Alcsút, Felcsút, kisvasút, nagyvasút, ez itt a mikrofonpróba!

Minikonferenciát tartott ma az MSZP-ből még a Mesterházy-érában kiebrudalt nagy öregek alapította Deák Ferenc Kör; a szervezet éceszgéberei Lendvai Ildikó (mint ész) és Szekeres Imre (mint szervező).

Ha Sas József a meghívottak listájára került volna, azt mondaná, ez itt az elcsapott élcsapat, de persze nem került, ettől még, vagy tán pont ezért remekül szórakoztunk.

“Van két fontos kérdésünk: milyen ma Magyarország, és milyen Magyarországot szeretnénk?” – ez a konferencia témája, a helyszín pedig az egykori ferencvárosi malom indusztriális hangulatú rendezvényterme.

Természetesen panelekre oszlott a találkozó, miként szokás ez minden komoly szellemi kempingezésen.

Az első etap: KÖZállapot panel

Az elemző Pulai András azt a közhelyet bontotta ki, hogy zsákutca a rendszerváltozás. Amire Lakner Zoltán politológus azt mondta, hogy tényleg zsákutca, majd azon szomorkodott, hogy a bal még addig sem jutott el, hogy tagjainak közös álmai, közös politikai céljai, pláne közös politikai cselekvése legyen.

A víziókat elő kell állítani –

ez a lakneri esszencia.

A vízió Pulai számára is hívószó.

Az az önellentmondásnak tetsző idea jutott róla eszébe, hogy a szocik között sokkal több vízióképes politikust találni, mint azt a közvélemény gondolná, bár ezek a vízióképesek sem jeleskednek sem a víziók kitalálásában, sem azok felépítésében.

Meló

Pulai olyasmit ért vízió alatt, mint amikor Orbán kitalálta, hogy állampolgárságot ád a határon túli magyaroknak, melózott rajta bő egy évtizedet, aztán egyszer csak megcsinálta. Értsd:

A munka a politikában sem spórolható meg.

Így foglalta össze a lényeget Pulai, miközben mi azt rögzítettük, hogy a közönség soraiban ülő aktív balos politikusok lejegyzetelik ezt az ordas közhelyet.

Tetszik érteni? Azt jegyzetelik le, hogy melózni kell. Bár legalább jegyzetelnek.

Szó esett a szegénységről, mellyel kapcsolatban Lakner azt a meglepő kijelentést tette, hogy a nyomor felszámolását tán nem is minden politikai erő akarja, következésképpen a balnak a korábbinál „sokkal tudatosabban egyenlőtlenségcsökkentő politikára kell berendezkedni”.

Lakner előhozta a választási matekot, konkrétan azt, hogy:

Soha többet nem lesz együtt a 2002-es vagy a 2006-os szavazótábor.

Amihez Pulai annyit tett hozzá, hogy – adatai szerint – az MSZP a lakótelepeken rengeteg szavazót veszített, a városközpontokban, „relatív polgári területeken” viszont nyert.

Szentek, őrültek

Ahogy illik, a közönség is hozzászólhatott a panelekhez.

Kovács László exkülügyminiszternek az egykori NDK kvázi többpártrendszere jutott eszébe Orbán Viktor centrális erőteréről, Komjáthi Imre edelényi elégedetlen éhségmenet-szervező pedig arról számol be, hogy vidéken „kőkemény feudális rendszer alakult ki”, a polgármesterek „kőkeményen kiskirályok”, a közmunkával fogják az embereket, és ebben a helyzetben a győzelemhez,

Szent őrültekre van szükség a szocialista pártban! Van még mit tenni, kedves elvtársak!

Komjáthi mellett az egészségügyes Kökény Mihályból is felbugyogott a munkásmozgalmi szókészlet:

A hálapénz miatt fortélyos félelem igazgat!

Így fogalmazott az egykor tárcafő politikus.

Lokális plafon

A verbalitás – hittük ekkor – Lázár András hozzászólónál ért kombatáns csúcsra. Lázár úgy vélte, csak „kataklizma” árán lehet kijutni az orbáni zsákutcából, de hogy a kataklizma konkrétan mit jelent, nem derült ki.

A tekintet csillogása alapján mi az Auróra bevetését, legalábbis annak határozott igényét vizionáltuk.

A reakciókra reagáló Pulai a forradalmi hangulatot érzékelve mutatott irányt a balnak:

A választók többsége nem racionális lény, érzelmekkel lehet megnyerni politikai vitákat, építeni kell az érzelmekre, ez politikai feladat.

