Múlt ősz óta külön kormányhivatal foglalkozik a hajléktalankodás miatt megbüntetett hajléktalanokkal. Hajléktalankodás alatt természetesen a „közterületen történő életvitelszerű tartózkodást” értjük (ízlelgessük egy kicsit az empatikus, életszagú megfogalmazást!), illetve annak be nem fejezését. Ha ugyanis egy rendőr szabálysértést tapasztal, először felszólítja az illetőt, hogy gyorsan hagyja abba az utcán élést. Ha ennek a szabálysértő nem tesz eleget, azaz nem siet a padról, aluljáróból, parkból stb. a legközelebbi hajléktalanszállóra és illeszkedik be gyorsan a többségi társadalomba, a közeg fogja és meg sem áll vele addig a bizonyos kormányhivatalig. Itt egy hivatalnok eldönti, hogy a renitens megússza-e egy figyelmeztetéssel, vagy megy közmunkára. Ki nem találnák, hol van az a hivatal.
Természetesen a Budaörsi út fölött, egy kis mellékutcában, Újbuda külvárosában. Így néz ki:
Itt található az elhagyatott Márton Áron Kollégium, amelynek épületében a Fővárosi Kormányhivatal és a Máltai Szeretet Szolgálat (nekik kötelességük gondoskodni a budai utcán élőkről), illetve pár hete már a főváros szállót működtet. A szállót egyébként többek közt azért hozták létre, hogy lehessen benne kormányhivatal is, hiszen azt egy ilyen intézményben kell kialakítani, de az ezért felelős Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) szerint a már régebben működő szállók erre alkalmatlanok voltak. A számtalan felmerülő kérdést az Origónak azzal hárította az akkor induló szabálysértési iroda, hogy ez nem az ő hatáskörük: „hangsúlyozzuk, hogy a hajléktalan-ellátás és koncepciójának kidolgozása, az ellátási formák kialakítása a kormányhivatalon túlmutató feladat”. Nem túl nagy a forgalom: februári adat szerint 15 embert állítottak itt elő.
Ha „feldolgozták” a hajléktalant, maradhat, vagy mehet a dolgára, ám a külvárosban, éjjel utóbbi nem könnyű feladat. Ha maradnak, várják őket a szálló matracai, itt este és reggel hét között pihenhetnek. Ez egyébként hivatalosan krízisszálló – a hajléktalanszálló fogalmát ugyanis nem ismeri a magyar jogrend, annak ellenére, hogy az utcán élőknek tavaly tél óta már az alaptörvény szerint is ott a helyük.
A hivatal előtt demonstrál A Város Mindenkié csoport
Van tehát a fővárosban és a megyeszékhelyeken egy-egy 0-24-ben működő, kifejezetten a hajléktalanok előállítására fenntartott iroda, hivatalnokokkal, informatikai rendszerrel. Ehhez mindenhol szállót kell biztosítani. A BRFK pedig külön rendőri csoportot hozott létre azért, hogy legyen 16 ember, aki szakszerűen eljárás alá tudja vonni a közterületen életvitelszerűen tartózkodókat. A Város Mindenkié csoport most kiszámolta, mennyibe kerül nekünk mindez. Nézzük csak az idei tervezett számokat: a kormányhivatalokra 227 milliót különítettek el, csak a budapesti krízisszállás éves büdzséje hatmillió, a rendőri csoport éves költsége pedig 32 és fél millió. Azaz idén több mint negyedmilliárd megy el arra, hogy az utcán élők ellen eljárásokat folytassanak.
A csoport kiszámolta azt is, ebből hány hajléktalannak segíthetnének. A számot nem közöljük, akit érdekel, matekozzon egy kicsit, például 50 ezer per hó lakhatási vagy egyéb költséggel számolva. Ez egy utcán élőnek hatalmas pénz.
