróért kivásárolta Bayerische Landesbanktól a részvényeket, és kormányrendelettel ágyaztak meg a Takarékbank privatizációjának is. Ezek később Mészáros Lőrinc felcsúti multimilliárdos közelében landoltak, a Budapest Bank Zrt. egyelőre még állami kézben pihen. A pénzügyi szektorban a különleges elbánást a  munkahelyek megőrzésével, a fontos fennálló szerződések fennmaradásának elősegítésével és a pénzügyi ellátás biztonságának fokozásával magyarázták. A Magyar Takarékszövetkezeti Bank esetében pedig a takarékszövetkezetek integrációjának felgyorsításakor a vidéki ellátásbiztonságot is előhozták.

Tankönyvkiadók pusztulása

Egész ágazatot sajátított ki lényegében az állam, amikor monopóliumává tette a tankönyvkiadást. A piac legyalulásából azon a ponton lett nemzetstratégiai ügy, amikor a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. megvette a két nagyágyút, a (valaha Nemzetinek hívott, majd kénytelenségből átnevezett) Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó Zrt.-t és az Apáczai Kiadó és Könyvterjesztő Kft.-t.  Elég különös volt a kiemelt kezelés indoklása ebben az esetben: a Fidesz-adminisztráció lényegében a saját maga alkotta törvénnyel magyarázta a tankönyvellátás központosítását. És ez csak előjáték volt a gazdasági társaságok teljes eltüntetésének: a két államosított kiadót az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet alá rendelték, majd jogutód nélkül megszüntették.

Fotó: Kovács Tamás / MTI

Metrót szerelni csakis állami cég képes

Nemcsak ágazatok felfalását célozva, hanem stratégiai fontosságúnak tekintett egyes cégek megvásárlása kapcsán is rendelkezett a kormány a kiemelt státuszról.  Például, amikor a Miniszterelnökség megvásárolta az uniós támogatások és pénzek útját  követő rendszert működtető Welt 2000 Kft.-t. Lényegében arra hivatkoztak, hogy csak állami kézben működhet megfelelően a rendszer, amely magánkézben összesen 14 ezer milliárd forintnyi támogatás útját követte, zűrök nélkül. A  nemzetstratégiai kiemeléskor a fejlesztéspolitikai célokat hozták elő, aminek megvalósítása „kizárólag ezen feladatok ellátásához nélkülözhetetlen informatikai rendszerek folyamatos és zavartalan működőképességének biztosításával érhető el”. Más kérdés, hogy a rendszer az állami bevásárlás után évekkel sem működött tökéletesen, alkalmanként akadályozva az uniós támogatások kifizetését is.

Másfajta informatikai akció volt a műsorszóró Antenna Hungária Zrt. kivásárlása, mint amely a közfeladatok ellátásához nélkülözhetetlen távközlési szolgáltatások megfelelő minőségi és biztonsági szintű ellátásához.

A munkahelymegőrzés és a hazai járműipar fejlesztése volt a hivatkozási alap akkor, amikor kiemelt státuszt kapott az ügylet, amelyben a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. visszavásárolta a Bombardier Transportation MÁV Hungary Kft. többségi üzletrészét a kanadai-német tulajtól. A társaság akkor már évek óta nem kapott jelentősebb megrendelést még 25,1 százalékos kisebbségi tulajdonosától, a MÁV-tól sem, kormányzatnak nagy tervei voltak a frissen államosított társasággal, arról volt szó, hogy részt vesz a budapesti 3-as metró szerelvényeinek felújításában.

Végül volt már indok ingatlan feletti kontroll megszerzése, például a  Foncière Polygone Hungária Kft. – ezzel a tulajdonában álló Hungexpo Budapesti Vásárváros – kivásárlásakor.

Versenyhivatali segédlet

A versenyhivatalnak a tisztességes piaci verseny felett kellene őrködnie, a vállalati felvásárlásokat, fúziókat megvizsgálni, milyen hatással lesznek a piacra, a versenytársakra és végső soron a fogyasztókra. Ehhez képest a Juhász Miklós vezette Gazdasági Versenyhivatal végigasszisztálta, ahogy a kormány rendeleti úton egymás után alakította ki a monopóliumokat a kiválasztott területeken. Mindez Koszorús László fideszes képviselő törvénymódosító javaslatával indult 2013 novemberében, ennek alapján a  kormány a vállalkozások összefonódását közérdekből – így különösen a  munkahelyek megőrzése, az ellátás biztonsága érdekében – nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítheti. Az ilyen összefonódáshoz nem kell a GVH engedélyét kérni. Ugyan ez a versenyhivatal hatáskörének erős megnyirbálását jelentette, ám a hivatal annak idején egyáltalán nem ágált, közölte, tudomásul vette, hogy adott ügyletek esetében a kormány a rendelettel meghatározott közérdekű célokat a versenypolitikai célok elé helyezheti. Az Európai Unió államaiban bevett gyakorlat, hogy a versenyhivatalok döntését a szaktárcák vezetői közérdekre hivatkozva felülbírálhatják – fejtette ki akkor a GVH elnöke közleményben. Arról nem szólt, hogy a fúziós vizsgálatokat ilyen esetekben is elvégzik, a piacra gyakorolt hatásokat is elemzik, és azok ismeretében döntenek.

Kiemelt kép: Orbán Viktor Facebook-oldala

Ajánlott videó

Olvasói sztorik