Meglehet, igaz ez az állítás, de kimondva kicsit erős.

Lakner Zoltán árnyalta is a Lenin-kompatibilis képet:

Arra viszonylag nehéz rábeszélni egy politikai közösséget, hogy figyelj, legyenek már érzelmeid… A legfontosabb az, hogy egy újabb változás ne kataklizmában következzen be.

A második, a „KÖZgazdasági panel”-ben Márton Roland MSZP-alelnök onnan dobbantott, hogy a rendszerváltáskor remélt gazdasági felzárkózás nem következett be:

A bérek sehol sincsenek a nyugati jövedelmekhez képest.

Mózer Péter szociálpolitikus ezt azzal fejelte meg, hogy egyelőre semmi esély csökkenteni a távolságot, ráadásul működőképes szociálpolitika sincs menteni a leszakadókat.

Andor László volt uniós biztos szerint 1996-tól ugyan akadt tíz jó, felzárkózó, dagadó GDP-t hozó éve a magyar gazdaságnak, csakhogy a bér ebben az időszakban sem nőtt, amitől az ország ugyan versenyképesebb lett, ám az életszínvonal stagnált.

Na most akkor emeljük a béreket vagy ellenkezőleg, csökkentsük, hogy jöjjenek ide a bérmunkaéhes multik?

Szörnyszülött kapitalizmus

Mózer Péter szerint bérben versenyezni értelmetlen olyan konkurensekkel, mint Kína, inkább „komoly pénzt kéne feccölni a humánerőforrásba”, a tudásalapú társadalomba.

Hogy mindezekkel szemben mi a valóság, arról a székesfehérvári Márton Roland beszélt.

A politikus a minap saját városában ült be egy konferenciára. A “teljes fehérvári burzsoázia” jelenlétében valaki arról számolt be, hogy Kínában az elmúlt fél évtizedben négyszázötven százalékkal nőttek a bérek, mire a Videoton ott ülő egyik vezetője lelkendezni kezdett: ha ez így megy tovább, a kelet bér terén megelőzi Magyarországot, ami megrendeléseket fialhat egyebek mellett a Videotonnak.

Na, ez a pálya.

Mózer reakciója:

A kapitalizmus szörnyszülött.

De azért van némi remény, mert ezt a szörnyszülöttet a világháború utáni nyugat a jóléti államokkal úgy-ahogy megszelídítette.

És rögzítsünk valami fontosat: Bitó László (ki úgy általában majdnem Nobel-díjas professzor, itt sima hozzászóló) szerint az emberi méltóságot, a szolidaritást kell zászlajára írja a bal:

Az apátiát kell legyőzni, nem a szegénységet.

Gondolat, ravatal

És jött a a harmadik, a KÖZélet panel.

Új hang, kicsit több szenvedély –

a zárókerekasztalt mediáló Tüttő Katalin pártelnökségi tag vezette fel így a finiselő triót.

Az MSZP a harminc év alattiak számára láthatatlan. Te hogy vettél bennünket észre? –

kérdezte Tüttő a Független Diákparlament szóvivőjét, Kálovics Enikőt. Aki a következőképpen hálálta meg a vicces megszólítást:

Mennyi jó fej és karizmatikus ember van az MSZP-ben! Vajon miért nem ők vannak a frontvonalban?

Kálovics Enikőről megtudtuk, hogy a jövőben is nagyon szeretne közélettel foglalkozni, és azt is megtudtuk, hogy nem tetszik neki a macsó társadalom, melyben „a férfi mindig feljebb való, mint a nő”, meg azt is megtudtuk, hogy írt egy tanulmányt, melyben arra jutott, amíg ilyen kormánya van az országnak, mint a mostani, addig nem lesz több nő a politikában.

Idézünk tőle:

Ha mi fiatalok nem teszünk semmit, akkor ki fog? Nekünk kell kezünkbe venni a dolgokat.

Még egyet idézünk:

Jaj, istenem, annyi a gondolatom, hogy nem tudom összefoglalni.

Még szerencse, hogy a panelben szintén szerepet kapó Papp Réka Kinga közírónak is volt sok gondolata, ráadásul ő össze is foglalta ideáit, miután Tüttő Katalin kissé felelőtlenül kérdezte tőle, mit tanácsolna, ha őt kérnék fel a szocik Habonyának.

