Mészáros Lőrinc, Matolcsy Ádám, Schmidt Mária, Habony Árpád, Győri Tibor és más jobboldali médiatulajdonosok egy nonprofit alapítványnak ajándékozzák lapjaikat, nem tulajdonolnak többé újságot, televíziót és rádiót.
Bár annak tűnhet, ez nem egy vicc kezdete, szerdán valóban ez történt, és a küszöbön lévő egység jeleként szó szerint ugyanezzel a felütéssel számolt be a Liszkay Gábor irányításával megalakuló nonprofit kormánypárti médiaholding létrejöttéről a Magyar Idők, az átmenetileg Mészáros Lőrinc tulajdonába került bulvárlap, a Bors, és a Habony Árpád-féle Lokál.
A hazai sajtótörténet fontos dátuma lesz tehát 2018. november 28-a, ezen a napon ugyanis
Már ha nem gondoljuk komolyan, hogy az említett oligarchákban és kormánypárti háttéremberekben – akikhez még a Hír Tv-t tulajdonló Nyerges Zsoltot is odavehetjük – épp egyszerre érett meg az elhatározás, hogy lemondanak az elmúlt években, sokszor egymással rivalizálva (de szinte minden esetben állami hirdetésekből és/vagy hitelek révén) felépített médiabirodalmukról. Ráadásul szinte leplezetlenül a Fidesz javára, hiszen az említett nonprofit alapítvány háromtagú kuratóriumában egy volt és egy jelenlegi kormánypárti képviselő is helyet kapott.
A totális központosítást mindössze két közleménnyel lezavarták. Ezek tartalma is arra utal, hogy az Orbán-kormány köré épített média tulajdonosai nem voltak valódi gazdái a mára jelentős túlsúlyban lévő jobboldali lapoknak, portáloknak, televízióknak és rádióknak. Hiszen akár milliárdos értékekről mondtak le önként, azonnal – és egyszerre.
Tegnap első lépésként Mészáros Lőrinc érdekeltsége jelentette, hogy megvásárolta
- Liszkay Gábortól a Magyar Idők kiadóját,
- Andy Vajnától, a kaszinóbizniszt uraló filmügyi kormánybiztostól a Lapcomot, amelyhez a Bors és két megyei lap is tartozik,
- a három megyei lapot kiadó Inform Médiát, amely eddig a Népszabadságot bezáró osztrák Heinrich Pecina érdekeltsége volt,
- valamint Puch László egykori MSZP pénztárnoktól a 60 ezres példányszámú Szabad Föld kiadóját.
Ezt egy másik közleményben köszönte meg a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány, amely egyúttal tudatta, hogy máris tíz kiadóvállalat csatlakozott az alapítványhoz, és továbbiak tettek felajánlást erre. A kétféle megfogalmazásnak pusztán azért van jelentősége, mert a konglomerátum nagysága miatt az igazán jelentős elérésű médiumok csatlakozását a Gazdasági Versenyhivatal is vizsgálni fogja. De mivel a GVH szó nélkül asszisztálta végig az elmúlt évek médiabeli átrendeződését, a Fidesz-közeli üzletemberek sorozatos tulajdonszerzését, ezt akár formaságnak is nevezhetjük. Az alapítvány része lehet tehát Mészáros Lőrinc kiadványain túl
- a nemrég ismét kormánypárti fennhatóság alá került Hír Tv,
- Simicska Lajos egykori műsorgyártó cége, a Hung-Ister Zrt.,
- A Schmidt Mária tulajdonában álló Figyelő című hetilap,
- Az Orbán Viktor informális tanácsadójához, Habony Árpádhoz tartozó Modern Media Group Zrt., a Lokál, a Lokál extra lapok, a lokal.hu és a 888.hu kiadója.
- Tombor András korábbi cége, a Mandiner Press Kft., a mandiner.hu hírportál kiadója.
- A New Wave Media Group, az Origo.hu kiadója, amely Matolcsy György jegybankelnök Ádám nevű fiáé,
- valamint Ómolnár Miklós cége, Ripost Média Kft., a Ripost bulvárlap, a Hello! magazin, a ripost.hu és a faktor.hu hírportálok kiadója.
Az új tulajdonos, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány kuratóriumának elnöke Varga István jogász, akit augusztus 20-án a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével tüntettek ki. Közéleti karrierjét MDF-es politikusként kezdte, hogy aztán a Fideszre váltson: 2014-ig volt országgyűlési képviselő. A kuratórium tagja Bajkai István fideszes parlamenti képviselő, aki Orbán Viktor és családja ügyvédjeként lett ismert, hogy aztán az Európai Unió százmilliárdos büntetést helyezzen kilátásba a mások mellett a Bajkai ügyvédi irodájával kötött külső tanácsadói szerződések miatt. A kuratórium harmadik tagja Szánthó Miklós, az Alapjokogért Központ igazgatója, a kormánypárti televíziók beszélőfejeinek egyike.
Arról a 444.hu írt először, még augusztusban, hogy egy központosított médiaholdingot hoz létre a kormányoldal, a 24.hu pedig szeptember végén számolt be a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány megalakulásáról, illetve arról, hogy a holding irányításában fontos szerep juthat Vaszily Miklósnak, az állami média akkor távozó vezetőjének, aki átmenetileg az Echo TV élére került.
