A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány szakmai műhelyében – a Magyar Pedagógiai Társaság közreműködésével – elkészült a magyar oktatásügy Fehér Könyve. A dokumentumot hétfőn konferencián mutatták be kidolgozói és a megrendelő, Bajnai Gordon. A rendezvényen részt vett az összes demokratikus ellenzéki párt képviselője, akik egyöntetűen állították, az oktatásban alig van különbség az elképzeléseik között. Az biztos tehát, hogy nem ez a terület lesz az ellenzéki összefogás gátja.
Mint már jeleztük, a konferencián Bajnai Gordon a beszédét a hétfőn kezdődött érettségire reagálva kezdte. Elárulta, hogy szerinte az irodalomtételekben nincs semmiféle „hátsó üzenet”, hogy mégis sokan összeesküvést keresnek, az leginkább az ország idegállapotát jelzi. Elárulta, ő speciel Berzsenyi és Vörösmarty Napóleon-verseinek összehasonlítását választotta volna. Nyilván ebben sincs semmi üzenet.
A felvezető végül is frappáns volt, amit rögtön átkötött arra, hogy szerinte az oktatásügy nemzetstratégiai kérdés, amit nem lehet pillanatnyi költségvetési megfontolások szerint rángatni. Ezzel egyet lehet érteni, halkan megjegyezve, hogy ellenzékben mindenki ilyesmiket állít, míg kormányon a tettek sohasem követik a kinyilatkoztatásokat.
Bajnai Gordon
Fotó: Kummer János
Hoffmann copy+paste
Az ellenzéki oktatáspolitikának – hangsúlyozottan nem lezárt – alapdokumentumának lehet tehát tekinteni a bemutatott Fehér Könyvet. Bajnai Gordon a kötet bemutatásakor a politikai szlogenekkel sem spórolt: „Az oktatás a nemzet és a család boldogulásának alapja, nem költségvetési kérdés, nem szűk szakmai csapat kísérleti terepe és nem is a politikusok homokozója” – mondta egy helyütt. Ilyet is hallottunk már – bármelyik politikai oldalról. Mint ahogy az sem volt új, hogy a legfontosabb a pedagógusok megbecsülése, szakmai presztízsük növelése. Ez a szakasz egy az egyben lehetett volna “copy+paste” bármely Hoffmann Rózsa-beszédből is.
A baj az, hogy utóbbinál a tettek hiányoznak ahhoz, hogy elhiggyük neki a nagy pedagógusbarátságot, Bajnaiéknál pedig a döntési pozíció, továbbá a néhány évvel ezelőtti tapasztalat. A politikusokkal szembeni bizalmatlanságot egyébként el is ismerte az E2014-vezér, de ezt azzal oldotta fel, hogy a Fehér Könyv szerzői szakmai konszenzust kereső civilek, oktatási szakemberek, a tudomány emberei, és kevéssé politikusok. Ez, mondjuk, egy jó pont oda. (Főleg az elhíresült orbáni mondat után, amelyben a jelenlegi miniszterelnök a Fidesz fő oktatáspolitikusa, Pokorni Zoltán adatokkal bizonyított állításait úgy intette le, hogy „nem érdekelnek a számaid Zolikám, én máshogy látom a világot!”)
Szolgálja-e a nemzet érdekét?
Hallottuk azt is, hogy „olyan Magyarországot akarunk, ahol mindenki, aki tanul, jó minőségben élhet, és mindenki tanulhat, aki akar – senki sincs kizárva a tudáshoz való hozzáférésből, se származása, se vagyoni helyzete miatt.” Szlogen szintjén itt sincs nagy különbség a kormány elképzelései és a Bajnai-beszéd között.
Az orbáni oktatáspolitikát „költői kérdésekkel” kritizálta az amúgy összeszedetten beszélő, papírjába alig-alig pislantó Bajnai. Olyanokkal, hogy „Szolgálja-e a nemzet érdekét a lecsökkentett tankötelezettségi korhatár?” vagy „Szolgálja-e a nemzet érdekét, hogy lebutították a szakképzést, ami így egyszer használatos szakmunkásokat termel ki?” stb. Az orbáni „munkaalapú társadalom”-kitétellel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy valóban a munkára kell építeni a gazdaságot, de a munkához képzettség kell, a képzettséghez pedig jó oktatás.
