Minikonferenciát tartott ma az MSZP-ből még a Mesterházy-érában kiebrudalt nagy öregek alapította Deák Ferenc Kör; a szervezet éceszgéberei Lendvai Ildikó (mint ész) és Szekeres Imre (mint szervező).
“Van két fontos kérdésünk: milyen ma Magyarország, és milyen Magyarországot szeretnénk?” – ez a konferencia témája, a helyszín pedig az egykori ferencvárosi malom indusztriális hangulatú rendezvényterme.
Természetesen panelekre oszlott a találkozó, miként szokás ez minden komoly szellemi kempingezésen.
Az első etap: KÖZállapot panel
Az elemző Pulai András azt a közhelyet bontotta ki, hogy zsákutca a rendszerváltozás. Amire Lakner Zoltán politológus azt mondta, hogy tényleg zsákutca, majd azon szomorkodott, hogy a bal még addig sem jutott el, hogy tagjainak közös álmai, közös politikai céljai, pláne közös politikai cselekvése legyen.
A víziókat elő kell állítani –
ez a lakneri esszencia.
A vízió Pulai számára is hívószó.
Meló
Pulai olyasmit ért vízió alatt, mint amikor Orbán kitalálta, hogy állampolgárságot ád a határon túli magyaroknak, melózott rajta bő egy évtizedet, aztán egyszer csak megcsinálta. Értsd:
A munka a politikában sem spórolható meg.
Így foglalta össze a lényeget Pulai, miközben mi azt rögzítettük, hogy a közönség soraiban ülő aktív balos politikusok lejegyzetelik ezt az ordas közhelyet.
Szó esett a szegénységről, mellyel kapcsolatban Lakner azt a meglepő kijelentést tette, hogy a nyomor felszámolását tán nem is minden politikai erő akarja, következésképpen a balnak a korábbinál „sokkal tudatosabban egyenlőtlenségcsökkentő politikára kell berendezkedni”.
Lakner előhozta a választási matekot, konkrétan azt, hogy:
Soha többet nem lesz együtt a 2002-es vagy a 2006-os szavazótábor.
Amihez Pulai annyit tett hozzá, hogy – adatai szerint – az MSZP a lakótelepeken rengeteg szavazót veszített, a városközpontokban, „relatív polgári területeken” viszont nyert.
Szentek, őrültek
Ahogy illik, a közönség is hozzászólhatott a panelekhez.
Kovács László exkülügyminiszternek az egykori NDK kvázi többpártrendszere jutott eszébe Orbán Viktor centrális erőteréről, Komjáthi Imre edelényi elégedetlen éhségmenet-szervező pedig arról számol be, hogy vidéken „kőkemény feudális rendszer alakult ki”, a polgármesterek „kőkeményen kiskirályok”, a közmunkával fogják az embereket, és ebben a helyzetben a győzelemhez,
Szent őrültekre van szükség a szocialista pártban! Van még mit tenni, kedves elvtársak!
Komjáthi mellett az egészségügyes Kökény Mihályból is felbugyogott a munkásmozgalmi szókészlet:
A hálapénz miatt fortélyos félelem igazgat!
Így fogalmazott az egykor tárcafő politikus.
Lokális plafon
A verbalitás – hittük ekkor – Lázár András hozzászólónál ért kombatáns csúcsra. Lázár úgy vélte, csak „kataklizma” árán lehet kijutni az orbáni zsákutcából, de hogy a kataklizma konkrétan mit jelent, nem derült ki.
A reakciókra reagáló Pulai a forradalmi hangulatot érzékelve mutatott irányt a balnak:
A választók többsége nem racionális lény, érzelmekkel lehet megnyerni politikai vitákat, építeni kell az érzelmekre, ez politikai feladat.
Meglehet, igaz ez az állítás, de kimondva kicsit erős.
Lakner Zoltán árnyalta is a Lenin-kompatibilis képet:
Arra viszonylag nehéz rábeszélni egy politikai közösséget, hogy figyelj, legyenek már érzelmeid… A legfontosabb az, hogy egy újabb változás ne kataklizmában következzen be.
A második, a „KÖZgazdasági panel”-ben Márton Roland MSZP-alelnök onnan dobbantott, hogy a rendszerváltáskor remélt gazdasági felzárkózás nem következett be:
A bérek sehol sincsenek a nyugati jövedelmekhez képest.
Mózer Péter szociálpolitikus ezt azzal fejelte meg, hogy egyelőre semmi esély csökkenteni a távolságot, ráadásul működőképes szociálpolitika sincs menteni a leszakadókat.
Na most akkor emeljük a béreket vagy ellenkezőleg, csökkentsük, hogy jöjjenek ide a bérmunkaéhes multik?
Szörnyszülött kapitalizmus
Mózer Péter szerint bérben versenyezni értelmetlen olyan konkurensekkel, mint Kína, inkább „komoly pénzt kéne feccölni a humánerőforrásba”, a tudásalapú társadalomba.
Hogy mindezekkel szemben mi a valóság, arról a székesfehérvári Márton Roland beszélt.
Na, ez a pálya.
Mózer reakciója:
A kapitalizmus szörnyszülött.
De azért van némi remény, mert ezt a szörnyszülöttet a világháború utáni nyugat a jóléti államokkal úgy-ahogy megszelídítette.
És rögzítsünk valami fontosat: Bitó László (ki úgy általában majdnem Nobel-díjas professzor, itt sima hozzászóló) szerint az emberi méltóságot, a szolidaritást kell zászlajára írja a bal:
Az apátiát kell legyőzni, nem a szegénységet.
Gondolat, ravatal
És jött a a harmadik, a KÖZélet panel.