Papp Réka Kinga válasza:

Ne tessék kormányzásra készülni és ne tessék két évre tervezni, hanem nyolc meg tíz évre tessék tervezni! Mert egy balos párt hosszú távra tervez.

Papp Réka Kinga tudja, milyen a modern baloldal, sőt látott már “cikkfolyamot arról, mi a franc az a baloldal”, de azt…

…sokkal kevesebben olvasták el, mint hogy Habony Árpád mit csináljon a jó édes anyjával a ravatalon, nyilván.

Összemenstruált kamera

A három nő jól megértette egymást, egyedül azon különböztek össze kissé, hogy kell-e női kvóta a politikában. Kálovics Enikő szerint nem, Tüttő Kata szerint nagyon is igen, Papp Réka Kinga pedig ironikusan férfikvótát szeretne.

Az utolsó fél óra döntően Papp Réka Kingáé volt. A közíró részt vesz forgatásokon, egy a férfi-nő viszonyt illusztráló élménye ehhez kapcsolódik.

Dokumentumfilmes stábokban nem tudták elképzelni, egy nőnek ott mi keresnivalója, de két-három éven belül fordultak a nemi arányok, és végre a férfiak felfogták, hogy ha két nő van egy stábban vagy három, azok sem fogják összemenstruálni a kamerát, teleszülni az autót azonnal… Nem tudom, mitől lehet még félni, hogy körömlakkal kipingálják a visszapillantó tükröt vidéki forgatáson?

Papp Réka Kinga úgy látja, a munka világában a nők viszik a vállukon a projekteket, a férfiak meg kiállnak beszélni és fényezik magukat a nyilvánosság előtt.

Kislányok, kisfiúk

A panelszereplők alaposan körüljárták az azonos munkáért azonos bért kérdést. Kálovics Enikő azt fejtette ki, hogy a férfiak átpasszolják az otthoni, „nem fizetett munkát” (gyerekkel foglalkozás, házi munka) a nőkre. Papp Réka Kinga olvasatában ez úgy néz ki:

apa nem mosogat, hanem megveszi a mosogatógépet, de nem megy tovább a pelenkázóig, ezzel, vagyis pénzzel, ráadásul a közös családi pénzzel váltja ki az otthoni munkát.

Papp Réka Kingának van egy kislánya, ennek kapcsán intézte a következő kérést, vagy inkább felszólítást a jelenlévőkhöz, s rajtuk keresztül a nyilvánossághoz:

Az óvodában, lécci, ne vegyétek ki a lányom kezéből a kisautót!

Papp Réka Kinga szerinte tréning kéne arra, ne fordulhasson elő, hogy a kisfiúk már az óvodában túlbeszéljék a kislányokat, mert ma az van, így Papp Réka Kinga, hogy amikor csendesen szól egy leány, a fiú, ha épp mondanivalója van, levegőnek nézi a gyöngébbik nemet, és így már csemetekorban rögzülnek a fals szerepek. Papp Réka Kinga szerint ha a pedagógusokat nem KDNP-s szövegekkel izélgetnék, hanem képeznék, segíthetnénk e méltatlan helyzeten.

Feminista szakáll – ezt az összefüggést tessék megjegyezni

Papp Réka Kinga gyakran találkozik szexizmussal, erre az alábbi történetet hallgathattuk meg.

Emlékszem, hogy néztek rám a férfiak, amikor kiderült, hogy videót vágok, meg kamerát kezelek, nézték, hogy hol hordom a szakállamat… Hogy egy nagyon primitív példával éljek: nem azért vagy intelligens, mert lefekszem veled, hanem azért fekszem le veled, mert intelligens vagy. Jó? Ezt az összefüggést tessék megjegyezni.

Papp Réka Kinga elmesélte, a Népszabadságban, gyakornokként kezdte újságírói karrierjét, és azzal szembesült, hogy a lapnál húsz-harmincezer forinttal kevesebbet keresnek a nők, mint a férfiak, ami „a főszerkesztőt nem érdekelte, mert ő négyszer annyit keresett”, de aztán szóltak annak a főszerkesztőnek, s orvoslódott a baj. Tanulság: szólni kell. Ahogy a pasik teszik.

A férfiaknak van szájuk, ezt folyamatosan érzékeljük, mert mindig a szavunkba vágnak.

És ezzel lényegében véget is ért a Deák Ferenc Kör kongresszusa.