Megállapította azt is, hogy a távol-keleti gazdaságok olcsó munkaerővel való „nyomulása” elől az európai országok egy része úgy „menekül”, hogy átáll tudásalapú (a képzett emberfőkre építő) gazdaságra, míg más országok a még olcsóbb (és képzetlenebb) munkaerő kitermelésével próbálnak válaszolni e kihívásra. Ez utóbbi Bajnai szerint csapda. Szerinte mostanában dől el, hogy Magyarország melyik utat választja. Ő mindenesetre (naná!) az előbbit ígéri, ha bizalmat kap. Ez már kampányszerű kiszólás volt, amelyet a beszéd mélypontja követett: „Az ország csáklyáját a tudás hajójába kell akasztani.” Mi kérünk elnézést.
Kötelező megtalálni
Viszont ezután végre jöttek a konkrétumok, egyfajta vállalások is. Itt kezdett érdekessé válni a beszéd. Megtudtuk, hogy ha az Együtt-PM Szövetség (illetve a demokratikus ellenzéki erők összefogása) döntési helyzetbe kerül, a felsőoktatásra újra a GDP 1 százalékát fogja költeni. Igaz, itt arról is szó volt, hogy ehhez újra beindítják a gazdaság motorját, s a többletforrások jelentős részét fordítják majd az oktatásra. (Ez halványan Matolcsy szellemét idézte, valljuk meg, aki szerint akkor lesz meg a pedagógus-életpálya béremelése, ha azt a gazdasági mutatók engedik.)
S, ha már itt tartunk: „A közoktatásban dolgozók teljesítményükhöz igazodóan béremelést kapnak, támogatjuk a pályakezdő pedagógusokat és valódi életpályamodellt vezetünk be. Visszaadjuk a munkalehetőséget a tapasztalt pedagógusoknak” – hangzott el. Később egy szám is előkerül: legalább 15 százalékos lenne az a béremelés, illetve egy olyan mondat, hogy a diplomások átlagbérének jelenlegi 57 százalékáról a 77 százalékára emelnék a tanárok fizetését. Hogy miből? „A forrásokat kötelező megtalálni!”
„Biztosítjuk, hogy a közoktatásban minden gyerek elsajátíthassa a számolási, szövegértési, informatikai ismereteket és az angol nyelvet – anélkül, hogy szüleiknek drága különórákat kellene fizetniük.” Az iskolafenntartást az állami vízfej (Klebelsberg Iskolafenntartó Központ) helyett a járási központokhoz delegálnák. Tíz év múlva a magyar iskoláknak a használható tudást tekintve nagyjából mindenütt ugyanolyan minőségű képzést kellene nyújtania minden gyereknek. (Ma az iskolák közötti különbségben élen vagyunk a nemzetközi mérésekben, cél, hogy sereghajtók legyünk ebben. Azaz a legrosszabb iskolába járók teljesítménye majdnem olyan jó legyen, mint a legjobbakba járóké.)
Újranyitnák a felsőoktatás kapuit. „Biztosítjuk, hogy a szegény, de tehetséges diákok is a felsőoktatásban tanulhassanak: átfogó tanulmányi és szociális ösztöndíjrendszert vezetünk be. Megteremtjük az államilag finanszírozott és a költségtérítéses képzés közötti valódi átjárhatóságot.”
Árulás
Bajnai szerint a Fidesz-vezetők egyik legnagyobb árulása, hogy míg Orbánék annak idején élvezték az oktatás rendszerváltás előtt még működő “mobilizációs csatorna” funkciójának áldásos hatásait (azaz vidéki, szegény családban felnőtt fiataloknak is nyújtott felemelkedési lehetőséget az oktatási rendszer), addig mára épp ezt zárták el az oktatáspolitikájukkal. Ma az elitképzés azt jelenti, hogy a társadalmi elit gyerekei járhatnak a jó egyetemekre, míg akkoriban a legtehetségesebb diákok kerülhettek be a legjobb egyetemekre. Bajnai Gordon kijelentette: az országnak az az érdeke, hogy a fiatal korosztály 40 százaléka juthasson diplomához.
A röghöz kötést eltörölnék. „Nem fenyegetéssel, hanem lehetőségek megteremtésével tartjuk itthon a fiatalokat – ennek érdekében a fiatalok foglalkoztatását ösztönző programokat indítunk és ösztöndíjrendszert indítunk el” – sorolta. A felnőttképzésre is nagyobb hangsúlyt helyeznének.
Végül egy teljesen új elemmel zárta a beszédet Bajnai Gordon. Kijelentette, a „Törekvő emberek Magyarországát kell megteremteni!”. Ennek pedig az oktatás megújítása az alapja.