Új hang, kicsit több szenvedély –
a zárókerekasztalt mediáló Tüttő Katalin pártelnökségi tag vezette fel így a finiselő triót.
Az MSZP a harminc év alattiak számára láthatatlan. Te hogy vettél bennünket észre? –
kérdezte Tüttő a Független Diákparlament szóvivőjét, Kálovics Enikőt. Aki a következőképpen hálálta meg a vicces megszólítást:
Mennyi jó fej és karizmatikus ember van az MSZP-ben! Vajon miért nem ők vannak a frontvonalban?
Kálovics Enikőről megtudtuk, hogy a jövőben is nagyon szeretne közélettel foglalkozni, és azt is megtudtuk, hogy nem tetszik neki a macsó társadalom, melyben „a férfi mindig feljebb való, mint a nő”, meg azt is megtudtuk, hogy írt egy tanulmányt, melyben arra jutott, amíg ilyen kormánya van az országnak, mint a mostani, addig nem lesz több nő a politikában.
Idézünk tőle:
Ha mi fiatalok nem teszünk semmit, akkor ki fog? Nekünk kell kezünkbe venni a dolgokat.
Még egyet idézünk:
Jaj, istenem, annyi a gondolatom, hogy nem tudom összefoglalni.
Még szerencse, hogy a panelben szintén szerepet kapó Papp Réka Kinga közírónak is volt sok gondolata, ráadásul ő össze is foglalta ideáit, miután Tüttő Katalin kissé felelőtlenül kérdezte tőle, mit tanácsolna, ha őt kérnék fel a szocik Habonyának.
Papp Réka Kinga válasza:
Ne tessék kormányzásra készülni és ne tessék két évre tervezni, hanem nyolc meg tíz évre tessék tervezni! Mert egy balos párt hosszú távra tervez.
Papp Réka Kinga tudja, milyen a modern baloldal, sőt látott már “cikkfolyamot arról, mi a franc az a baloldal”, de azt…
…sokkal kevesebben olvasták el, mint hogy Habony Árpád mit csináljon a jó édes anyjával a ravatalon, nyilván.
Összemenstruált kamera
A három nő jól megértette egymást, egyedül azon különböztek össze kissé, hogy kell-e női kvóta a politikában. Kálovics Enikő szerint nem, Tüttő Kata szerint nagyon is igen, Papp Réka Kinga pedig ironikusan férfikvótát szeretne.
Az utolsó fél óra döntően Papp Réka Kingáé volt. A közíró részt vesz forgatásokon, egy a férfi-nő viszonyt illusztráló élménye ehhez kapcsolódik.
Dokumentumfilmes stábokban nem tudták elképzelni, egy nőnek ott mi keresnivalója, de két-három éven belül fordultak a nemi arányok, és végre a férfiak felfogták, hogy ha két nő van egy stábban vagy három, azok sem fogják összemenstruálni a kamerát, teleszülni az autót azonnal… Nem tudom, mitől lehet még félni, hogy körömlakkal kipingálják a visszapillantó tükröt vidéki forgatáson?
Papp Réka Kinga úgy látja, a munka világában a nők viszik a vállukon a projekteket, a férfiak meg kiállnak beszélni és fényezik magukat a nyilvánosság előtt.
Kislányok, kisfiúk
A panelszereplők alaposan körüljárták az azonos munkáért azonos bért kérdést. Kálovics Enikő azt fejtette ki, hogy a férfiak átpasszolják az otthoni, „nem fizetett munkát” (gyerekkel foglalkozás, házi munka) a nőkre. Papp Réka Kinga olvasatában ez úgy néz ki:
Papp Réka Kingának van egy kislánya, ennek kapcsán intézte a következő kérést, vagy inkább felszólítást a jelenlévőkhöz, s rajtuk keresztül a nyilvánossághoz:
Az óvodában, lécci, ne vegyétek ki a lányom kezéből a kisautót!
Papp Réka Kinga szerinte tréning kéne arra, ne fordulhasson elő, hogy a kisfiúk már az óvodában túlbeszéljék a kislányokat, mert ma az van, így Papp Réka Kinga, hogy amikor csendesen szól egy leány, a fiú, ha épp mondanivalója van, levegőnek nézi a gyöngébbik nemet, és így már csemetekorban rögzülnek a fals szerepek. Papp Réka Kinga szerint ha a pedagógusokat nem KDNP-s szövegekkel izélgetnék, hanem képeznék, segíthetnénk e méltatlan helyzeten.
Feminista szakáll – ezt az összefüggést tessék megjegyezni
Papp Réka Kinga gyakran találkozik szexizmussal, erre az alábbi történetet hallgathattuk meg.
Emlékszem, hogy néztek rám a férfiak, amikor kiderült, hogy videót vágok, meg kamerát kezelek, nézték, hogy hol hordom a szakállamat… Hogy egy nagyon primitív példával éljek: nem azért vagy intelligens, mert lefekszem veled, hanem azért fekszem le veled, mert intelligens vagy. Jó? Ezt az összefüggést tessék megjegyezni.
Papp Réka Kinga elmesélte, a Népszabadságban, gyakornokként kezdte újságírói karrierjét, és azzal szembesült, hogy a lapnál húsz-harmincezer forinttal kevesebbet keresnek a nők, mint a férfiak, ami „a főszerkesztőt nem érdekelte, mert ő négyszer annyit keresett”, de aztán szóltak annak a főszerkesztőnek, s orvoslódott a baj. Tanulság: szólni kell. Ahogy a pasik teszik.
A férfiaknak van szájuk, ezt folyamatosan érzékeljük, mert mindig a szavunkba vágnak.
És ezzel lényegében véget is ért a Deák Ferenc Kör kongresszusa.
