Kedves olvasók, ismerjék meg az embert, aki megjósolta az őszödi beszédet, vagyis annak kiszivárgását és következményeit. Szentmihályi Szabó Péternek hívják. Nem véletlenül ismerős önöknek a neve: író, költő, harmincegy éve József Attila-díjat is kapott. Nem? Sci-fi regényeket is írt. Semmi? Volt MIÉP-jelölt, publikál a Demokratában, a Magyar Fórumban, fel-feltűnik az Echo TV-ben, rovata van a Hírlapban. Így sem? A nyáron felkérték, hogy legyen olasz nagykövet. Végül nem lett az. Na, így már megvan, ugye?
A fenti hír egyrészt az idei év talán legviccesebb politikai sztorija volt, másrészt elég rémisztő betekintést nyújtott abba, hogy zajlanak a kormány közelében a személyi döntések. Szentmihályit minden olasztudás híján kérték fel, ki tudja, miért és kinek a kezdeményezésére; a fenti rezümé mindenesetre nem éppen azt sugallja, hogy a művész úr bármikor könnyen berendezkedik a nemzetközi kapcsolatok építésébe. Végül visszadobta a felkérést, bár hangsúlyozta, hogy az antiszemita megnyilvánulásait és az egykori kommunista kötődését hangsúlyozó vádak alaptalan rágalmak. Van egyébként egy hetvenes években íródott, tehát teljesen komoly Nyers fohász a kommunizmushoz című verse, ami így kezdődik: Hol késel, kommunizmus, / boldogságom, tiszta szerelmem?
Ami biztos: Szentmihályinak most kötete jelent meg, állami hátszéllel, a Zrínyi Kiadó gondozásában, bolti ára tízezer forint. ; a bemutatón Hende Csaba honvédelmi miniszter méltatta a kettős állampolgárságért folytatott harcban igaz bajtársként helyt álló költőt, akinek munkásságát Petőfivel, Arannyal említette egy lapon. (Azt megjegyezte ugyan, hogy sok mindenben nem értenek egyet, de hát így szép a világ.) A megmondtam előre című gyűjteményes kötet versei általában könnyen érthetők, legalábbis sokkal könnyebben, mint ismert kortársaié; a kibontakozó költői én megérne egy külön menetet. Most csak egyet emelnénk ki, a Pojácák és piócák címűt, ami így szól:
Ezek a pojácák már nem érdekelnek,
nekik már leáldozott.
A főbohóc is nemsokára elmegy,
Csak bucskázik még egy nagyot.
Ezek a piócák szép lassan lehullnak,
vérünkön hízva, részegen?
akkor értjük majd igazán a múltat,
ha nem ül nyakunkon a jelen.
Pojácák és piócák nélkül,
kifosztva bár, de szabadon,
Istenem, csak ezt add reményül,
Jöjj, gyönyörű forradalom!
Nem technikája, vagy gondolatisága miatt közöltük le a rendkívül szájbarágós művet, hanem a dátum okán, ami a kötet szerint 2006. szeptember 14. Tehát Három nappal azelőtt született, hogy minden híradó az őszödi beszédről szólt volna és hetekkel azelőtt, hogy a Hír TV riportere leforradalmározta volna az utcán őrjöngő tömeget. Jó, azt sejtettük, hogy a főbohóc nem az akkor ellenzéki vezér Orbán Viktor, de ez így akkor is, izé, tanulságos, vagy valami olyasmi, hiszen nem tudjuk, mi a tanulság, de azért olvassuk el ennek ismeretében még egyszer a verset, gyártsunk összeesküvés-elméletet, vagy csak emeljük meg kalapunk a nemzeti váteszköltő előtt.