A központosítás okát a 444 abban jelölte meg, hogy a politikai vezetés elégedetlen a külön-külön kézbe adott médiumok menedzselésével, azzal, hogy „egyes strómanok és kijelölt tulajdonosok sajátjuknak tekintik, és önkényesen hordják szét a rájuk bízott vagyont”. De nem kérdéses az sem, hogy egy kézben a médiumok politikai felügyelete, irányítása is egyszerűbbé válik.
Ez Liszkay Gábor feladata lesz, aki a döntő pillanatban bizonyította hűségét, amikor Orbánt választotta korábbi harcostársa, Simicska Lajos helyett 2015 februárjában, kettőjük káromkodástörténetileg is jelentős szakításakor. Ezzel együtt is kérdés, hogy a szeriőz lapoktól az útszéli hangnemű hecclapokig terjedő, elvileg egymással konkuráló rádiókat és televíziókat magában foglaló médiabirodalmat hogyan lehet egységgé szervezni. Noha a vezérfonal, a kormánypárti akarat közvetítése kétségkívül világos.
Az említésre méltó kormánypárti médiumok közül most csupán az Andy Vajna-féle TV2 maradt ki az összevonásból, vélhetően bonyolult jogi helyzete és megkötött szerződései okán. De minden bizonnyal a kereskedelmi csatorna és a Vajna-rádiók bevétele is csak idő kérdése. Így is egy kézbe kerül
- az összes megyei lap, márpedig e kiadványok még mindig bőven több mint 300 ezer példányban kelnek el,
- Magyarország egyik legolvasottabb hírportálja, az Origo.hu, amit naponta körülbelül 600 ezren látogatnak,
- a második legnagyobb bulvárlap, a Bors, amelynek példányszáma nagyjából 50 ezer, valamint az emellett elenyésző számban nyomott, de online százezres elérésű Ripost,
- az egyetlen nagy mennyiségben terjesztett ingyenes újság, a Lokál,
- két, pár tízezres nézettségű országos hírtelevízió, a Hír Tv és az Echo TV,
- több rádióállomás,
- az Átlátszó szerint összesen 476 médium.
És ez még nem feltétlenül a végállomás. Az alapítványt nyílt, azaz nem egy meghatározott, zárt kör hozta létre, megváltoztathatatlan összetételben, hanem eleve úgy alapították, hogy később csatlakozhassanak hozzá, így nyitva áll a vagyonukat az alapítványra testálók előtt. Meglehet, a kuratórium felállása sem végleges – bármennyire bizalmi emberek alkotják. A kurátorok megbízása egy évre, jövő augusztusig szól, és közülük egyedül Bajkai nevezhető fajsúlyos figurának (Orbánnal és Kövér Lászlóval való jó viszonya miatt).
Egy kapura játszanak
Azt nem tiltja semmi, hogy egy cég egy alapítványra testálja akár a teljes vagyonát. Az viszont példátlan, hogy tucatnyian dobják be a médiaportfóliójukat a közösbe. A versenyhivatal áldására ezzel együtt szükség lesz, és bár a résztvevők – az alapítvány közleménye alapján – kizártnak tartják, hogy akadályt gördítsenek az erők egyesítése elé, a 24.hu által megkérdezett versenyjogi szakértő szerint minden fronton aggályos ez a koncentráció,
Nemcsak akkor áll fenn ugyanis monopólium, ha egyetlen szereplő van a piacon, hanem akkor is, ha sok kicsivel szemben egy sokkal nagyobb uralja a terepet. Ez esetben pedig ez történik. A média speciális, a szakzsargonban kétoldalú piac, amelynél a koncentrációt a fogyasztók, azaz olvasók és a hirdetői piac oldaláról is értékelni kell. Márpedig a hirdetők számára egykapussá válik a rendszer, hiszen ha el akarnak jutni széles közönséghez, akkor az óriáskonglomerátumhoz kell fordulniuk. Ahhoz, amelyiknek meglesz a piaci ereje, hogy diktálja az árakat. Az olvasónak pedig tartalmilag nem lesz igazán választása, a legtöbb csapból ugyanaz fog folyni. Igaz, ez a médiahatóságot és a versenyhivatalt nem zavarta már akkor sem, amikor a megyei lapok egy kézbe kerültek.
A versenyjogi machináción túl más értelme is lehet az alapítványi megoldásnak. Ha például állami fennhatóság alá tolták volna be a médiacégeket, akkor az állami formációkra érvényes szabályokat kellene betartani, például a közzétételi kötelezettségeket. Így viszont, miközben a tulajdonos formálisan nem szól bele az alapítvány működésébe, sokkal szabadabban használja fel a cégek erőforrásait.
A döntés persze nyílt beismerése annak, hogy a különböző rendű és rangú oligarchákkal fémjelzett médiacégek nem váltották be a kormányzati reményeket. És a terveket legalább részlegesen ismerők abban is biztosak, hogy a koncentráció nem csak a tulajdonviszonyokra vonatkozik majd, hiszen most a párhuzamosan működtetett lapok, televíziók egymás elől halásszák el az olvasókat, nézőket, miközben egyaránt állami hirdetési pénzekből maradnak a felszínen.
